A kézigránátoknak számos fajtája létezik, vannak például robbanó- és füstgránátok, de létezik egy szív alakú is, amely a slágerlistákon robbant nagyot, a Bush-adminisztráció manipulációja ellen viszont már nem volt elég hatékony. Húsz éve jelent meg a Green Day American Idiot című Grammy-díjas albuma, amelynek borítóján egy ökölbe szorított kéz szív alakú gránátot markol.
A lemez ünnepi kiadása úgynevezett red and black splatter vinyl formátumban jelent meg, olyan benyomást keltve, mintha valakinek éppen felrobbant volna a gránátszíve. Ilyen a popszakma, veszélyes üzem, de ennél nagyobb veszély a tudatlanság, mindaz, ami ellen kikel a Green Day punkoperának titulált albuma.
Gránátszilárdságú
Hogy aztán az American Idiot lenne-e a punk Quadropheniája? Nos, aki soha nem bocsátotta meg a Green Dayneak a pop-punkos Dookie-t és a megzenésített Kretén magazinra emlékeztető Basket Case-t, az nem hitte el azt sem, hogy a fiúk képesek fejlődni, és tíz év múlva megtagadják azt a szcénát, amely pont a hatásukra jött létre.
Amikor a tini-punk bandák mindent vittek, a Green Day 2000-es Warning című albuma mindössze két slágert hozott össze, ami a korábbi lemezek milliós eladásainak fényében kereskedelmi bukásnak minősült. Valójában a Green Daytől a 2000-es évek elején már senki nem várt semmit, olyanok voltak, mint a pimasz kis rajzfilmmókusok, akik rájártak a mogyorókrémre, csak éppen anarchiajel volt a már rég kinőtt pulóverükön, nem pedig mosolygó szarvas.
A pop-punk nem halott
Aztán 2004-ben, tíz évvel a Dookie mindent vivő sikere után előálltak az American Idiot című, ötvenhét perces konceptalbummal, amelyen egy Jesus of Suburbia nevű kamasz antihős megy végig a tömegkultúra Golgotáján, túl a 9/11-en és az iraki háború első sokkjain. A Green Daynek volt mersze előállni egy lejárt szavatosságú műfajjal, a rockoperával, ami a punkok szemében még a hetvenes években, tehát a műfaj fénykorában is ciki volt.
Szóval senki sem várt tőlük semmit, hiszen legjobb esetben is közepes kvalitású zenészekről van szó, akik szolid nyelvi kifejezőerővel rendelkeznek.
És mégis: az a legszimpatikusabb az egészben, hogy nagyon meg akarták mutatni, több van bennük a karikatúraszerű punkoknál. És ehhez nem volt elég a korai The Clash zajossága, ezért beépítettek mindent, ami az amerikai rock and rollban fontos volt a Beach Boystól Bruce Springsteenig.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2024/12/15/stenk-zene-pop-green-day/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!