Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Leo Fender mester zsenijét az idő igazolta, amennyiben 1950 óta a Telecaster (egy évig Broadcaster), ’54-től a Stratocaster gitárja máig meghatározója a rock, a blues, a pop, a country, a popzenének. És ki ne feledjük a sorból a Precision Bass-t, ami 1951-ben leváltotta a nagybőgőt a big band-ekben, majd a rock and roll zenekarokban.
Mindig hangosabban
A nagybőgő tekintélyes mérete dacára sem tudta tartani a hangerőversenyt a mind terebélyesedő fúvósszekciókkal, a növekvő dobfelszerelésekkel, no meg a harmincas évektől az elektromos gitárokkal. Ekkortájt egy seattle-i muzsikus, bizonyos Paul Tutmarc (steel gitáros, naná, hogy a lap steel gitár feltalálója – ilyenen tolja a Pink Floyd-ban David Gilmour) kreált egy tömörtestű basszusgitárt.
Ezt már vállra lehetett akasztani, Tutmarc bundokkal látta el a nyakat, s az akkoriban megjelent elektromos hangszedő vette át a négy fém húr rezgését. Újítása feledésbe merült, tudniillik tömeggyártásra nem került sor, mindössze száz darab készült a korát megelőző instrumentumból. Ugyanakkor nagyban kijárta az utat Leo Fender előtt, aki bár Telecaster gitárját vette alapul, azonban nem gondolkodott, a bőgőhöz hasonló bund nélküli – fretless – nyakban, sem álló formában.
Leo papa 1950-ben megtervezte, rá egy évre forgalomba hozta a Precision-t, s azonnal elnyerte a muzsikusok kegyét. Mindenekelőtt a big band bőgősökét, így Lionel Hampton zenészéét, Roy Johnson-ét. Ő játszott elsőként P. bass-al koncerten.
Jóvalta később készült az első felvétel, amelyen Precision hallható. 1953-ban vonult stúdióba az Art Farmer Septet, a rögzített négy számban William „Monk” Montgomery hangszere szól egy Fender Bassman erősítőn keresztül.
A jó öreg nagybőgő még a rock and roll őrületében is tartotta magát. Bill Black, Elvis bőgőse volt a rockabilly játék atyja. A következő videón Paul McCartney avat be a titokba.
Aztán Presley számaiban megduplázódott a basszus szólam, s a bőgővel együtt tolta a basszgitár. Persze, hogy P. bass. És persze, hogy Bill Black vitt a stúdióba elsőként basszusgitárt rock and roll felvételre. Fender Precision-al nyomta a Jailhouse Rockot 1957-ben.
A Beach Boys 1961 novemberén írta első slágerét, a Surfin’-t, és az esztendő szilveszterén már gázsiért lépett fel. A három Wilson fivér közül Brian basszusozott, apjától a debüt buli előtt három nappal kapott egy P. bass-t. Elképesztő zenei zsenije nem pusztán a villámgyors hangszerjáték elsajátításban ragyogott ki, ő írta a zenekar majd’ minden remekét.
Brian Wilson könnyen jutott Fender basszushoz Amerikában, ami már nehezebben ment Angliában. A Cliff Richard kísérőzenekar basszgitárosa, Terence „Jet” Harris Framus gitárja tönkrement, s helyette egy Precision-t nyomtak a kezébe. Az említett zenekar a Shadows. A lenti klip elején Jet cigizik, nyakában a Fenderrel.
Hogy mennyire fehérholló számba ment a P. Bass Britanniában, arról árulkodik a későbbi Who későbbi muzsikusa, John Entwistle sztorija, aki tizenöt évesen, 1959-ben fényképek alapján megépítette a maga Precision-ját. „Szerettem volna egy Fendert, de egyszerűen nem lehetett kapni. Szerintem Jet Harris volt az egyetlen, akinek akkor volt ilyenje” – mesélte a Guitar Player magazinnak Entwistle.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/popkult/2025/03/19/leo-fender-hangszer-basszusgitar-elektromos-gitar/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!