Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Valamikor a nyolcvanas években lehetett. Nem volt ülőhely a Klauzál téri legendás Kádár étkezdében, kifőzdében, inkább ez utóbbi néven emlegették, és az asztalok között kellett álldogálnom, várnom a soromra, míg valahol felszabadul egy szék. A szűk helyen hol Katika, hol Marika, felszolgálók kerülgettek, míg aztán egész hátra keveredtem, így alkalmam volt belesni a konyhára, ahol egy sorban álltak a valamikor fehér színű, zománcos Karancs típusú tűzhelyek.
Azokon készültek az ételek, mint otthon.
Nem volt ebben a látványban semmi különös, csupán annyi, hogy itt se főznek másképpen, mint otthon. Ezért kifőzde. A Karancs tűzhely a fejlett szocializmus tárgyi bizonyítéka volt. A régi vágású, háború előtti vas tűzhelyeket váltotta a konyhákban, a modern szocialista ipar formatervezett tűzhelye. Azóta is a kifőzde nekem Karancs tűzhelyek sora a konyhában. Az otthon íze.
Manapság pont Kádár étkezde nincs, van viszont minden más felsorolhatatlan mennyiségben azon a környéken. Ha akarom, akkor levantei ösvényen haladok, ha másra van gusztusom, akkor ázsiai kacskaringókat tehetek, mindezt egy szűk és agyonzsúfolt területen belül, amit gettóként is emlegetnek.
13
Történelmi árnyék
Ennek a területnek a szélén áll a zsinagóga épületegyüttese, mintha minden út ide vezetne, vagy innen indulna, keleties sziluettje a levanteit kelet-európaival vegyítő árnyékot vet az egész területre. Mostanában, ha ezt az „árnyékot” kulináris hatásként értelmezzük, akkor többségbe került a levantei ihletésű gasztronómiai kultúra a környéken, a zsidó étkezési kultúra gyökereinek ága-bogai burjánzanak minden talpalatnyi kis ingatlanban, legyen az pince, szuterén, vagy egykori KtSz-központ, szemfelszedő, körzeti megbízotti iroda, neppertanya, cipész, kötős, írógépszerviz, imaterem, fodrász, borbély, zöldséges, ma mind etető.
A zsinagóga Wesselényi utca felőli oldalán egyenesen a Levante nevű étterembe botlik a gyanútlan bámészkodó, mert hát van itt mit nézni, leginkább a zsinagóga gömbölyded hagymakupoláját, ami még bentről, az étteremből is jól látszik. Kissé ingerszegény, világos színekkel operáló szerény belső, hosszúkás, inkább széles folyosónak tűnő, az egyik végében látványkonyhával záródó helyiség, az utca felé nyíló ablaktáblákon át mindenhonnan a zsinagóga látszik.
A Levante a Memories szálloda étterme, külön bejárattal. Errefelé már minden a turizmusról szól, ami bizonyos minőségi kételyeket ébreszthet a hazai fogyasztóban, de remélhetőleg a Levante étterem kivétel.
Bárányfartő, sáfrány, kápia
Mezzékkel indul a menet, elvégre levantei a konyha. Hummusz, pesztó, parmezán, dió, rukkola, gránátalma, pita. Ez így együtt, és nem is rossz, leginkább a bazsalikompesztóval vegyített humusz hagy komolyabb érzéki nyomokat bennem, a gránátalmamagok üdítően élénkítik a krémes ízeket, a rukolalevelek és a parmezán mintha egy másik mediterrán tájról érkeztek volna, képesek a fúzióra, a dió teremt kapcsolatot közöttük.
13
Mini kabab, céklás […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
