Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Nem kétséges, hogy van túlvilág. Csupán az a kérdés: milyen messze van a belvárostól, és meddig tart nyitva.” – Woody Allen
Persze, hogy látta a fényt. Először azt hitte, az orvos világít a szemébe, a könnye attól mindig kifolyt, mondta is, hogy ez a fehérség már fáj, a sugarak átszúrják az agyát, de a doki, akinek mindegy is, mi történik az ő csodálatos agyával, azzal, amelyik az összes Villon-szonettet úgy szívta magába, mintha szivacs a vizet, a fényt egyre mélyebbre fúrta a fejébe, majd amikor a lámpát kikapcsolta, a homlokán feszülő tükröt az asztalra tette, így szólt: sajnálom, Stewart, nagyon sajnálom.
Komolyan mondta, Stewart pedig félig vakon elbotorkált az ágyig, lefeküdt, befordult a fal felé, és meghalt.
Igen, talán akkor halt meg, bár erre pontosan nem emlékezett. Valójában semmire sem emlékezett. Próbálta felidézni, hogy a szíve mikor és hogyan állt meg, a légzése mikor maradt ki örökre, de semmi. Vakító fehérségben állt a mindenség közepén. Elméjének mélyén egyetlen gondolat pihent, és próbálta felidézni, honnan tudja, hogy két nap múlva temetik, s hogy ott akar lenni.
Látni akarta, kik azok, akik elkísérik utolsó útjára, kik sírnak, kik röhögnek. Mindig is úgy hitte, hogy halála után mindenki hozzáfér a mindenség tudásához, és amíg a lelke új testbe nem költözik, bármit megfigyelhet előző életéből. Most végre kiderül, ki a barát, és ki az, aki alig várja, hogy a föld alatt legyen.
Elindult Stewart, lépdelt a semmiben, egyszerre a fentben és a lentben, néha visszanézett, de ott is csak végtelen fehérséget látott. Mezítelen lábai nem hagytak nyomot.
Örökkévalóságnak érzett minden pillanatot azóta, hogy meghalt és a semmiben bolyongott, amikor meglátott egy bárt. Éppen olyat, amilyen a törzshelye, a neve:
The Universe Inn.
Oda anno úgy keveredett, hogy kezdő színészként próbálta feldolgozni az elrontott végszavak nyomában támadt zűrzavar szegycsontig hatoló fájdalmát, és az éjszakában ezt a bárt találta nyitva. Bement, a pulthoz ült, rendelt, ivott, kért még, kapott, intett, újra. Aztán egyszer csak megjelent mellette egy idegen, az üres székre mutatott, kérdezte, szabad-e. Stewart intett. Az idegen helyet foglalt. Mondta, mit iszik. Feles-sör, sör-feles, a sorrend mindegy. Egyenes háttal ült, olykor szipogott, mint aki meghűlt. Nem szólt, csak ivott. Annyi piától, amennyit magába töltött, már hanyatt kellett volna dőlnie, mégis tartotta magát. Jó két óra múlva megszólalt, és azt mondta, hogy ha valaki fejből csak eggyel több verset tud nála, annak mindent fizet, és megengedi, hogy vele tartson a búsulásban. Merthogy ezért érkezett ide, ám bánatáról csak akkor képes beszélni, ha a lelkét már átölelte kikért kombóinak démona.
Stewart kezdő színészként elfogadta, könnyűnek érezte a kihívást. Szavaltak, ittak, egymás szavába vágtak. A bár zsongott a gyönyörűségtől. Úgy tűnt, a versenyt a végtelenségig tudnák folytatni, amikor az idegen felemelte az ujját. Csönd támadt, és az idegen így szólt: Most elmondom az én nagy bánatomat. Mindig lekésem a temetésemet. Meghalok, és látni akarom, hogy kik állnak a síromnál, de soha nem jutok el odáig. Betérek ebbe a bárba, itt a semmi közepén, szavalok, ontom a verseket, vedelem a sör-feles, feles-sör kombót, és mire észbe kapok, újra a bár előtt állok. Megint és mindig. Legközelebb ne hagyjátok, hogy ennyit igyak, hagyjatok elmenni a temetésemre.
A The Universe Innben mindenki röhögni kezdett. Stewart magához ölelte az idegent, és közben Villont szavalt:
Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;*
A fehérség pulzált, égette a mindenség szövetét, amikor Stewart benyitott a bárba. Elhaladt az asztalok között, a pulthoz lépett. Az egyik széken egy fiatalember ült. Megkérdezte, leülhet-e mellé, majd helyet foglalt. A csaposnak mondta, mit iszik. Feles-sör, sör-feles, a sorrend mindegy. Egyenes háttal ült, olykor szipogott, mint aki meghűlt.
* Szabó Lőrinc fordítása
Evening Standard / Getty Images Hungary)
Vinnie Zuffante / Getty Images Hungary)
Bettmann / Getty Images Hungary)
Ernst Haas / Getty Images Hungary)
United Archives / Getty Images Hungary)
New York Daily News Archive / Getty Images Hungary)
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2025/11/30/woody-allen-film-szinesz/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!