Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Fél évszázaddal ezelőtti átadásakor a régió legmodernebb állomásának számított, mára ez a dicsfény erőteljesen megkopott. Szolnok mai, késő modern, sorban a negyedik nagy forgalmú állomásépülete türelmesen várja a méltó megújulást.
„Ha megépülnek a megfelelő biztosítóberendezések, akár 160 kilométeres sebességgel is közlekedhetnek a személyszállító vonatok a most átadott felújított Szolnok–Cegléd vasúti vonalszakaszon. Egyelőre azonban erre még várni kell egy kis ideig. Negyvenhétmillió euró. Ennyibe került a Szolnok–Cegléd vasútvonal korszerűsítése. A hatalmas pénzösszegen az Európai Unió és a magyar állam osztozott. […] Örvendetes, hogy a tanulmánytervek már elkészültek a szolnoki vasútállomás átépítésére is, de ennek megvalósulására még várni kell. Ehhez ugyanis a forrásokat még elő kell teremteni.” (Új Néplap, 2006. december 12.)
Csak óvatosan örvendezett a megyei napilap tudósítója közel két évtizeddel ezelőtt a Szolnokon is keresztülmenő, jelentős nemzetközi forgalmat is bonyolító országos vasúti fővonal felújítását illetően. S noha a vasútvonal valóban korszerűsödött, a várva várt sebességnövekedés engedélyezése mind a mai napig nem következett be – a hazai hálózaton egyelőre csak a Százhalombatta és Pusztaszabolcs közötti 25 kilométeres szakazon élvezhetjük alig néhány hónapja a 160 km/h-s robogás teljes élményét – igaz, a pályán futó szerelvények legnagyobb része alkalmatlan lenne erre a tempóra.
A csendesen derűlátó cikk is hangsúlyozta a szolnoki vasútállomás rég remélt felújításának lehetőségét, de mostanáig ez is megmaradt az újsághírek és a rendszeresen visszatérő választási ígéretek szintjén. A jelenleg ismert, 1975-ben, sorban negyedikként átadott felvételi épület
korszerűtlensége és egyben megújításának lehetősége ugyanis már igen régóta, de legalább 2012 óta állandóan napirenden van.
Nem csoda tehát, ha a városlakók és az alföldi vasútvonalakat rendszeresen használó utazók kétkedve fogadták a legutóbbi, idén nyári miniszteri bejelentést, amely szerint a budapesti főpályaudvarok mellett – amelyek esetében a sokat vitatott rendelt alapján a magántőke bevonásával egyidejűleg az épületek üzemeltetési jogát 99 évre megkapnák a befektetők – a szolnoki fogadóépület is megújulna.
Fontos vasúti csomópont
Szolnok az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontja, szerepe már a vasútépítés hőskorától kiemelkedő volt, és ennek hatása – ahogy az Építészfórum a város főterét bemutató cikkében is említette – fontos szerepet játszott a település történetében. A középponti elhelyezkedésű Tisza menti város már évszázadok óta kulcsfontosságúnak számított a közlekedés és szállítmányozás tekintetében. Az alföldi mezőgazdasági térség kiemelt szekérútjai itt találkoztak a Tisza vízi útvonalával, amelyen leginkább az Erdélyben kitermelt só- és épületfa-szállítmányok érkeztek – mindkét termék elengedhetetlen volt a mezőgazdaság, valamint az építkezések, a városiasodás szempontjából.
A XVIII. század során a postakocsik megjelenésével is fontos állomáshely lett Szolnok,
ahol a Pest felől az Alföld és Erdély felé tartó járatok ágazhattak el Gyöngyös irányába, az utazók és a kocsisok pedig itt pihenhettek meg, igaz, eleinte csak igen kezdetleges szálláshelyeken. A XIX. század közepétől elinduló Tisza-szabályozás pedig lehetőséget adott a gőzhajózás megindítására.
A leginkább meghatározó közlekedési és szállítmányozási modernizációt azonban az 1847-ben megjelent vasút jelentette. Az előzmények alapján sem véletlen, hogy az 1836-ban jóváhagyott vasúti törvényben meghatározott 13, alapvetően a kereskedelem szempontjait előtérbe helyező vasúti útirányból másodikként a Pestet az alföldi mezőgazdasági régióval összekötő pálya építésébe fogtak bele.
Hamar kiderült, hogy az első vonal a Duna bal partján teremt kapcsolatot Pest és Bécs között, Pozsony érintésével, amelynek Vácig elkészült szakaszával indult meg a hazai vasúti közlekedés. A váci vonal előkészítésével egy időben, 1839-ben engedélyezték a Debrecen felé tartó alföldi vasúti pálya megépítését is, majd a két beruházás megvalósítására az 1844-ben létrehozott, rövid életű Magyar Középponti Vaspálya Társaság kapott koncessziót.
Kossuth Lajos mint utas
Az Ullmann Móric pesti bankár vezette beruházói érdekcsoport ugyanis a két kiteljesedő vonal egységében látta a legnagyobb üzleti fantáziát, amellyel kapcsolat jöhetne létre Bécs és az alföldi termővidékek között, Debrecen végállomással. A magántársaság végül nem tudta beteljesíteni a tervét – a váci és a szolnoki vonal mellett csak a Marchegg–Pozsony szakasz épült meg az ő fejlesztésükben –, hiszen 1850-ben csődöt jelentett: az osztrák állam felvásárolta, majd később reprivatizálta. A teljes kapcsolatot már csak az utódtársaságok teremtették meg.
Az eredeti elképzelések szerint az alföldi vonal nem érintette volna Szolnokot – a törvény is csak annyit határozott meg a vonal irányának tekintetében, hogy „Pestről Erdélyig, Kolosvár felé” –, de a nyomvonal kijelölésekor már számoltak a Tisza-parti város közlekedési szempontból kiemelkedő elhelyezkedésével. Ugyanakkor Pest vezetői azt szerették volna, hogy az új vonal külön indóházat kapjon a városon belül, ezáltal a Vác felől az Alföld irányába tartó utazó kénytelen legyen itt megállni és igénybe venni a felkínált szolgáltatásokat.
A vasútépépítőknek sikerült meggyőzni az illetékeseket, és végül mindkét vonal a Pesti indóház épületébe futott be.
Alig több mint egy évvel az első vasúti avatóünnepséget követően, 1847. szeptember 1-én ismét pompásan feldíszítették a Pesti indóházat, hogy a 700 meghívott ünnepi résztvevővel, a királyi helytartó jelenlétében átadják az alig több mint két év alatt elkészült, 99 kilométeres vasútvonalat. Az első két szerelvény Cegléden át Szolnokra tartott, utasai között többek között Kossuth Lajossal. Bő háromórás zötyögés után érték el a Tisza partjára, a város déli részén épült, Wilhelm Paul Sprenger tervezte indóházhoz, az akkori végállomáshoz.
Díszes, favázas vonatfogadó csarnok
A megnyitón Kossuth itt találkozott a tiszai gőzhajóval érkező Széchenyi Istvánnal, aki a leírások tanúsága szerint a Pannónia fedélzetéről hallgatta a köszöntőbeszédet, majd a nemes társaság egy részét továbbvitte egy rövid hajóútra, amely alatt a gőzben rejlő potenciált ecsetelte. Az eredteti elképzelések szerint a vasútvonal itt, a kikötő mellett keresztezte volna a folyót, de a vonalat végül továbbfejlesztő Tiszavidéki Vasút már más nyomvonalban gondolkozott.
A klasszicista stílusú, egyemeletes épület földszintjén kapott helyet a pénztár, a poggyászfeladó, a csomagmegőrzés, az emeleten pedig az alkalmazottak irodái helyezkedtek el. Az épületegyütteshez tartozott a fából készült vonatfogadó csarnok, három kút és két tolópad, valamint a ma is látható faraktár és a vízház, amely 1850 és 1870 között épült romantikus stílusban. A vasútvonal átadásával egy időben egy fiókműhelyt is létesítettek, amelyből később a MÁV Járműjavító Műhely fejlődött ki.” (Szolnoki Értéktár)
Az indóház végül szűknek bizonyult, valamint az új fejlesztési tervek más irányba vezették tovább a Debrecen felé tartó vasútvonalat, ezért a Tiszavidéki Vasút 1857-ben új állomásépületet épített, nagyjából a mai pályaudvar helyén. A régi, úgynevezett ó-szolnoki vasútállomás épülete szerencsésen megmaradt, majd 2016-ban felújították és a RepTár Interaktív Repülőmúzeum részeként kapott új funkciót. A mellette létrejött járműjavító a legrégebb ideje működő, máig fennálló ilyen jellegű komplex vasúti szerelő- és gyártóbázis – az Istvántelki Főműhely és az Északi Járműjavító hányattatott sorsáról korábban írtunk, a Dunakeszi Járműjavító körüli bizonytalanság pedig rendszeresen szerepel a napi hírekben.
Az 1857-ben épült állomás felvételi épülete mellé egy különálló, díszes, favázas vonatfogadó csarnokot is felhúztak, amelyet a korszakban néhány kiemelt vasútállomáson építettek csak, például Nagykanizsán, Székesfehérváron, Kassán vagy a budai Déli indóháznál, a mai Déli pályaudvar elődjénél. Ez a fajta egyedi architektúra mindenhol elpusztult, mára a hazai hálózaton sehol nem maradt fenn.
1908-ban épült meg az úgynevezett harmadik állomásépület, a korszak legismertebb vasúti építésze, Pfaff Ferenc tervei alapján. Ezt már a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2025/11/30/szolnok-vasutallomas-tortenete/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!