Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Iron Maiden 1975-ben alakult a becsvágyó basszusgitáros, Steve Harris vezetésével. Harrisnek volt egy víziója arról, hogy mit akar elérni, milyen zenét akar játszani, aki pedig ennek az elképzelésnek az útjába állt, az mehetett melegebb éghajlatra. Szerencséjére a 70′-es évek Londonjában volt igény a heavy metalra, hiába uralta a színteret akkoriban a punk-kultúra. Az új-hullám helyet követelt magának, a Maiden pedig üstökösként robbant be a zeneiparba, mindezt úgy, hogy a rádiókban nem szóltak a dalaik. A többi, ahogy mondani szokták, történelem.
A Burning Ambition dokumentumfilmes szempontból nem talál fel semmi újat, checklist-szerűen végigmegy a banda történetének fontosabb állomásain, fordulópontjain, így tartalmilag a rajongóknak túl sok újdonságot nem mond. Ettől függetlenül nézeti magát, jó látni a mozivásznon a tagokat és kicsit elmerülni a Maiden 50 éves történelmében. Megemlítik a villámgyors sikert, amit az első énekes, a 2024-ben elhunyt Paul Di’Anno nehezen tudott feldolgozni, ezért kiadták az útját. Helyette érkezett a kirakós újabb darabja, Bruce Dickinson, akivel még intenzívebbek, energikusabbak és végtére is, jobbak lettek.
A zene egyetemes ereje
Szünet nélkül váltották egymást az albumok és turnék. Ez a fajta pörgés egy idő után kikezdi az ember tűrőképességét, még akkor is, ha azt csinálja, amit szeret. Nem tisztem felmondani minden apró részletet, de a banda útját ismerve is érdekes tud maradni a Burning Ambition. Ennek pedig egy oka van:
maga a zene.
Malcolm Venville rendező arra a koncepcióra húzta fel a filmet, hogy a zene mire képes. Mit tud adni az embernek, mekkora ereje van, mennyire egyetemes jelenség. Mert az Iron Maidenből rövid időn belül jelenség lett, ami nem kis szó egy annyira rétegműfajban, mint a metal. Persze nem árt a jó marketing, amiből ők a legjobbat kapták Eddie, a banda kabalájának képében. A zombiszerű figura pillanatok alatt sztárrá vált és azóta is ő szerepel minden albumborítón, illetve a koncerteken is életre keltik. Az ijesztő arc természetesen magával hozta az előítéleteket, sokan sátánizmust kiáltottak, de Harrisék ezt rendre frappánsan megcáfolták, aki pedig bigott nézeteket vall, úgyis menthetetlen.
A Burning Ambition legjobb pontja a már említett üzenet, ezt pedig egy egészen kiváló szegmensben prezentálják, mégpedig úgy, hogy beemelik a képbe a háborút. Viszontlátjuk a délszláv háborút, a libanoni polgárháborút, de elutazunk a 80′-as évek Lengyelországába, a vasfüggöny mögé is. Megszólalnak olyan rajongók, akik ott voltak ezeknél az eseményeknél és elmondják, hogy mit jelentett ezekben az időkben a zene, azon belül is az Iron Maiden. A lengyel koncertfelvételeken látszik miként reagálnak az ottani rajongók, mennyi feszültség kívánkozik ki, illetve mennyire felszabadultak attól, hogy láthatják kedvenceiket. Erre semmilyen más kulturális eszköz vagy termék nem képes.
Egy világ, egy család
A Burning Ambition lehet, hogy jobban működött volna egy 3-4 részes minisorozatként, mert bő 100 percben nem lehet összefoglalni egy ekkora együttes történetét. Helyenként felszínes az elbeszélői stílus, sok sláger kimaradt és érzelmileg sem ránt be annyira, mint kéne, de az összkép vitathatatlanul hatásos. A rajongók mellett olyan sztárok szólalnak meg, mint az Oscar-díjas Javier Bardem, a Metallica dobosa, Lars Ulrich, a Kiss basszusgitárosa, Gene Simmons, vagy a korábbi Rage Against the Machine és Audioslave gitáros, Tom Morello.
A Burning Ambition, illetve az Iron Maiden világa bevonzhatja azokat, akik csak ismerkednek a műfajjal, de a film elsősorban […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!