Eltelt kis idő azóta, hogy kiváló kollégánk kritikát írt Az elveszett város című filmről. Most, nyári hűsölésnek szánt időben erőt vettem magamon, és megnéztem a filmet – és nyilván csakis annak köszönhetően, hogy magyarországi bemutatója óta eltelt néhány hónap, és a filmek is olyanok, mint a bor (a jó nemesebb lesz, a gyöngébb átbillen lőrébe), arra voltam kíváncsi, mit tud ez a 6,1-es IMDb-film.
Semmi, de semmi nem menti ezt a filmet. Legkevésbé a szereplők. A kék sarokban Sandra Bullock, a pirosban Daniel Radcliffe. A másik kettőben meg Channing Tatum és Brad Pitt. Ígéretes vígjáték, de csak a nevek alapján, ám legkevésbé röhögni lehet rajta – hacsak nem kínunkban.
Vígjátéknak gyönge, paródiának halovány
De akkor mi is ez?
Alighanem annak bizonyítéka, hogy ma már szinte mindent le akarnak, és le is dugnak a nézők torkán. Nesztek, itt van, nézzétek, áldozzatok Filmisten oltárán. Mert Filmisten értetek van, nektek akar jót. Filmisten szeret benneteket, és ti dollárcsörgésben, forintcsengésben róhatjátok le a kegyeletet. Mert megérdemlitek, hogy azt érezzék, megérdemlik az imádatot.

De ti, kedves nézők, csak azt érdemlitek meg, hogy megdicsérjenek benneteket, mert ezért még fizettek is.
Loretta Sage (Sandra Bullock) ponyvaregényíró. Korunk Romana-regényeit írja, és mi sem bizonyítja jobban, hogy kalandtörténetei a klisés szexuális töltésen túl nem sokat érnek, hogy rajongótábora jobban imádja a könyvek címlapmodelljét, Alant (Channing Tatum), mint Sage bármelyik történetét.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!