Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Velencei Filmfesztiválon bemutatott Ozon-adaptáció hűséges és ötletes, visszaadja az eredeti szöveg hangulatát, de a regénnyel ellentétben érzéki is. Camus regénye nem tartozik a könnyen adaptálható művek közé, hiszen fontos a nyelve, szikársága. 1967-ben már Visconti is vászonra vitte Marcello Mastroianni és Anna Karina főszereplésével, azóta nem született sikeres átirat, de most itt van a franciák kedvenc rendezője, Ozon, aki nem félt belevágni. És persze ezúttal sem hibázott. Mert azt ő nem tud.
Egy, a Le Nouvel Observateurben megjelent interjúban azt mondta, a regény vászonra vitelében főleg az izgatta,
érdekes lehet-e valaki a nézőknek, ha se nem szimpatikus, se nem rímel a mai hősökre, és meg lehet-e jeleníteni őt úgy, hogy érdekelje a közönséget?
A narráció és a régimódi híradófelvételek már a film elején meghatározzák a helyszínt, az időt. Algírban vagyunk a 20. század közepén. Lehet, hogy a második világháború előestéjén, amikor Albert Camus megírta a regényt, vagy néhány hónappal az algériai függetlenségi háború 1954-es kezdete előtt? Ez a bizonytalanság fontos, arra utal, hogy Algéria fix és általános állapota a gyarmati lét.
A film a börtönben indul, a sápadt, szőke főszereplő a közös cellába lép, ahol mindenki más arab, és ő hangosan kijelenti, megölt egy arabot, azért van most itt. Ez a jelenet a regényben sokkal később következik, és ez az egyik legnagyobb változás, amit az adaptációban véghez vitt Ozon. A film hű a könyv narratívájához, a szereplőkhöz és kalandjaikhoz. Megmaradt a főszereplő távolságtartó létezése, az érzelmek kifejezésének képtelensége. És a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2025/11/14/francois-ozon-albert-camus-kozony-film/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!