Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Aznap reggel a Hudson-parton minden ütem fél másodpercet késett. Három halott sirály feküdt szabályos félkörben. Egyikük csőrében egy repülőjegy: New York – Párizs. A Szabadság-szobor tüsszentett, majd megvakarta a jobb szemöldökét. Csak egy kislány látta, hogy mi történt, de amikor elmesélte a szüleinek, nem hittek neki. A kislány ezután egy héten keresztül mindennap lerajzolta a tüsszentő, vakaródzó Szabadság-szobrot. A hétvégén az édesanyja megkérdezte a barátnőjét, ismer-e jó gyerekpszichológust.
A Szabadság-szobor izgatottan várta, mikor marad végre egyedül, mikor fogynak el körülötte a turisták. Harangszót hallott, ebből tudta, hogy két órával múlt el éjfél. Letette a kezében lévő fáklyát, megmozgatta elgémberedett ujjait, majd ruhái redői közül előhúzott egy okostelefont. A térerő ebben a magasságban kiváló volt, gyorsan megnyitotta az Insta-fiókját és keresgélni kezdett. Az Eiffel-torony jelent meg a kijelzőn. A Szabadság-szobor lapozni kezdte a fotókat. Párizs jelképe szép és karcsú volt a képeken, méltóságteljesen magasodott a város fölé. Az éjszakai fotókon még impozánsabbnak tűnt, díszkivilágításból kapott ünnepi öltözéket. A Szabadság-szobor sóhajtott. Alig észrevehetően tette mindezt, ha valaki látta volna, érzéki csalódásnak véli ezt a pillanatot. Mondjuk a mobiltelefon és a földre tett fáklya vélhetően gyanút keltett volna a legszkeptikusabb turistában is, ha látja. Mindenesetre abban a pillanatban, amikor mindez történt, senki nem lézengett a hatalmas női alak közelében, ami nem szokványos, még éjjel sem.
A Szabadság-szobor tíz percen keresztül bámulta az Eiffel-torony fotóit, aztán úgy döntött, ír neki egy üzenetet. Hónapok óta készült erre a lépésre, de nem volt mersze megtenni. Arra gondolt, ő mégiscsak egy törékeny nő, még ha ilyen behemót nagyra formázták is, és hát egy hölgynek nem illik kezdeményezni. Már épp az Elküld gombon volt az ujja, amikor valaki megszólította. Egy piros sapkás nő állt a talapzata tövében. Olyan aprónak tűnt fentről, hogy alig vette észre. Szerencsére neon színű kabátot viselt, amit az egyébként öregedő és romló látású Szabadság-szobor is jól látott.
Szerelmes vagy?, kérdezte a nő. A szobor először azt hitte, nem hozzá szól, de amikor harmadjára is ugyanazt ordibálta felé, megértette, hogy vele szeretne beszélgetni. Ezt meg honnan tudod?, kérdezett vissza a szobor, mire a nő elmagyarázta, hogy amikor szerelmes, szintén így bámul maga elé. És ki az?, faggatózott tovább nő, mire a Szabadság-szobor lehajolt hozzá és megmutatta neki az Instán lévő fotókat az Eiffel-toronyról. Őt ismerem, bökte ki a nő, a múltkor a társkereső appban böngésztem, és ott láttam. Nem hazudok, ott volt a Tinderen. Regisztrálj, aztán keresd meg és csak egyszerűen húzd jobbra. Ha akarod, segítek!, mosolygott.
A Szabadság-szobor csak egy pillanatig hezitált, aztán már nyújtotta is a telefonját a nőnek, aki gyorsan regisztrálta őt a Tinderre. Most már böngészhetsz, mondta a piros sapkás nő, amikor visszaadta a telefont a szobornak. Mielőtt az kiegyenesedett volna, azt is megkérdezte a nőtől, ki ő és mit keres itt hajnalban, pláne egyedül? Az asszony elmesélte, hogy a kislánya azt állította, látta, amint ásít és vakaródzik a Szabadság-szobor. Nem hittem neki, mondta az édesanya. Azért jöttem ki, hogy meglesselek. Pontosabban egy hete minden nap kisétáltam ide, de nem láttam semmit, egészen máig. A szobor azt súgta a nő fülébe: erről senkinek nem beszélhet. Aztán visszaállt az eredeti pózba. Amikor az anyának már a hátát sem látta, ismét elővette a mobilját és megnyitotta a randiappot. Megkereste az Eiffel-tornyot és jobbra húzta. Aznap éjjel semmit nem aludt az izgatottságtól.
Három napon át csak nézte a telefonja kijelzőjén az Eiffel-tornyot, és óránként megnyitotta a randiappot. A képernyő ugyanazt mutatta: nem történt jobbra húzás. A harmadik éjjel végül ő húzta balra. Talán a büszkesége, talán a fájdalom vezette, talán a két érzés közösen együtt.
Abban a pillanatban New York fölött viharfelhők gyülekeztek, majd növekedni kezdtek. Villámok csaptak a padokba, főleg oda, ahol szerelmesek ültek. A szobor nem törődött többé azzal, hogy megláthatják az emberek, ahogy megmozdul. Lelépett a talapzatról és elindult a Hudson folyó irányába. A turisták sikoltoztak, a bátrabbak mobiljaikkal filmezték ahogy a Szabadság-szobor életre kel. A szobor szerelmes szíve nem bírt megnyugodni. Bár sértettségből balra húzta az Eiffel-tornyot, legbelül mégis arra vágyott, hogy egy pár lehessenek, Párizsban élhessenek és reggelente croissant-t falatozzanak a Champs-Élysées egyik elegáns kávézójában.
Amikor a szobor megérkezett a folyóhoz, én, az avatatlan történetmesélő, épp egy bagettel a kezemben léptem ki a pékségből. Láttam, ahogy az emberek össze-vissza rohangálnak, a Szabadság-szobor pedig térdre ereszkedik a Hudsonban. Megindult a víz, mint a szökőár. Koszos, szürke hullámok csaptak fel, mindent elsodortak, ami csak útjukba került. Szerencsém volt, az utolsó pillanatban fel tudtam ugrani a Szabadság-szoborra, így megmenekültem. Miként tudtam felugrani rá? Ne kérdezzék, magam sem tudom. De mivel közel kerültem a szájához, hallottam, ahogy imádkozik: azt kérte, tudjon vízen járni, átszelhesse az Atlanti-óceánt, hogy eljuthasson szerelméhez. Az ima végeztével a Szabadság-szobor kikászálódott a folyóból, és elindult az óceán irányába. Sikerült feljutnom a koronájába, így utaztam. Nem mondom, hogy nem szédültem kilencven méter magasan, de ez még mindig jobb volt, mintha a letérdelése pillanatában elsodort volna egy nagy hullám. Ráadásul nagyon szerettem volna kipróbálni a vízen járást, még ha csak ebben a formában is. Korábban már sokszor írtam róla, de kipróbálni még nem mertem, pláne úgy, hogy Jézus tavaly megbuktatott a tanfolyamán, mert az előírásokkal ellentétben koszos lábbal akartam a medencébe lépni.
A Szabadság-szobor pillanatok alatt az óceán partjához ért. Hangosan mantrázta a Miatyánkot, mielőtt a vízre lépett volna. Hitte, hogy képes a vízen sétálva elérni Európa partjait. Se ideje, se pénze nem volt hajót bérelni, így ez tűnt számára az egyetlen járható megoldásnak. Már emelte a lábát, amikor jelzett a randiappja. Megnyitotta, és azt látta, hogy az Eiffel-torony balra húzta őt. Egy privát üzenetben pedig azt írta: egy ilyen böhöm nagy nő akkor sem kellene neki, ha örökre egyedül maradna. A koronában ülve éreztem, ahogy a Szabadság-szobor remegni kezd. Erősen kapaszkodtam, hogy le ne zuhanjak. Egyértelmű volt, hogy dühös, forr benne a bosszúvágy. Most már még inkább át akart kelni az óceánon, méghozzá gyorsan és száraz lábbal. Imájába most már azt is belefoglalta, hogy dőljön le az Eiffel-torony, mire ő Párizsba ér, hogy neki már csak össze kelljen sepregetni a roncsokat. Szemet szemért, így gondolta. Ha az ő szíve összetört, ne ússza meg sértetlenül az Eiffel-torony sem.
Rálépett a vízre, az első métereket olyan tökéletesen tette meg, mintha maga is Jézus tavalyi tanfolyamán végzett volna. Büszkén kihúzta magát és haladt előre. Aztán lassan süllyedni kezdett. Sikerült kiúsznom a koronájából, sőt a mobilját is megmentettem. Miután visszaúsztam New-Yorkba, írtam egy üzenetet a Szabadság-szobor mobiljáról, az ő nevében az Eiffel-toronynak. Ez állt benne: holnap házasodom Michelangelo Dávidjával, de te nem vagy meghívva!
Andrew Lichtenstein / Getty Images Hungary)
Scott McPartland / Getty Images Hungary)
Alfred Gescheidt / Getty Images Hungary)
Leo Vals / Getty Images Hungary)
Joe McNally / Getty Images Hungary)
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2025/06/01/new-york-amerika-hangulat-taxi-szabadsagszobor/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!