2021. június 15., keddMa Jolán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 351,00 Ft | USD: 289,00 Ft | CHF: 322,00 Ft
2021.06.15. Jolán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 351,00 Ft | USD: 289,00 Ft | CHF: 322,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / A SOTE-n lelket még nem műtenek

Hirdetés

A SOTE-n lelket még nem műtenek

Talán nem árulok el titkot azzal, hogy elmondom: ezt a beszélgetést sokáig szerveztük, voltak pillanatok, amikor már azt hittem, nem is akar megszólalni…

Ez az egész ügy olyan szövevényes, mint egy Netflix-sorozat. Az van, hogy te vagy a sértett, mégis mindenre neked kell tekintettel lenned, miközben állandóan rettegsz a következményektől. Vannak jogi szempontok, amiket figyelembe kell venni. Semmi olyat nem mondhatsz, amit nem tudsz bizonyítani. Állandóan három lépés távolságot kell tartanom a saját fájdalmamtól, hivatalosan kell fogalmazni, körültekintően, higgadtan. De a valóság baromira nem ez. Olyan igazságtalanság zajlott mindenki szeme láttára, amit szinte fel sem lehet dolgozni, mégis besöpörték a szőnyeg alá. Nem tudom, van-e értelme magyarázni még ezt, és persze ebben benne van a szégyenérzet is, meg a félelem, hogy megint ki mit mond majd. De, végül is, van miről beszélni. Függetlenül attól ugyanis, hogy a sajtóban fél éve semmi nem jelent meg az ügyünkről, sokunk élete azóta is minden nap arról szól, ami történt. És lehet, hogy elnyomjuk magunkban a fájdalmat, de mégis keressük a megoldást.

Bízunk a segítségben és az igazság erejében, hogy végre normálisan élhessük az életünket.

Ugorjunk vissza mindennek az elejére. Milyen volt az általános hangulat az Operettszínházban Kriza Zsigmond korábbi ügyvezető igazgató környezetében, amikor megkezdték a közös munkát?

Hirdetés

Kriza elviselhetetlen stílusa köztudott volt az intézményben. Lekezelő volt, szexista, önelégült. Olyan ember, akitől mindenkinek görcsbe rándult a gyomra, ha meglátta a folyosón. Bevett taktikája volt, hogy ellehetetlenítse azokat, akikre már nincs szüksége. Állandó panaszok voltak a munkamódszerei és a viselkedése miatt, a stílusát maga Kiss-B. Atilla főigazgató is tapasztalta és nehezményezte. De bizonyára fontosabb volt neki az, hogy Kriza, az ügyvezetője, már túl sok feladatot bízott rá ahhoz, hogy nélkülözni tudja. Kiss-B. nem titkoltan a pályázatát is vele íratta meg. Túl sok szívesség volt ez ahhoz, hogy ezek után eltávolítsa, és persze minden erejével meg kellett őt védenie ahelyett, hogy minket védett volna meg. Holott munkáltatóként az is dolga, hogy olyan környezetet teremtsen, amiben nem fordulhat elő az, hogy egy ember túlkapása miatt harminc-negyven másik szenved vagy távozik. Kiss-B. Atilla arról is tudott, amit mi zaklatásnak hívunk. Az első áldozat már nagyon korán, nagyon sok embernek mondta el a vele történteket a társulatban, azt remélve, hogy valami segítség csak érkezik már valahonnan. Olyan nincs, hogy egy intézmény igazgatója ne vegyen tudomást arról, hogy mi zajlik körülötte.

Egyike volt azoknak, akik hivatalosan jelezték Kiss-B. Atilla főigazgatónak, hogy Kriza Zsigmond ügyvezető kifogásolható viselkedése ellehetetleníti a munkáját. Előtte már számos panasztételről hallott, aminek nem lett következménye. Abban bízott, hogy az ön esete más lesz?

Bár Kiss-B. Atilla emberileg megbukott, de vezetőként én is adtam neki még egy esélyt. Tudtam, hogy amit a kollégája művel, az átmegy minden határon, és nem nekem kell felállni és távozni. Őszintén abban bíztam, hogy mint vezető érezni fogja a súlyát mindannak, amit elmondtam neki. Nem tudom kifejezni azt, amit az a végtelen érdektelenség okozott, amit velem szemben is tanúsított. Azonnal megértettem, hogy a többiek miért álltak fel és távoztak az intézményből.

Voltak ismeretei arról, hogy ezek után mit tehet egyáltalán?

Az összes történést bejelentettük a Biztonságos Terek Alapítványnál. Dr. Rihay-Kovács Zitához fordultunk, mert tisztában voltunk azzal, hogy ő az, aki a kulturális területen előforduló visszaélések kezelésén és megelőzésén dolgozik. Zitával azóta is együtt keressük a megoldást, és tanuljuk a folyamatokat. Az esetünk számára is precedensértékű, hiszen olyasmikkel szembesült, amikre eddig nem volt példa. A hasonló helyzetben lévő kolléganőimmel rögtön az elején ügyvédi segítséget is kaptunk. Vallomásainkat először nála tettük letétbe, és a konkrét képviseleten túl emberileg is nagyon sokat tett értünk.

Amikor a történtek napvilágot láttak, volt olyan művész, aki azt fogalmazta meg kritikaként, hogy a nyilvánosság helyett „miért nem mentek inkább bíróságra vagy rendőrségre?”

A mi vágyunk is ez lett volna, a valóság azonban ott indul, hogy nincs rendesen szabályozva ez az egész, sem hatóságilag, sem intézményileg. Nem életszerű helyzet, hogy egy munkahelyen, ha problémád van a kollégáddal, feletteseddel, akkor ráhívod a rendőrséget, vagy a háta mögött pert indítasz. Eszünkbe nem jutott, hogy ne a főnökünk tegyen rendet. A rendőrség egyébként nem tud mit kezdeni egy intézményvezető vagy főnök undorító, mások méltóságát sértő viselkedésével, amíg nem bűncselekményről beszélünk. A mi ügyünk pedig olyan sokrétű, annyiféle részlete van, hogy be sem húzható egyetlen eljárás alá. Az egyetlen közös pont bennük a vezetőség hatalommal való visszaélése. Csak az kérdez olyat, hogy „miért nem megy a bíróságra, akinek ilyen problémája van”, aki nincs tisztában sem a joggal, sem annak útvesztőivel. És akkor anyagi kérdésekről, az ügyvédi képviselet nehézségeiről és egyéb veszélyekről még nem beszéltünk, ahogyan az ilyen ügyeket szabályozni hivatott törvények nem létezéséről sem. Szerintem a legtöbben el sem tudják képzelni, hogy egy ilyen helyzetben mit jelent minden egyes „történés” nélküli nap. Ettől függetlenül mi minden lehetséges vagy egyébként lehetetlennek tűnő utat megpróbáltuk bejárni, mielőtt a történteket nyilvánosságra hoztuk.

Az elmúlt hónapok tükrében mindenkit megértek, aki nem mer harcolni az igazáért, miközben nagy a társadalmi nyomás és a lelkesítés, hogy ne hallgass, vagy legyél forradalmár. De végül mégiscsak egyedül maradsz, és nagy eséllyel tönkre is mész.

Közben Kriza Zsigmond eljött az Operettszínházból.

És ezt egy fantasztikus ügyvédnek köszönhetjük, bár ez a mi életünkön nem sokat segített, ugyanis az ügy feltárása és a lezárása nem történt meg. Kriza „eljött”, ám a színház mindezt egy dicshimnusznak beillő közleménnyel adta a világ tudtára, nehogy kiderüljön a távozás valódi oka. Mintha mi sem történt volna, mehetett a következő munkahelyére. A jelenlegi helyzetnek minden felelőssége Kiss-B. Atillát terheli, vele szemben mégsem érzi senki, hogy vállalhatatlan lenne mindaz, amit tesz és tett. Pedig ennek az ügynek az lehetett volna az egyik lehetséges forgatókönyve, hogy felveszi velünk a kapcsolatot, és együttműködve oldjuk meg a helyzetet. Nem így történt. Kriza távozása után minket kiközösített, megbélyegzett és semmi esetre sem várt vissza dolgozni. A főigazgató minősíthetetlenül „kezelt” egy kritikus helyzetet, aminek a súlyát a mai napig nem érzi, a felelősséget pedig mindig másra hárítja, például ránk. Szerintem azt gondolja, hogy megunjuk ezt a dolgot, vagy esetleg elfelejtjük, ahogyan idővel mindenki más tette. De soha nem fogjuk elfelejteni, és bízunk benne, hogy más sem.

Az ügyvezető igazgató távozása elégtételt jelentett volna, ha a színház is tisztázza a döntés mögötti indokokat?

Mindazok után, ami történt, azt tudom mondani, hogy egy valós közleménytől Kiss-B. még nem lesz jó vezető, és a kollégája távozását megelőző (és az azt követő) időszakban tanúsított magatartása sem válik semmissé. Ha egy valós közlemény jön ki, akkor ma nem tartunk itt, így nehéz erre a kérdésre válaszolni. Az ideális igazságszolgáltatás szerintem olyan, amelynek következtében egy sértettnek a megbocsátásra is van lehetősége. A kulturális területen felbukkanó hasonló (és még durvább) ügyek kapcsán én is végignéztem a karaktergyilkosságok jelenségét. Szerintem ezzel nem megy előrébb a világ. Megértem az ilyen következményektől való félelmet az ügyek kezelését illetően, ezért is lenne szükség megfelelő eljárásmódra, szabályozásra. Nem hiszek a teljes életművek felszámolásában, a visszavett díjakban vagy a köztéri kövezésben. Tudom, hogy egy „bárki bármit mondhat zaklatás címszó alatt” típusú világ is rémes következményekkel járna. A sok rosszul kezelt ügy pedig láthatóan rossz fényben tünteti fel a szakmánkat. Ahogyan a rosszul kommunikált érzékenyítő „akciók” is. A tisztázatlan helyzetek következménye az áldozathibáztatás. Így ránk vetítve valóban lényeges lenne, hogy ne skarlát betűvel megbélyegezve mászkáljunk. Ehelyett egyfajta lebegtetés van, és háborúzunk, miközben Kiss-B. Atilla még mindig nincs felelősségre vonva.

Mit takar pontosan ez a háború?

Az elmúlt egy évben a főigazgató mindent elkövetett, hogy befeketítsen minket. Már az is elég, ami a nyilvánosság előtt zajlik, de a legtöbb dologról nem is tud senki. Beperelt, feljelentett és elkezdett ellehetetleníteni gyakorlatilag mindenkit, aki nekünk segíteni próbált. Legyen az jogvédő, sajtóorgánum vagy barát. Eközben álhíreket terjeszt rólunk a társulatban és azon kívül is. De itt kell megállnunk a részletezésben, mert azzal már bajba sodornék másokat. Szerintem elég, ha csak egymás mellé rakja bárki Kiss-B. <a […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/05/11/a-sote-n-lelket-meg-nem-mutenek-operett-me-too/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Calçot, avagy ilyen egy katalán tavaszi emlék

Calçot, avagy ilyen egy katalán tavaszi emlék

Ha nem nézel utána, nem bányászod ki az internetről, csak arra tévedsz, a Barcelonához közeli …