Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Simo Häyhä egy falusi tinédzser a könyv elején, aki szinte minden idejét apjával töltötte az erdőket járva, és gyakorolta a célba lövést. Az volt az álma, hogy megnyeri a finn Civil Gárda éves lövészversenyét Helsinkiben. Miután ez sikerült neki, már csak hetek maradtak a békéből Finnország számára, hiszen a II. világháború első évének őszén a Szovjetunió már bekebelezte Lengyelország keleti felét, a balti államokat, és következett volna Finnország.
Joszif Visszarionovics Sztálin, a despota kommunista vezér úgy spekulált, hogy ha elfoglalja Finnországot, akkor az elkerülhetetlen német támadást le tudja lassítani, és könnyebben meg tudja védeni az akkori Leningrádot (Szentpétervárt). Azt tervezte, hogy három hét múlva – decemberi születésnapján – már a finn parlament lépcsőjén állva tekinti meg a győztes szovjet csapatok díszszemléjét, miután november végén egy szovjet provokáció nyomán hadüzenet nélkül megtámadta Finnországot.
Csak finom utalásféleképpen: 1939 novemberében Sztálin 3 hetet adott a Vörös Hadseregnek, 2022 februárjában Vlagyimir Putyin pedig abban bízott, hogy Ukrajna lerohanása után egy héttel teljesen összeomlik az ukrán ellenállás. Sztálin nem aprózta el, négy irányból, összesen egymillió katonát eresztett rá a finn–szovjet határra. Csak egy-két dologban kalkulálta el magát.
Az az orosz tél, amely részben Napóleont is megverte 1812-ben, majd a nácikat őrölte fel 1941-ben, a finn–orosz háborúban az agresszor legnagyobb ellenfele lett, no meg a 3 és fél milliós finn nép hónapokon át tartó elkeseredett védekezése. Míg a finnek a hóba beleolvadó fehér színű terepruhája gyakorlatilag láthatatlanná tette őket, és síléceikkel jóval gyorsabban mozogtak, addig a szovjetek nyári zöld gyakorlóban – messziről is tökéletes célpontként –, nem a hóra tervezett bakancsokban, dideregve próbálkoztak az előrejutással.
Meg is lett ennek az eredménye. Annak ellenére, hogy a háború első napjaiban a nagyobb finn városokat lebombázták, a határról viszont nem tudtak sokkal beljebb törni. A taktika ugyanaz volt, mint nyolcvan évvel később Ukrajnában. A túlerőben lévő, kimeríthetetlen emberanyag mindent elfoglal majd egy idő után. A háború legelején a szovjet tisztek ugyanúgy hajszolták embereiket sík területen a finn géppuskák zárótüzébe, és veszítettek egyetlen csatában 2000 katonát, mint ahogyan hónapokon át küldték 2024-ben a húsdarálóba az orosz újoncokat Bahmut ostrománál Ukrajnában.
A kényszerből egyre leleményesebb cselekkel, rajtaütésekkel, portyákkal és gerillataktikával harcoló finnek iszonyatos pusztítást vittek véghez a szovjetek soraiban. Mintegy 400 ezer szovjet katona vesztette életét, vagy a harcokban, vagy egyszerűen csak megfagyott az elégtelen téli ruházat miatt, míg a finn oldalon 70 ezres veszteséget jegyeztek fel. A háború az 1940 márciusában aláírt békeszerződéssel zárult, amelynek eredményeként Finnország elveszítette területe 10 százalékát, a szovjetek annektálták a Karéliai-félszigetet Leningrád fölött, néhány várossal és katonai bázissal együtt, de a finneknek ezzel sikerült megőrizniük a függetlenségüket.
A lövészcsoda karrierje a háborúban
Simo Häyhä-t és több ezer korabeli társát hetekkel a szovjet invázió előtt vezényelték ki a lehetséges frontvonalra, ahol kilométeres lövészárokrendszert ástak ki, bunkereket építettek, hogy ha mégis bekövetkezik a támadás – amit egészen addig, amíg meg nem történt, senki nem hitt el –, akkor legalább valamennyire felkészültek legyenek.
A tél harcosai, amelyet iszonyatos mennyiségű kutatás, dokumentumelemzés előzött meg, a frontnak és a háborús események azon részére koncentrál, ahol Simo részt vett a harcokban.
Először besorolták őket a legkeletibb frontszakaszra, a kollaai frontra a 6. századba. Ezzel még nem lett volna baj, de a századot irányító főhadnagy a finn hadsereg fenegyereke volt, akit iszákossága miatt hol elbocsátottak, hol visszavettek. Eközben öt évet töltött a francia idegenlégióval Észak-Afrikában, ahol kiérdemelte a Marokkó réme címet. El lehet képzelni, micsoda durva kiképzési módszereket alkalmazó tiszt keze alá kerültek.
Juutilainen főhadnagy azonban nem bírt megülni a fenekén, mindennap portyára vezetett néhány szakaszt a századából, és egy éles helyzetben megtapasztalta, hogy Simo 200 méterről, távcső nélküli puskájával is képes volt leszedni a vagánykodó szovjet mesterlövészt. Innentől kezdve állandóan a főhadnagyát kellett fedeznie, és túlélésből a fiatalember rákapott a kényszeres gyilkolásra, hiszen ha nem lősz, akkor veled végeznek, ilyen egyszerű a háború első szabálya.
A könyv bizonyos pontokon bennem egyértelműen Erich Maria Remarque klasszikusát, a Nyugaton a helyzet változatlant idézte fel. Bár az jó 20 évvel korábban, az I. világháború poklában játszódik, és nem sarkvidéki körülmények között, de ugyanúgy felfestette azt a poklot, amit egy-egy értelmetlen háború az abban részt vevő, a világ nagy összefüggéseiről mit sem tudó egyszerű bakák számára jelentett.
Amikor Simo földijét, egyben legjobb barátját is elveszti egy támadás során, bosszút esküszik, és egymagában járja a frontvonalat, hogy a legkülönbözőbb pontokról célozza meg a szovjet tábort, hogy a legtöbb ellenséggel végezzen. Ezután kezdett el terjedni rettegett beceneve, a Fehér Halál, a szovjet csapatok körében. Annyira tartottak tőle, hogy még vérdíjat is kitűztek a fejére a szovjet vezérkarban. Simo túlélő szellemként működött, és sokáig a legmeredekebb helyzeteket is túlélte, mígnem 1940 márciusában, alig tíz nappal a háború vége előtt, egy szovjet robbanógolyó leszakította a fél állkapcsát.
Bajtársai először halottnak hitték, majd visszamentek érte a mínusz 35 fokos hidegben, szánra tették, és bevontatták a tábori kórházba. Néhány kezdetleges sebészi beavatkozás után elszállították az ország közepén található, jól felszerelt katonai kórházba, ahol 8 napra kómába esett. A sebesülését követő 14 hónapban még huszonhatszor (!) hajtottak rajta végre korrekciós műtétet, a fején, állán, arca bal felén.
Simo 96 éves korában, 2002-ben hunyt el. Soha nem nősült meg, gyermekei sem voltak, de élete végéig nemzeti hősként tisztelték, amiért gyakorlatilag egy gyilkológépként küzdötte végig a téli háborút.
Érdekességek a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!