Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A III. Budapest Ballet Grand Prix színvonaláról és művészi hatásáról így nyilatkozott Miklósa Erika, a MOL – Új Európa Alapítvány kuratóriumi elnöke: „A tánc mágikus kapcsolat, ez most különösen igaz. A III. Budapest Ballet Grand Prix egy különös világba repített, megmutatkozott a tehetség ereje, a művészet határtalansága, a mesterek gondossága, felelőssége. Végre egy verseny, ami tényleg a tehetségről szól, és arról a tisztaságról, amit egy fiatal még sugározni tud. Elfelejtettem, milyen feszültségek vannak mindenfelé, elvarázsolt, magával húzott.” Az operaénekes nemcsak az egyik fő támogató nevében méltatta így a versenyt, hanem művészként is. Fodorné Molnár Márta, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora pedig megerősíti a két művészeti ág szoros kapcsolatát.
Miklósa Erikával sokat beszélgettünk, elmondta, hogy ő operaénekesként nagy balettrajongó, én pedig balettművészként vagyok operarajongó. Ez tehát kölcsönös tisztelet és rajongás, és ha létrejön az a mágia, amit ő is említett, akkor az fantasztikus érzés. Itt valóban nemcsak technikai bravúrokat láthattunk, hanem voltak olyan művészi alakítások, amelyek mindenkit megráztak és megérintettek
– mondja Fodorné Molnár Márta, hozzátéve, hogy a zsűri is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott arról, milyen színvonalas a verseny. „Ez szerencse is, mert soha nem lehet tudni, milyen mezőny jön össze. Nagyszerű művészek jöttek Kubától Tokióig, és idén a zsűri – a tavalyival ellentéten – a Grand Prix-t is odaítélte: a 15 éves kubai Valentina Mascini kapta, aki Portugáliában tanul, és világszínvonalú produkciót mutatott be.”
Japán táncosok
Idén is számos ázsiai versenyző indult, és a Magyar Táncművészeti Egyetemről is sok japán fiatal került be. „Japánban nagyon népszerű a tánc, van is rá fizetőképes kereslet. Ez nekik nagyon fontos, túl azon, hogy aki Európába szeretne jutni, annak ez ugródeszka is lehet. Lenyűgöző a maximalizmusuk, a tehetségük, a szorgalmuk, példaértékű a magyar hallgatók számára is” – mondja Fodorné Molnár Márta.
A versenyzőket idén Aradi Mária táncművész, a Magyar Állami Operaház és a Holland Nemzeti Balett korábbi prímabalerinája, próbavezető balettmester, a zsűri elnöke; Megan Fairchild, a New York City Ballet vezető táncművésze; Kinsun Chan svájci–kanadai koreográfus, a Semperoper Balett művészeti igazgatója; Jahn Magnus Johansen, a Norvég Nemzeti Balett társigazgatója és ifjúsági társulatának vezetője; illetve Mário Radacovsky, a Holland Nemzeti Táncszínház korábbi szólistája, a Brnói Nemzeti Színház balett-társulatának művészeti igazgatója bírálta el.
A zsűri elnöke mindig egy elismert magyar művész, ő fogja össze az ítészeket: egyikük mindig egy még aktív táncosnő, ő idén Megan Fairchild volt, a New York City Ballet balerinája. Itt is minden nap tréningezett, és innen rohant haza, hogy Diótörőt táncoljon
– meséli a rektorasszony. Megan Fairchild A balerina gondolkodásmód című könyvét is akkor mutatták be, amikor itt volt: a kötet arról szól, hogyan kell úgy élni, hogy egészséges maradj, de a teljesítőképességed maximumát tudd nyújtani.
Ha elesel, föl kell állni
A többi zsűritag is vagy együttest, vagy junior companyt vezet, tehát el tudja mondani a fiataloknak, hogy „a való életben” mik az elvárások. „A versenyzők az első napon is találkoztak a zsűrivel, és a végén is, amikor a zsűritagok már kézzelfogható véleményt tudtak nekik mondani” – meséli a rektorasszony, aki szerint már az első találkozás is nagyon pozitív volt.
Elmondták a versenyzőknek, hogy nem az az érdekes, sikerül-e vagy sem. Ha elesel, föl kell állni, lelki és fizikai értelemben is, és az a fiatal, aki ezt meghallgatta, már jóval kevesebb stresszel tudott kiállni és táncolni.
A végén pedig nagyon sok díjat és lehetőséget is adtak a zsűritagok, hiszen workshopokra, mesterkurzusokra hívták a fiatalokat, ösztöndíjakat kínáltak fel nekik – a Magyar Táncművészeti Egyetem is ösztöndíjat adott egy kazah fiatalembernek. Ezek talán még többet is érnek, mint az első, második vagy harmadik helyek. A zsűritagok is lehetnek más-más stílusra fogékonyak, de azt mindannyian elmondták, hogy a személyiség a legfontosabb. „Táncolhat valaki nagyon jól, ha a személyisége, a lelke nem jön át, nem tud olyan hatást elérni. A mozdulat ott válik művészetté, amikor találkozik a lélekkel, mert akkor mindenkit megérint” – mondja a rektorasszony.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!