A miskolci teátrum művészeti tanácsa – Béres Attila, Keszég László, Szőcs Artur, Szabó Máté és Rusznyák Gábor – a Tisza Párt választási győzelme után látta elérkezettnek az időt, hogy szembesítse Vidnyánszky Attilát az általa felépített rendszer bűneivel. A levél írói nem kertelnek: szerintük Vidnyánszky a kapott hatalmat nem építésre, hanem a „ti” és a „mi” közötti szakadék elmélyítésére használta.
Radikális szakítást követelnek
A levél legfőbb állítása, hogy Vidnyánszky korszakában a szakmaiságot szinte teljes mértékben felülírta a politikai lojalitás. A szerzők szerint az igazgató gátlástalanul élt vissza a befolyásával, legyen szó igazgatói kinevezésekről, állami díjakról vagy a művészképzés totális leuralásáról.
Azon kell lennünk, hogy soha többet ne lehessen leuralni ezt az országot egyfajta ideológiával és egy egész kulturális életet egyfajta ízléssel
– fogalmaznak a miskolciak, akik szerint
a szitokszóvá tett sokszínűség valójában érték, a szélsőségesség viszont kártékony. Te az »egy«-et kettészelted. Lett egy »ti« meg egy »mi«. Ennek remélhetőleg vége.
A művészeti tanács szerint a megtisztuláshoz elengedhetetlen, hogy az új kulturális kormányzat teljeskörűen átvilágítsa az összes közpénzen működő színházat. Radikális szakítást követelnek a múlttal:
- Véget kell vetni a „füstös szivarszobák” gyakorlatának, ahol a hűség és a hallgatás jutalmaként osztogatták egymásnak a pozíciókat.
- Felszámolnák a párhuzamos világokat: ne legyen két akadémia, két színművészeti egyetem és két színházi társaság – csak egy, ami pártatlan és állami fenntartású.
- A politikai lojalitás helyett a valódi teljesítményt tennék a támogatási rendszer középpontjába.
A vitába Janisch Attila filmrendező is beszállt a közösségi médiában, akit Vidnyánszky az ATV-ben azzal próbált hitelteleníteni, hogy ő is „tudna mondani dolgokat” a rendező filmművészetéről. Janisch szerint ez a reakció iskolapéldája annak a stílusnak, amellyel az elmúlt másfél évtizedben a kultúrát irányították.
Ilyenek ezek, maszatolnak, személyeskednek, hazudnak. Szánalmas vergődés mindaz, amit csinálnak, kínosan önleleplező az orbáni önkény kontraszelektivitása következtében méltatlanul elnyert pozícióik védelmében mondott magyarázkodás, hazugság, személyeskedő mocskolódás.
A rendező szerint eljött az idő, hogy a Vidnyánszkyhoz hasonló figurák távozzanak, mert túl hosszú ideig dönthettek tehetséges fiatal alkotók élete felett. Janisch szerint a rendszer figurái – köztük a korábban őt támadó Bayer Zsolt és Lajos Tamás – csak karaktergyilkosságban erősek.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!