A Nagyon rossz előérzetem van, a Netflix március 26-án bemutatott sorozata úgy ömleszti a nézőjére a felkavaró horrorjeleneteket, hogy nem csodálkoznék azon sem, ha valaki az első öt perc után lelövi az egészet, mondván, mi ez a katyvasz. Pedig megéri esélyt adni ennek a próbálkozásnak, még mindig ez az a műfaj, amibe jóformán bármi belefér, nincsenek határok, amiket nem illik átlépni. A showrunner, a korábban az ugyancsak végtelenül furcsa Brand New Cherry Flavort forgatókönyvíróként jegyző, de a Guillermo del Toro-féle Cabinet of Curiosities című horrorantológián is közreműködő Haley Z. Boston pedig beleadott apait-anyait, hogy megüljék a gyomrunkat a látottak, de úgy rendesen.
Aztán executive producerként ott vannak még a sorozat mögött a Duffer tesók is, ami miatt úgy őszintén aggódtam, főleg a Stranger Things AI-szagú utolsó évada után. Pedig nem kellett volna, úgy tűnik, a bukott renoméjú fivérek átengedték Bostonnak a kormányt.

A történet középpontjában Rachel (Camila Morrone) áll, aki majdnem elalszik a volánnál, erre fiúja, Nicky (Adam DiMarco) egy különösen beteg, helyi sorozatgyilkosról szóló true crime sztorival kezdi szegény lányt nyomasztani, hogy ébren tartsa: egy őrültről, aki Barbie baba cipőket hagy maga után minden alkalommal, miután valakinek elnyisszantotta a nyakát. Már ennyiből látszik, hogy a Nagyon rossz előérzetem van nem lesz az a kifejezetten szívderítő néznivaló, de ahogy haladunk előre, úgy jönnek az egyre darkosabb elemek. Például Nicky családja, aki komplett őrültekből áll, és ha a riasztó előjelekből ennyi nem lenne elég, akkor akad itt kibelezett rókaholttest, egy autóban magára hagyott kisbaba és egy ráadásrémmese, ami simán ráhozza a frászt a felnőttekre is, nem csupán a gyerekekre. Azzal, hogy egy kicsit túl megfoghatóan, túl valóságosan hangzik, mintha tényleg látta volna az azt elmesélő karakter.
Szerencsére a főszereplő, Camila Morrone már az elejétől a hátán viszi ezt a Twin Peaksre hajazó agybajt, bár, mondjuk, meg kell feszülnie néha, mert az írók mintha az első brainstorming után mindent leforgattak volna, az összes ötletüket felhasználva, válogatás nélkül. Szóval a pilot hatalmas katyvasz, még ha helyenként rá is hozza a frászt az emberre. Morrone-nak úgy nagyjából 30 percig kell tartania a frontot, onnantól köszönt be ebben a Netflix-sorozatban a tényleges, központi téboly. Kitömött kutyákkal és eszementre festett családi portréval körítve, s köszönhetően annak, hogy a zavarodott családanyát Jennifer Jason Leigh kellően szétesetten játssza, és ugyancsak kiemelésre érdemesen hátborzongató, amit Gus Birney a vőlegény lánytesója, Portia szerepében előad.
Utoljára egy videójátékban, a Resident Evil 7-ben láttam hasonló családi tébolyt, ahol a titokzatos kórtól megfertőzött Baker család igyekezett kinyiffantani egy Ethan nevű fiatalembert, aki három éve eltűnt barátnőjét kereste egy ódon vidéki házban. Itt is valami hasonló a körítés, csakhogy Rachel önszántából megy, kíváncsi leszek, mennyi ideig tart majd, hogy visítva meneküljön. Az első részben látott flashforward szerint jó sokáig, mert abban mindenhol vér folyik, ő meg lesokkolva áll a menyasszonyi ruhájában.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!