Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Filmbemutató lesz ma, kedd este hat órakor a belvárosi Nádor utca 17. szám alatti Magyarság Háza Filmklubban. Siflis Zoltán vajdasági rendező A kapus halála című dokumentumfilmjét mutatják be, amely a rendező távoli felmenője, Siflis Géza életét és halálát dolgozta fel.
Egy elfeledett sportember
Egy erősen homályba veszett emberi sors és korának története az 53 perces dokumentumfilm. A szabadkai születésű Siflis Géza ötszörös jugoszláv válogatott futballkapus volt, az 1928. évi amszterdami olimpián a legjobb hálóőrnek választották. 1928 és 1930 között a Ferencvárosban védett, az 1929. évi dél-amerikai túrán az egy évvel későbbi világbajnok, aktuális olimpiai bajnok Uruguayt is legyőzték a zöld-fehérek, bár azon a meccsen nem ő védett.
Siflis 1944-ben és 1945-ben az 1925-ben alapított kelebiai Levente Sportegyesület játékosa és edzője volt, 1945 és 1947 között pedig a kelebiai Barátság (a Levente nevet a kommunisták betiltották) Sportegyesület edzőjeként tevékenykedett. Fiatal életének 1948-ban a kommunista diktatúra vetett véget, nyughelye a kelebiai temetőben található.
A kapus halála című dokumentumfilm nem sportfilm, még csak életrajzinak sem nevezhető, sokkal inkább tényfeltáró sorsfilmnek, melyet stílszerűen a magyar labdarúgás napján vetítenek.
Az 1907-es születésű kapus rövid ideig volt az Üllői úton, pedig jugoszláv válogatottként nagy reményekkel érkezett a Fradihoz Szabadkáról. Védőinek számtalanszor mondta, hogy „Apus”, így ez lett az egyik beceneve. A másik óriási termete miatt a Gulliver volt. Ha nem Amsel Ignác, a kilencszeres magyar válogatott világklasszis védi a Fradi kapuját, hősünk többször kapott volna szerepet. Siflis Géza a Szegedi Bástya és a Fradi után igazolt az Újpest csapatába, 1930-ban – későbbi felesége, Szász Magda mellúszónő iránti érzett szerelme miatt, 1936-ban el is vette feleségül.
Igazi óriás volt a kapuban
Siflis Géza Szabadkán kezdte bontogatni szárnyait. Azt mesélték róla a labdarúgás rajongói, hogy hatalmas testével tulajdonképpen a kapu fél területét lefedte. Igazi Herkules volt a kapufák között. Az ókori diszkoszvetőkre, nem pedig labdarúgókra hasonlított, és mégis fantasztikusan ruganyos, gyors és biztos kezű kapus volt. Érthető, hogy magasságával elriasztotta az ellenfél csatárait, különösen, ha elkiáltotta magát:
A labda az enyém, apuskám!
Nem is merték megközelíteni a csatárok. Siflis Géza érdeme, hogy Szabadka válogatottja 1927-ben bekerült a városi válogatottak döntőjébe a Jugoszláv Labdarúgó-szövetség serlegéért. Szabadka 3:0 arányban legyőzte Splitet, majd 5:4-re Zágrábot, a döntő mérkőzésen pedig Belgrád válogatottjától 3:0 arányú vereséget szenvedett, de a három kapott gól […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!