Psota Irént legtöbbször úgy látjuk magunk előtt, mint akinek áradó jókedvét semmi nem tudja fékezni, de drámai szerepeihez bőven volt honnan merítenie. A Horthy-korszakban született, 1929. március 28-án, egy Tömő utcai pincelakásba.
Brutális, alkoholista apa mellett nőtt föl, aki, miután megpróbálta megölni a feleségét, börtönbe került, majd visszaköltözött a családhoz: a bosszú nem maradt el. A kis Irén akkor gyógyszerekkel megpróbált öngyilkos lenni. Gyűlölte az apját, nem egyszer tanúja volt, ahogy az anyját a hajánál fogva végighúzza a telepen. Apja végül egy játszótéri hintára akasztotta fel magát.
A kétszeres Kossuth-díjas színésznő később úgy nyilatkozott gyerekkori traumáiról, hogy kiheverni soha nem tudta, de erőt merített belőlük a színpadon.
Gyerekként mindig éhes volt,
ezért – Makk Károly, későbbi vőlegénye elmondása szerint – felnőttként is mindig volt nála valami, mondjuk egy fél cipó, hogy legyen mit ennie.
De Makk Károllyal sem járt jobban, akivel főiskolásként ismerkedett meg: a rendező Psota visszaemlékezése szerint számos abortuszra kényszerítette, ráadásul mindezt a Ratkó-korszakban, amikor minden szempontból kockázatos volt a tiltott terhesség-megszakítás. Mindennek tetejében a kitűzött esküvőjükön nem Psota Irént, hanem Krencsey Marianne színésznőt vette feleségül.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!