Steak, ahogyan mindenki szereti: máshogyan. Pierre most kipróbálta az egyik legkedveltebb helyet Budapesten, sőt vannak, akik úgy tartják, hogy Beerstro14 Steak House Restaurant most éppen a legjobb a fővárosban.
Most, hogy a kormányzat különböző kedvezményekkel kínálta meg a vendéglátóipart, mintegy mentőövet dobva nekik működésük ésszerű fenntarthatósága érdekében, és ennek egyik jelentős eleme az, hogy az eddigi forgalom után számolt 4 százalékos turisztikai hozzájárulást megfelezték, már csak a fogyasztót kéne valahogy megtámogatni, és helyreállna a rend.
Szagértő plasztikbabák
Gondolom naivul, de továbbra is rendíthetetlenül a minőségben hiszek, és ha azt tapasztalom, hogy javulnak a körülmények, amelyek között az éttermeknek helyt kell állniuk, akkor még inkább
elvárom a minőségi javulást, a fenntarthatósági körülmények könnyítése legyen érezhető a produktumokban is.
Ez vonatkozik mindenre, nem csak az ételekre, nyersanyagokra, persze főként azokra, de a szervizre, a munkaerő képzettségére, elhivatottságára is. Hogy mennyire a turizmus aktuális állapota határozza meg egy-egy budapesti étterem üzleti sikerét, az jól látszik néhány multinacionális weboldal ranglistáján, amit jószerivel a fogyasztók befolyásolnak szavazataikkal.
Mondhatni, hogy a kulináris közízlést a Magyaroszágra látogató turisták igénye, pénztárcája nagy mértékben befolyásolja, és akkor még finom voltam és nőies. Mostanság az tapasztalható, hogy a tömegturizmus kispénzű igénytelensége az éttermeknél gyakran kreativitás-deficittel és minőségromlással párosul. Bár az éttermek próbálnak ebből a csapdából kikecmeregni, tömeges jelenlétük a webes platformokon a magyar fogyasztót célozzák. Telefonképernyőn megjelenő reklámszösszenetekben mutatják be az éttermek, hogy mire képesek, miből és mennyiért. Kommunikációs verseny alakult ki, a csábítás minden trükkjét bevetik.
Aztán vannak az influenszerek, akikről azt kéne hinnie a mezei célpontnak, a tájékozatlan fogyasztónak, hogy felelősséggel, érdekmentesen, tényleges meggyőződéssel hirdetik azt, amely ügyben befolyásolni akarják nézőiket. Hiszi vagy nem hiszi, mindegy. Ömlik a duma, a bájmosoly, a durva hozzá nem értés, kilóg a pénz mindegyikből, bangladesi követők tízezreivel igazolják, hogy százezrek figyelik minden mozdulatukat. Bitang nagyot lehet koppanni, ha ezeket az édelgő-bájolgó, selypítő gasztronómiai szagértő plasztikbabákat követi a fogyasztó. De semmi gond, éljen a szabadság, mindenki ott hülyül el, ahol akar.
Viszont nem rég rábukkantam egy filmecskére, amelyben tökéletesre sütött, rózsálló ryb-eyet vágnak szeletekre. Majd’ lemászott a képernyőről. Beerstro14 Steak House Restaurant. Mondom, ez az én helyem, erre befizetek.
Az a fránya rák
Belvárosi, századfordulós palota utcai frontján helyezkedik el, a galérián indusztriális designelemek, alatta neutrális éttermi kényelmet biztosító bútorzat és világítás. Fényképes étlap, aránylag igényes ételfotókkal. Nem nyitnék vitát arról, hogy ez milyen üzenetet hordoz, manapság már más megítélés alá esik ez a korábban nagyon direkt turisztikai eszköz. Ma, a képek világában, akár hologrammos vagy háromdimenziós étlapon sem csodálkoznék. Végül is a fogyasztó biztonságban érezheti magát, rábök a fényképre és várja, hogy annak „élő” mását elé tegyék.
A konyha is vállal némi kockázatot, ha nem a fényképnek megfelelő tányérkép érkezik. Akkor a fogyasztó felmordulhat, mert becsapva érzi magát. Kétélű fegyver. De a szakma azt vallja, hogy az igényesen kivitelezett fényképes étlap jelentősen ösztönzi a fogyasztást. A személyzet válláról is leveszi a terhet, nem kell magyarázni, „eladni”, mert
a fényképes étlap kirakatként működik.
Bár a fényképek gusztálása közben nem ártana egy kis rágni való, mondjuk kenyér meg vaj, amit egy erre vonatkozó egymondatos célzással sikerült elérnünk, amúgy rendkívül készséges felszolgálónknál. Lett is petrezselymes vajkrém, meg vegyes tartalmú kenyereskosár.

Crab cake, aka rákfasírt. Amerikai, keleti parti ínyencség, feltéve, ha friss kékrák húsából készül, bár mondanám, hogy a zsemlemorzsa-tojás keverék sűrítés kissé butítja, a citrom-mustár ízesítés, plusz Worcestershire hozzáadása kötelező az eredeti recept szerint. Amikor ugyanez, mint jelen esetben is, konzervből készül, akkor azt tudni kell, hogy a konzerv rákhús, úgy, ahogy van, ehető a dobozból. Ezt besütögetni…, nem mondom hogy tilos, mert nem az, csak nem érdemes, mondhatnám sarkosan.
A konzerv rákhúsból ki kell nyomkodni a nedvességet, majd utána tojással, kenyérmorzsával kvázi összeragasztani nem túl bölcs dolog – bár létező, mint a mellékelt ábra mutatja. Sütőben sült az itteni verzió, szerencsésebb vajon pirítgatni a kifagyasztott rákhús pogácsát.

Ez itt túlsült. Ráksajátosságokat, úgy is mint íz – meg egyéb elvárható élvezeti tényezőket – csak nagy jóindulattal tartalmaz. Ha nagyobb darabos a rák, akkor még van esély, hogy a kilencven százalék rák és tíz százalék kötő és ízesítő anyag arány betartása után pankóba forgatva, serpenyőben sütve elfogadható minőségű rákfasírt készülhet. A hozzá adagolt remoulade, amely szintén a keleti parti hagyomány része, mustár túltengése miatt egysíkúvá válik. Ez itt se nem francia, se nem cajun, bár kétségtelen, hogy próbálkozik egyik és másik irányba is.
Ne puhítsd túl a polipcsápját!
Jobb éttermekben pár éve mindennapos fogásként feltűnt a polipcsáp. Főzve és grillezve, vagy csak saját levében főzve, oregáno, füstölt paprika kíséretében, letisztultabb változatban, főzve, szeletelve, olíva, só és főtt burgonya körettel. Ez a spanyol verzió.
A polipcsáp a fine dining háza tájáról érkezett, és terjedt el. Ázsiai verziói talán a legérdekesebbek, misoval glasszírozva. De mégis a mediterrán megközelítés a legnépszerűbb, legalább is itt, mifelénk. Előfőzve vagy sous-vide technikával puhítva, majd magas hőfokú grillel befejezve, chimichurrival. Ez itt valami ilyesmi, változatos savakkal gazdagított körettel, paprikakrémmel.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!