Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
A 19. század végén még kültelkinek számító terület néhány évtized alatt új városközponttá fejlődött Győrben. A korábbi Szabadság teret sokáig csak a Városháza uralta, de bő fél évszázada néz szembe vele a Megyeháza és a Vízügy markáns, késő modern irodatömbje.
„A Rába-parti metropolis várossá válásának hétszázadik évfordulóján kapta meg a megyei város rangot. Győr Észak-Dunántúl gazdasági és kulturális életében betöltött szerepével, a gyors ütemű fejlődésével rászolgált e kitüntető címre. Augusztus 19-én avatták fel a város új közigazgatási központját. A Szabadság tér megnagyobbításával, korszerű kiképzésével, valamint a megyei tanács és az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság új, impozáns székházával olyan jelentős objektummal gazdagodott a város, amely megváltoztatta Győr arculatát. Aki négy-öt esztendeje nem járt a városban, s gépkocsival szeli át Győrt, nem ismer rá a mai Tanácsköztársaság útjára.” (Művészet, 1971)
Az 1971-es év valóban kiemelt fontosságú volt a nagy múltú kisalföldi város életében, hiszen a nagy jubileumra nemcsak teljesen új városközpontot kapott, hanem három korábbi különálló község, Ménfőcsanak, Gyirmót és Győrszentiván hozzácsatolásával területe és lakossága is megugrott. Ekkorra fejeződött be Adyváros és a József Attila-lakótelep kiépítése nagypaneles technológiával, amihez külön házgyárat is létesítettek. A fejlődés végére pedig azt tette fel a koronát, hogy Győr ekkor kapta meg a megyei jogú város rangját.
Városi rang
Az egyik legrégebbi alapítású és azóta folyamatosan működő, fontos szerepet játszó hazai város, Győr eredete a távoli múltba nyúlik vissza. Kialakulásának elsődleges mozgatórugója szerencsés földrajzi adottsága volt: a kisalföldi térség központjában, a három folyó találkozásánál felgyülemlett hordalékkúpok és teraszok olyan domborzatot alkottak, amely védelmet nyújtott az árvizek ellen, és nem véletlen, hogy már az ókorban erődítményt, később várat emeltek itt, ahonnan a környék felügyeletét és védelmét is fenntarthatták. Az ideális pozíció hamar idevonzotta a kereskedőket, és a térségben már igen korán megindult az üzletelés.
Nem véletlen, hogy az i. e. első században római kereskedők érkeztek a folyók torkolatába, és építették fel Arrabona városát. A következő évszázadokban a település a kisebb hanyatlások, komolyabb pusztulások és támadások ellenére alapvetően folyamatosan fejlődött, vára erősödött, állandóan lakott volt. A honfoglalás idején is felismerték a térség kiemelt regionális, stratégiai szerepét, és már 1003-ban püspöki központot létesítettek itt, ami várispánságként is szolgált.
A püspökvár egyben szolgálta a világi és az egyházi igazgatást, majd hazai viszonylatban igen hamar, 1271-ben V. István királytól városi rangot, később Mária Teréziától szabad királyi városi kiváltságot kapott. A 16. században a törökök elleni harcokra felkészülve a régi vártól kissé távolabb masszívabb, a maga idejében a kontinens szinte legmodernebb, téglából épült erődítményrendszerét húzták fel, az új várat;
ezzel együtt kezdődött meg a város dinamikus kiépülése, amely kirajzolta a mai városmagot.
A 17–18. században a várat szigetszerűen körbeölelő elővédművek jelentős biztonságot nyújtottak a városlakók számára, egyre élénkebben zajlott a kereskedőélet, gazdag polgárházak épültek barokk stílusban, ezek képezik a mai város műemléki központját.
Munkáslakótelepek
A 19. század első felében Győr még kiemelt fontosságú gabona- és állatkereskedelmi központ volt, de a vasút megjelenésével hirtelen elvesztette az évszázados kereskedelmi hagyományok jelentőségét. A várost ekkor Zechmeister Károly polgármester mentette meg, aki ráérzett a korszak új lehetőségeire, az iparosításra. A frissen államosított vasút igényeinek műszaki kiszolgálására minden eszközzel igyekezett jó pozíciójából adódóan
a korábbi kereskedővárost ipari központtá átformálni.
A folyópartot korábban a vízi szállításra épülő gabonakereskedelem uralta magtárakkal, malmokkal, elevátorházzal, de a vasút térnyerésével ez az iparág hanyatlásnak indult.
A felszabaduló munkaerőt a külföldi tőke segítségével meginduló ipar igyekezett felszívni; létrejött elsőként a szeszgyár, majd 1896-ban a vasút igényeit megcélzó hatalmas gépgyár, a Rába, de épült itt textilüzem, korszerű ágyúgyár is (a Skoda és a Krupp közreműködésével). A munkaerőt szakiskolákban képezték ki, és elindult az első munkáslakótelepek építése, igaz, ekkor még elég szerény, szoba-konyhás, fürdőszoba nélküli lakásokkal.
A 19. században a városfejlesztés érdekében lebontották a feladat nélkül maradt városfalakat, ezzel elindulhatott a bővülés a központtól délre, a vasút irányába. Az új utcákat sakktáblaszerűen szabályozták ki, és a tudatosan rendezett városrészben hozták létre a szükséges közintézményeket, iskolákat, bíróságot, majd a millenniumi ünnepségek keretében, 1896 májusában tették le az akkori hagyományos központ szélén húzódó területen az új városháza alapkövét.
Új városközpont
A területen kialakuló kelet–nyugati közlekedési tengely, a későbbi Szent István út körül egy új városközpont kezdett kialakulni, amelynek legpompásabb épülete természetesen a dinamikusan fejlődő városhoz méltó, felépítendő városháza kívánt lenni. Ennek építését még 1894-ben határozta el a város, szinte egy időben azzal, hogy döntöttek az 1792-ben a korabeli Fehérvári kapu fölé emelt és a lakosok számára szimbolikus jelentőséggel bíró Tűztorony – avagy Várostorony – lebontásáról.
A polgárok annyira ragaszkodtak a régi jelképükhöz, hogy az új városháza építészeti pályázatát már úgy írták ki, hogy abban feltételként szerepelt a Tűztorony szimbolikus megjelenése.
A tervpályázatnak egy bizonyos Bisinger József győri üvegesmester hagyatéki hozzájárulása adott komoly lendületet, így a nagyszabású, a fejlődő várost jól szimbolizáló palota megépítésére országos tervpályázatot tudtak kiírni.
Pompás palota
Az épületre 16 pályaművet nyújtottak be, a bírálóbizottság pedig Alpár Ignác munkája mellett tette le a voksát. Mégsem az ő terve valósult meg, mert egyéb elfoglaltsága miatt visszalépett a megbízástól, ezért a második helyezett, Hübner Jenő tervezhette az új városházát, amelynek markáns jelleget adott a korábbi Tűztorony itt megjelenő szimbolikus változata.
Az építkezés 1896 májusában Zechmeister Károly polgármester jelképes kapavágásával vette kezdetét, majd az ünnepélyes szalagvágásra közel négy évvel később, 1900. március 19-én került sor. Az átadást követő kritika magasztosan írt a pompás palotáról és annak magas színvonalú kivitelezéséről, amely Schlichter Lajos építési vállalkozónak volt köszönhető.
A neobarokk stílusban megépült városháza impozáns és méretes épületével, különösképpen pedig mindenhonnan jól látható, 59 méter magas tornyával – amit két irányból két melléktorony is keretez – a város jelképe lett.
Építéskor kezdték kiszabályozni a környező területeket, ugyanakkor rendelkeztek arról is, hogy a Szent István úton itt kialakítandó teresedésben legfeljebb kétemeletes házakat lehet emelni. Az eredeti tervek gondoltak a későbbi fejlesztésre, amelynek kivitelezését 1929-ben fel is vetették, de végül a gazdasági válság elsodorta az elhatározást. Az épület 1981 és 1984 között egy teljes körű felújításon esett át, a díszterem pedig 2016-ban kapott frissítést és egyben új technikát.
S noha a városháza átadásával a korábbi városmaghoz képest egy távolabbi, új központ alakult ki a vasút szomszédságában, a pompás palota körüli területek beépítése csak lassan haladt, és az itt megjelenő épületek meglehetősen vegyes képet mutattak. A városházával szemben csak egy-két szintes házakat húztak fel, ezek között csupán két kiemelkedőbb épület született: a Royal Szálló és a Kisfaludy kávéház.
Közvetlen az indóházzal szemben, a város legszebb terén emelkedik a gyönyörű Meixner Royal palotája. Az egész szálloda fő jellege: a jó ízlés, pedáns tisztaság, nagy rend és csend. Ennek a valóban elsőrangú előkelő szállodának 80 modernül berendezett szobája van, mindenütt villamos világítás és központi fűtés; hogy a lift sem hiányzik, az csak természetes. A háznak pompás télikertje és hangversenyterme van. Kávéháza decens, finom, a legpontosabb kiszolgálással és kitűnő italokkal. Vendéglőseinek, éttermének ételjei az egész megyében híresek; italai: hamisítatlan kitűnő fajborok és a legjobb minőségű sörök. Ha figyelembe veszszük, hogy ezt a hatalmas forgalmú nagy szállodát egy asszony, boldogult Meixner Mihály magas intelligenciájú, nagy szaktudású özvegye vezeti, úgy elismerésünket csak hatványozhatjuk. (Pesti Hírlap, 1910. március 27.)
A századfordulón virágzásnak indult kereskedő- és iparváros számos üzletembert, szakembert vonzott, és ezzel megnövekedett az igény a vendéglátó- és szálláshelyek fejlesztésére. Meixner Mihály, aki Szombathelyen ismerkedett meg a vendéglátás alapjaival, nagy szorgalommal hozta létre Győr első korszerű szállodáját, a Royalt.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2024/11/24/gyor-megyehaza-ter-vizugy/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!