Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A regényt olvasva az embert néha gyomorszájon vágja a szerző őszintesége, karaktereinek gondolatai, a már-már túlságosan naturalista elemek. Intim testrészek, szexuális kifejezések, kínos vagy éppen érzékeny témák; ebben a kötetben minden, de tényleg minden terítékre kerül. Így néz ki a valóság, így néznek ki a mindennapok – ha szomorú róla beszélni, ha nem –, ez a magyar realizmus.
Ami ebben a könyvben le van írva, annak szinte mind van valamiféle tapasztalati alapja; akár a szerző életéről, akár a szerző környezetében levő emberek életéről legyen szó. Egy nagyon sötét, komor, önmagába csavarodó műről beszélünk, így még borzalmasabb belegondolni, hogy bizonyos fokig valós történéseken alapul.
„Amióta ez a könyv megszületett, egyre csak jönnek az új hírek. Két háború dúl a közvetlen környezetünkben, emellett a kisebb-nagyobb közösségeket érintő hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos közéleti kérdések is előtérbe kerülnek. És kerüljenek is, mert ezeket nagyon nehéz egy jóérzésű embernek figyelmen kívül hagynia, vagy úgy leválasztania magáról, hogy akár a mindennapi viselkedését, hangulatát ne befolyásolja. A valóság annyival vitálisabb, annyival gyalázatosabb dolgokat mutat nekünk, hogy az meghaladja az írói fantáziát” – vallotta be Kovács Krisztián.
Az elmúlt négy-öt év, meg aztán a koronavírus-járványtól kezdődő időszámítás csak elmélyítette a társadalmi problémákat. Olyan típusú kollektív frusztráltság rezeg a levegőben, amelynek hatására mindenki kényszernek érzi, hogy véleményt alkosson lényegében bármiről. Csak ezek még mindig vélemények, és nem gondolatok; egy adott vélemény folyamatos visszhangozása részhírek és álhírek alapján, ez még önmagában nem fog semmiféle változást indukálni. Az alkotói folyamat lényege, hogy a szerző megpróbáljon reflektálni arra a társadalmi közegre, mely körülveszi. Az meg, hogy erről most nem sok jót lehet mondani, jelenkorunk igazi tragédiája.
Gondolat, nem vélemény
Ez a könyv nem vélemény, hanem gondolat. Véleményt mondani a legegyszerűbb dolog, üres, annak nincs mélysége. A mélység abban rejlik, ha egy adott műben ábrázolt sorsokat olyan mélységben tárunk fel, hogy az érthetővé tegye a motivációt, a tettek miértjeit – itt kezdődik a gondolat, ez eredményez változást.
A magyar gondolkodásmód rákfenéje azonban, hogy odáig már nem jutunk el; nem változtatunk a sorsunkon.
A változ(tat)ás persze bitang nehéz; nehéz eltérni az előző generációk diktálta sémától, amit követni könnyű lenne. Van egy mondat a könyvben, amikor a főszereplőnek a barátja azt mondja: „te dönthetsz másként”. Ezt a mondatot a szerző is megkapta fiatalként.
Mindig azt érzem, hogy a mai napig visszhangozzuk és ismételgetjük azokat a dolgokat, melyek húsz vagy negyven évvel ezelőtt történtek, odáig azonban már nem jutunk el, hogy oké, jó, ez megvolt, ez tényként le van írva, ezt érezzük a saját bőrünkön, látjuk, láttuk a szüleink, nagyszüleink viselkedésén, láttuk, miként mérgezte meg őket, akkor nem kellene megpróbálnunk kilépni a mintakövetésből?
Ami a magyarokat illeti, mindennemű hátsó szándék nélkül kijelenthetjük, hogy nem igazán bírják a kritikát. […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
