Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 
Mi köze van a paradicsomos káposztának a magyar táncművészet relevé-jéhez? Hogy kapcsolódik XIV. Lajos pástétomának a magyar balettművészet egyik legnagyobb alakjának pas de bourrée-jához középiskolás éveiből? Nem gondoltuk, hogy ilyen kérdésekre kapunk választ, amikor chassé lépésekkel beléptünk a W Budapest Hotel ajtaján, amely abban a Drechsler-palotában jött létre, ahol egykoron az Állami Balettintézet működött.
A Magyar Táncművészeti Egyetem idén 75 éves. A jubileumot méltó módon ünneplik: egy nem kevesebb mint 75 napon át tartó eseménysorozattal, amely egyszerre idézi meg a múltat, a jelent és a jövőt – mint egy tökéletes pas de trois. A megemlékezés központi helyszíne nem véletlen, hiszen a hajdani Drechsler-palota falai között egykor diákok százai tanulták meg az első plié-k és jeté-k mozdulatait, s váltak a táncparkett étoile-jaivá.
Tánc és időutazás egy fedél alatt
Mezei Dániel az est házigazdája port de bras mozdulattal köszöntőjében felidézte, milyen vágyakozással nézte valaha a palotát, miközben a négyes buszon zötyögött el mellette. Ezt követően az est hangulatát a „The Art Around Us” című kisfilm vetítése grand finale-ként koronázta meg, amely a táncművészet mindenhol jelen lévő szépségét idézte meg.
Fodorné Molnár Márta, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora azt hangsúlyozta, hogy nem csak a helyszín, de a dátum szimbolikus, hiszen a Tánc Világnapjának előestéjén tartják az ünnepséget.
A múlt szelleme itt él a falakban, mint egy láthatatlan corps de ballet
– mondta, hozzátéve, hogy az intézmény mára már nemcsak középfokú balettképzést kínál, mint indulásakor, hanem hét szakon, huszonhárom szakirányon folyik egyetemi szintű oktatás – ahol a hallgatók minden megtanulhatnak az arabesque-től egészen a kiégés-prevencióig.
„Napjainkban azonban nincs még egy olyan felsőoktatási intézmény a világon, amely a tánc és határterületeinek ennyire széles oktatási variációját lefedné. A táncművészképzéstől, a koreográfus és tánctanár képzésen át az olyan kurrens szakirányú továbbképzésekig. Az sem mellékes, hogy nem csak az oktatás minősége vonzza ide a fiatalokat, hanem a diplomaszerzés és az élethossziglan való tanulás lehetősége is, amellyel csak nagyon kevés művészeti képzőhely rendelkezik” – fogalmazott Fodorné Molnár Márta.
Itt azonban nem állnak meg, hanem tesznek egy grand jeté-t a jövő felé.
Nem szerénytelen álmunk, hogy 2030-ra Európa top három táncművészeti egyeteme közé kerüljünk
– mondta a rektor.
Balett az ágyban és a palotában
Igor Börser, a W Budapest Hotel szállodaigazgatója arról beszélt, hogy az épület felújítása során reverence-szal tisztelettel bántak az egykori Balettintézet örökségével.
Ahogy a balettben a prima ballerina a központ, úgy nálunk az ágy a szoba szíve, ezért mindig a szobák közepén találjuk az ágyakat, nem a falaknál
– emelt ki egyet a számos belsőépítészeti megoldás közül.
A hotel két legimpozánsabb lakosztályait, a presidental suite-ket – a fő elnöki lakosztály a legendás magyar balettművész, Nádasi Ferenc egykori lakásából lett kialakítva – is a balettnek szentelték: az egyik szoba teljesen fekete, amíg a másik teljesen fehér, hogy ezzel idézzék meg a Hattyúk tavának ikonikus kettősét.
Paradicsomos káposzta és egy életre szóló szerelem
A megnyitó beszédeket az épület egykori diákjainak élménybeszámolói követték adagio ritmusban. Ennek hatására a fogadás miatt jelenlévők egyből megfiatalodtak és mintha csak ismét tizenévesen ülnének az iskolapadokban, olyan hangosan mesélték egymásnak a történeteket, hogy az ember azt gondolhatta nem is figyelnek az előadókra. Ez azonban nem volt igaz, ugyanis előszeretettel entré-ztak az előadók történeteibe, hogy kijavítsanak egy-két kisebb részletet.
Kiss János, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, az egyetemet fenntartó kuratórium elnöke, nosztalgiával pirouette-ezve idézte fel a balettintézeti éveket. Azonban elárulta, hogy az első dolog, ami eszébe jut az épületről az a menza.
A bejárat mellett volt egy üvegkalitka, ott volt a menza. Indokolatlanul sokszor adtak paradicsomos káposztát fasírttal. Nem volt jó, de megettük, mint egy allegro gyakorlat után éhes balett-növendékek
– mondta nevetve, a hanghatások alapján pedig megállapítható, hogy az intézmény minden jelenlévő egykori hallgatója mélységesen egyetért a balettművész szavaival.
Kiss János beszámolt arról is, hogy hogyan kötöttek ki az igazgatói irodában, miután a kémia laborban minden dolgot összeborítottak, amit találtak, aminek következtében kifüstölték az iskolát. Hozzátette, az iskolás csínyek is részei voltak annak a tapasztalatnak, amely a diákok szívébe vésődött, akárcsak egy gondosan kivitelezett fouetté.
Szőnyi Eleonóra, Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, szintén könnyekkel a szemében emlékezett:
Minden lélegzetvétellel szívtuk magunkba a tánc világát, ahogy a táncosok a levegőt egy grand allegro kombináció közben.
Elárulta, hogy ő a jobb gyerekek közé tartozott, de a társaság gyakran magával vitte, így néhány alkalommal ő is állt az igazgatói irodában cinquième pozícióban. Élénken emlékezett vissza rá, hogy milyen volt fiatalon kiszökni az ablakon az iskolából azért, hogy bejussanak a szemközti Operaházba és titokban megleshessék a Spartacus próbáit, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!