Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Békéscsaba régóta várt arra, hogy hagyományos korzóját visszanyerje. A központban bő egy évszázadon keresztül hol gőz- vagy motorvonat, hol autóáradat vonult át, de nemrég a gyalogosok visszakapták a város főterét, a Szent István teret.
„Ma délelőtt Békés-Csabán egészen váratlanul szociális jellegű munkáslázadás ütött ki. A lázongás szinhelye a hetivásár volt, melyet a városháza előtt levő nagy téren tartanak. A hetivásáros nép helybeli, valamint orosházi és bánfalvi izgatók által fölbujtva, a piac közepén megtámadta Rosenthal Ignác gőzmalom-tulajdonost és Rohoska György jómódú földesgazdát. Rosenthal idejekorán a közeli városházára menekült, de Rohoskát és a segítségére siető Szpistyál rendőrbiztost a lázongók véresre verték. Innen a két luteránus templom közötti téren a rajongók nagy lármával a szolgabirói hivatal elé tódultak és éktelen orditozással azt követelték, hogy azt a rendeletet, mely a munkásgyűlés megtartását eltiltotta, adják nekik át. Sztraka György főszolgabíró kiment közéjük s távozásra szólította föl őket, a bőszült tömeg azonban az öreg főszolgabirót földre teperte és csizmasarkokkal agyba-főbe rugdosta. (…) A vakmerő tömeg kődobálásokkal fogadta a felvonuló katonákat s többeket megsebesített, sőt egyik főkolompos, a félszemű Maján Mihály, egy rovott múltú csizmadia, ki mestersége helyett évek óta zugprókátoroskodik, bicskájával egy feléje tartó katonát ágyékán megsebesített. A katona nyomban leszúrta a vakmerő lázítóvezért.” (Budapesti Hírlap, 1891. május 3.)
A különben mindig békés, kisvárosias hangulatú – korábban sokáig „Európa legnagyobb falujaként” is emlegetett – mai megyeszékhelyen minden szempontból szokatlan volt az ilyen nagy mértékű, heves tiltakozás, ami – mire a Nagyváradról iderendelt katonák feloszlatták – két halálos áldozatot és több súlyos sebesültet is követelt.
A korzón mise után pezsgett az élet
Békéscsaba központja a korábbi két évszázadban leginkább a mezőgazdasági kereskedelemnek, a heti vásárnak adott otthont, ahol egészen a 19. század közepéig alapvetően csendes mederben folyt az élet. Noha a jelenlegi város területén a régészeti leletek tanúsága szerint már az Árpád-korban állandó telepesek élhettek, s neve is már a 14. századból eredeztethető – a korabeli dokumentumokban villa Chabaként szerepelt –, falusias jellege azonban még igen sokáig megmaradt.
A 129 évre nyúló török uralom után a 17. században a falu kétszer is elnéptelenedett, de mindannyiszor újból betelepítették: a jelenlegi város létrejöttét az 1718-ban jelentősen felerősödött benépesülési hullám indította el. Az északról érkező, főleg szlovák anyanyelvű gazdálkodók a következő közel két évszázadban megalapozták a mai Békéscsabát: megépült a mezőgazdaság és szállítás szempontjából elengedhetetlenné vált Körös-csatorna, postaállomás létesült,
a település idővel járási székhely lett, majd 1840-ben mezővárosi rangot kapott
az akkor már tízezer léleknél is jelentősen többet számláló nagyközség. A 19. század jelentős fejlesztéseket eredményezett, 1824-ben megépült az Evangélikus Nagytemplom – a maga nemében a régióban a legnagyobb –, majd a vasút 1858-as megjelenésével elindult a nagyarányú iparosodás és a látványos városiasodás, amelynek megfelelő kezelésére Sztraka Ernő városi főépítész vezetésével rendezési tervet is készítettek.
A 19. század második felében kiépülő gőzmalmok, nyomdák, textil-, bútor- és téglagyárak működtetéséhez pedig újabb tömegeket, szintén északról jövő, főleg tót munkásokat csábítottak a városba.
A korábban megtelepedett és az újonnan érkezők közötti társadalmi feszültség bukhatott ki a bevezetőben említett 1891-es lázadásban.
Ezzel egy időben, ami a mi esetünkben érdekesebb, a korábbi piactér helyén kiépült az a központi urbánus tér, igazi városközpont, amely a mai Békéscsaba belvárosának alapját jelenti. A belváros északi szélét a római katolikus és az evangélikus templom által határolt, ligetes Kossuth Lajos tér jelöli ki, innen indult déli irányba a mai Szent István téren az úgynevezett csabai „korzó”, ahol főleg vasárnap, a mise után pezsgett a polgári élet.
A vasút árut és utasokat is szállított
A korábbi piactér, ahogy több esetben, így Debrecen példáján is láthattuk, idővel a közlekedés és közigazgatás központjává is vált. A piac eredeti elhelyezkedése, szintén az ismert városszerkezeti hagyományokat követve, nem véletlenül alakult ki az adott helyén, hiszen már korábban is itt találkoztak a főleg gabona- és egyéb mezőgazdasági termények szállításában fontos szerepet játszó szekérutak, amit jól kiegészített az 1777-re elkészülő Körös-csatorna is.
A közlekedés lehetőségeit először a postakocsi-állomás bővítette még a 18. század végén, egy évszázaddal később pedig a város már vasúti csomóponttá vált: 1858-ban adták át a Szolnok–Arad, 1871-ben a Nagyvárad–Fiume, 1899-ben a Mezőkovácsháza–Békéscsaba, majd 1904-ben a Békéscsaba–Vésztő vasútvonalakat.
A vasútállomás az akkori központon kívül, a lakott település nyugati szélére került, és a piactérrel a város főutcájává érett fő tengelyen, a mai Andrássy úton keresztül kötötték össze. Maga az állomásépület eleinte az építtető Tiszavidéki Vasút szabványépülete volt, amelyet 1933-ban Goszleth Béla tervei alapján nagyvonalú és modern fogadóépület váltott fel – felújítása épp egy évtizede fejeződött be.
A piac és a városközpont szempontjából ennél érdekesebb a belvárost keresztező, a piactéren is végigfutó gazdasági vasút megjelenése. Az 1894-ben megalakult Alföldi Első Gazdasági Vasút (AEGV) vonala öt évvel később érte el a város központját, s ekkor már közforgalmú vasútként az áruk mellett utasokat is szállított. A már említett debreceni városi gőzvasúttal – amit később villamosítottak – szemben a csabai vonalat már eleve motoros üzeműre tervezték és építették, azon a forgalmat benzin-villamos és gőzmotoros motorkocsik, valamint mozdonyok bonyolították le.
Templom és gumikerék
A közlekedés fontossága a városközponton belül részben áldás, részben átok, hiszen a kisvasút ugyan sokat lendített a város gazdasági életén és közlekedési adottságain, ugyanakkor gátolta a hagyományos főtérképződést. Hiszen a korábban itt kellemesen korzózó polgároknak immár motorvonatokkal és gőzmozdonyokkal kellett osztozkodniuk ugyanazon a téren.
A kisvasút a második világháborúban komoly károkat szenvedett, ami sokat rontott az üzemeltető cég amúgy is megtépázott gazdasági helyzetén, a háború végére csődbe is kényszerítette. A vonalat a MÁV vette kezelésbe, és a belvárosi szakaszt egészen 1960-ig üzemben tartotta, amikor a motorizációt előtérbe helyező közlekedésistruktúra-váltással a kisvasutat elkezdték felszámolni.
Ekkortól a tér, amely leginkább egy szélesebb útvonalra hasonlított, már kizárólag a gumikerekes járművek egyre nagyobb tömegének áthaladását és parkolását szolgálta. A térnek a motorizációba vetett hite ugyanakkor nem új keletű, hiszen már az 1920-as években készült képeken is jól látható, hogy
nagy részét nem sétatér, hanem az autóút teszi ki.
Az autóforgalom, majd az ezt kiegészítő parkolók egészen 2013-ig uralták a teret, valamint egybefolytak a szomszédos Szabadság térrel, a Dózsa György út irányába egy összefüggő, kiemelt közlekedési tengelyt alkotva.
A közlekedés mellett a hagyományos városközponti funkciók is megjelentek a Szent István téren. Északi sarkán áll a méretes, téglafalú, neogót stílusú katolikus nagytemplom, a Páduai Szent Antal-társszékesegyház. A békéscsabai katolikus egyházközösség 1750-ben alakult, és a kezdeti időszakban a szertartásoknak egy egyszerű vályogtemplom adott otthont. Helyére Harruckern Ferenc építtetett kisebb barokk templomot, amelyet 1771-ben szenteltek fel.
A templom ugyan idővel plébániával és toronnyal is bővült, de a 19. század végére már egyértelműen szűknek bizonyult. Ekkor gyűjtést kezdeményeztek egy új templom megépítésére, amelynek alapkövét 1907-ben tették le, a terveket pedig a több hasonló, főleg budapesti neogót téglatemplomot – például a Thököly úti Rózsafüzér Királynéja templomot – is jegyző Hofhauser Antal készítette. Az 1910 nyarán felszentelt templomot egy évszázaddal később kívül és belül is teljesen felújították, majd a Szegedi Dóm társszékesegyházává vált.
Táncmulatságok a vendéglőben
A templomtól délre 1873 szeptemberében avatták fel a jelenleg is álló Városházát, Sztraka Ernő munkáját. A helyszín régóta közigazgatási központnak számított, mivel előzetesen már 1785-ben is itt épült fel az első községháza szerényebb, nádfedeles kivitelben. Ezt váltotta az 1828-ban elkészülő földszintes községháza, pincéjében kocsmával. A városi rangot kapott Békéscsaba tanácsa és hivatalnokai azonban […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2026/05/31/bekescsaba-szent-istvan-ter-korzo/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!