Lehet, a túlzott elvárás miatt van minden. A halhatatlan gárda (a 2020-as) ugyanis egészen kedvelhető film lett, szépen haladt, mesélt – a folytatása azonban olyan haloványra sikeredett, hogy alighanem már csak a rajongók bíznak abban, hogy a harmadik rész majd feltámad holtából. Merthogy az már most biztos, hogy A halhatatlan gárda 2 sem igazolja azt a tézist, hogy a nagy filmes eposzok második részei a legjobbak.
Ezt a filmet azoknak ajánljuk, akik az alábbi ikonikus történeteket szerették: A halhatatlan gárda (2020), Hegylakó (1986), Interjú a vámpírral (1994), John Carter (2012), Időhurok (2014). Azonban ez nem jelenti azt, hogy A halhatatlan gárda 2 jól sikerült alkotás volna, igaz, nem is nézhetetlen.
Inkább csak csalódás.
De lehet, minden csakis a túlzott elvárás miatt van…
Képregényből filmes gárda
Az nem szokatlan, sőt szinte a siker előhírnöke, ha valaki filmre álmodik egy képregényt. Ilyen A halhatatlan gárda (The Old Guard) példája is. Greg Rucka (író) és Leandro Fernández (rajzoló) képregénye jó alapot ígért, és az ebből készült film első része még egészen rendes fogadtatást kapott a Netflixen, azonban a második erősen alulról súrolja az első epizódot.
- Valami eltűnt, ami az első részt vibrálóvá tette.
- A második részből elillant az izgalom, az egyedi íz, a hangulat,
- ehelyett viszont sok filmes klisét kapunk,
és nem értjük, miért volt erre szükség. Pedig a szereplők ugyanazok, a sztori ugyanaz. Igaz, a rendező más: Gina Prince-Bythewood székébe Victoria Mahoney ült – és nyilván másként látja és láttatja ugyanazt, rendezői koncepciójában nem az egyedi utat járja, inkább a klisés akciófilmek nyomvonalát követi.

Valami nem stimmel Charlize Theronnal
A halhatatlan gárda sztorijának ereje nem csupán a remek történetben rejlik, hanem a színészek által megformált karakterekben. Mert hiába remek színész
- Charlize Theron (Andy), KiKi Layne (Nile), Matthias Schoenaerts (Booker), Marwan Kenzari (Joe), Luca Marinelli (Nicky), Chiwetel Ejiofor (Copley) vagy Uma Thurman (Discord/Viszály),
ha a James Bond vagy a Mission Impossible filmek helyszínváltásait sokszorosan felülmúló jelenetekben kell játszaniuk. Néhány helyszín olyannyira villanásszerű, hogy értelme sincs sok, és éppen abból kapunk keveset, amiből lehetne több: a múltbéli történetekből. Azokból ugyanis kiderülne mindenkiről, hogyan éli meg a halhatatlanságát, ám jószerivel csak annyit tudunk, hogy Booker rosszul, Viszály pedig egészen tragikusan.
Vagyis csak pattogunk a térben, közhelyszerű jelenetek sorát nézhetjük, és kényszerűen belesodródunk egy antagonista szereplő klisés ábrázolásába, és kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy A halhatatlan gárda 2 nem lesz más, csak egy olyan akciófilm, amiről joggal gondoljuk azt, hogy de hiszen mi ezt már láttuk. Nem is egyszer. Például a G. I. Joe: A kobra árnyékában (2009) és – mondjuk – a Farkasban (2013).

Ám van ennél sokkal rosszabb is: például Charlize Theron jelenléte a filmben. Nem mint színésznő, hiszen ő remek filmes művész, hanem mint arc… Az övé ugyanis ezúttal olyan, mintha egy videójátékból kivágott fizimiska volna.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!