Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Divat” lett pszichológiai szakkifejezésekkel is értelmezhető lelki folyamatokat könyvben, filmen, színdarabban ábrázolni, pontosabban nem félünk már kimondani olyan szavakat, mondatokat, amelyek leírják, hogy az adott hősök min mennek keresztül. Bátran használjuk az elakadás, a külső szemmel való rátekintés, a magunkért való kiállás, a szembenézés, az érzelmi elhanyagolás és a megbocsátás kifejezéseket, miközben egyébként egy szerethető történet pereg a szemünk előtt, amelyben két ember keresi a maga útját, boldogulását néha vicces, néha torokszorító jelenetekben.
A Rózsavölgyi Szalonban, a Mákfagyi című előadás első perceiben azt látjuk, hogy egy sudár, fiatal nő talpig feketében, fején az arcát is eltakaró hatalmas, fekete kalapban próbál elslisszolni előlünk, mögötte egy középkorú férfi vágtat, és a futástól elfúló hangon utánakiabál, hogy mégis ki ő, hogy részt vett az apja temetésén.
Nyilván a szeretője!
– kiabálja. A lány nem kéri ki magának, nem utasítja rendre, de mond néhány olyan kedves mondatot, amin a férfi elgondolkodhat. Az viszont rögvest látszik, hogy ők ketten tűz és víz, nincs egy gondolat sem, amiben egyetértenének, nem passzol a koruk, a stílusuk, a világlátásuk, magyarul jobb, ha többet nem is találkoznak.
Amit tudunk, és amit nem
Az élet azonban máshogy alakul, Rózsa és Máté nemhogy újra találkozik, de lassan az is kiderül, hogy mi miért van, illetve miért van teljesen másképp, mint ahogy gondoljuk. Rózsa fiatal, cserfes és nyitott, nem fél elmondani a gondolatait – ha másról van szó. Mert ha a saját életéről kell beszélnie, elcsöndesedik, adott történeteknél elkomorul, félelem költözik a szemébe. Máté is nagy magabiztossággal vonja kérdőre a lányt, hogy miért ragad bele méltatlan helyzetekbe,
de ha a saját családja szétesésével kell szembenéznie, akkor olyanná válik, mint egy kétségbeesett kisgyerek.
Ők ketten aztán annyira „triggerelik” egymást – na még egy pszichológia kifejezés –, hogy ez fűzi őket még szorosabbra. Ha a temetőben nem sikerült megszabadulniuk egymástól, akkor nézzük már meg, mit tud ez a kis csaj, gondolhatja Máté, illetve aztán világítsuk meg, hogy mit nem tud. Rózsa pedig a maga naiv módján lásson már bele egy középkorú ember fejébe, próbálja elfogadni a tapasztalatait, miközben kedves kis lényével tovább bontogatja ennek a megkeseredett üzletembernek a lelkét.
Mitől félünk?
Mindeközben pedig zajlanak az események, és nemcsak az derül ki, hogy a mákfagyi a legfinomabb a világon, hanem hogy milyen jó, ha az ember mellé sodródik valaki, aki elfogadja, meghallgatja, biztatja, néha persze piszkálja és ugratja, de mindenképpen továbblendíti az életében. Ha kiderül, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!