Ezeket a világ minden tájáról származó képeket nézegetve az az érzésünk lehet, hogy a vasút a régi szép idők közlekedési eszköze. Zakatoló gőzmozdony mögött húzott elegáns étkezőkocsik, peronon búcsúzkodó elegáns emberek, nagy utazás, szénillat. És nyilván Magyarországon a MÁV néhány régi peronját, állomását, a sínek közé pottyantós vécéket vagy egy-egy öreg mozdonyt meglátva szintén leginkább gyerekkorunk balatoni nosztalgiája fog el minket.
Azonban a régi képek apropóján hadd érveljek amellett: a vasút a jövő és nem a múlt közlekedési eszköze. Kínában az elmúlt húsz évben épült ki a vasúti hálózat harmada, nagy sebességű vonalként – 50 ezer kilométer fölött jár már a nagy sebességű vasutak hossza, melyek behálózzák a kontinens méretű országot. Ez már több mint a fele a XIX. századtól megépült tradicionális vasúti hálózatnak – olyan, mintha Európában minden fővárost nagy sebességű vonalak kötnének már össze. A hálózatról 2001-ben döntöttek, és mára behálózza egész Kínát a nagy sebességű hálózat – vajon képesek vagyunk mi is Európában még hasonlóra? Terv van rá, de az európai integráció valódi szimbóluma és eredménye lehetne ez. De nem csak Kínában fejlődik a vasút, új vonalak épülnek Mexikótól Indonéziáig számos fejlődő országban. És persze Európában is: jelenleg is új alpesi vasúti bázisalagutak épülnek Lyon és Torinó között vagy épp Ausztria nyugati vége és Olaszország között, új nagy sebességű vonalak Baszkföldön, Dél-Olaszországban, új vasúti kapcsolat Szícilia felé, új európai fővonal a balti országokba, hogy csak néhányat említsek.
A XXI. században a vasút reneszánszát éljük, ami nem csoda, hisz a vasút mind az áru-, mind a személyszállításban nagy kapacitású és fenntartható, környezetbarát szállítási mód. Súlyos hiba volt az áruszállítást kamionokra terelni és hagyni, hogy az ország ipari központjai vagy épp új lakónegyedei ne vasútvonalak mellett fejlődjenek. Érdemes ebből a jövőre nézve tanulnunk. Világszerte tudják: az infrastruktúra mellé érdemes fejleszteni, vasútállomások köré érdemes intenzívebb új negyedeket építeni, vasúti vágányok mellé érdemes ipart fejleszteni. Mi, akik a vasút építésének első hullámában építettük ki hálózatunkat, Széchenyi és Baross országában, mintha ezt elfelejtettük volna nagy jó dolgunkban. Olyan kiépült vasúti hálózatot örököltünk generációkkal ezelőttről, hogy már nem is értjük, mekkora érték ez. A mai magyar vasúti hálózatot kiépíteni, ha nem lenne, beláthatatlan költség, sok ezer milliárd forint lenne, amire a mai magyar állam biztosan nem volna képes. Miért nem becsüljük meg? Miért nem tekintjük a múlt maradványa helyett a jövő lehetőségének?
A magyar vasút az országot behálózó rendszerével, meglévő vonalaival, kiépült kultúrájával egy egyedülállóan értékes nemzeti kincs, mely versenyelőnyt jelent, melyre gazdasági, ipari fejlődést, környezeti fenntarthatóságot, város- és lakásfejlesztést lehetne építeni. Tekintsünk rá így – a régi fotók süppedős, lassú, elegáns világa valószínűleg már nem tér vissza. De 300 km/h-val közlekedő nagy sebességű vonatokon, sűrű és megbízható elővárosi metrószerű alagutakban a várost átszelő vonatokon, a vasútnak hála kamionmentes autópályákon még utazhatunk. Nem túlzás, hogy csak rajtunk múlik.
A szerző közgazdász, közlekedési és városmobilitási szakértő, a Podmaniczky Mozgalom frakcióvezetője.

Sunset Boulevard / Getty Images Hungary)

Fox Photos / Getty Images Hungary)

brandstaetter images / Getty Images Hungary)

Martin Godwin / Getty Images Hungary)

Topical Press Agency / Getty Images Hungary)

Bettmann / Getty Images Hungary)

brandstaetter images / Getty Images Hungary)
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2026/01/25/vonat-vasut-szerelveny-allomas-utazas-kozlekedes/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!