Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 1978
Temesvár / Temesvári Állami Csiky Gergely Színház / rendező: Tomi Janežič
Sümegi Noémi
A mai középgeneráció alapélményét meghatározó szocializmusra lehet vicces formában emlékezni, és ki lehet emelni szörnyű mivoltát: a temesváriak előadása a kettőt egyszerre teszi, ráadásul olyan komplex formában, hogy szó szerint a nyakunkon érezzük a kommunizmus leheletét. A jórészt saját élményeken alapuló darabot ugyanis nem színházban adják elő, hanem egy évek óta használaton kívüli, fűtés nélküli épületben, így télen kabátban üldögélhettünk a csupasz betonfalak között.
1978. január 26-án lett hatvanéves Nicolae Ceaușescu, a véreskezű diktátor, Románia akkori elnöke, a darabbéli romániai magyar család életében pedig úgy jelenik meg ez, hogy az általános iskolás gyereknek fogalmazást kell írnia a vezető dicséretére.
Ami A közel ötórás előadás során elhangzik, az mind igaz, a társulat valamelyik tagjával vagy annak családjával történt.
És miközben tudjuk, hogy Romániában játszódik, mégis minden olyan ismerős. Magyarországon nem kellett attól félni, hogy a szomszéd szekus felesége megérzi a kávéillatot, de a valutát mi is eldugtuk, az iskolában minket is értek megalázó helyzetek, a módjával lázadó fiatalokat nálunk is bevitték és megverték, elég volt hozzá a hosszú haj. És minden családban akadt egy rokon, aki a disszidálást fontolgatta.
Ezek akár vicces jelenetek is lehetnek, összekacsintva mosolygunk Európa ezen térfelén, aztán egyre durvább sztorik jönnek. Nem, a Ceaușescu-rendszerben – és bármely másik szocialista országban – egyáltalán nem volt vidám az élet, de túl kellett élni. Az alkotók pedig ezt most mintegy pszichodrámaszerűen kibeszélik magukból. Temesváron, a Műszaki Egyetem régi Hidrotechnikai Karának elhagyatott épületében végül a háború is testközelbe jön, ami már nem a múlt, hanem a szomorú jelen. Az előadás után véres lábnyomokkal hagyjuk el a helyszínt, nem maradhatunk kívülállók.
The Infamous Ramirez Hoffman
Budapest / Magyar Zene Háza / készítők: John Malkovich és Anastasya Terenkova
Rimay Ádám
A zenés színház világával mindig is személyes háborút vívtam, kevés olyan előadás volt, amelyik sokat adott volna nekem. Mégis, amit a Magyar Zene Házában novemberben láttam (talán mert nem musical volt, hanem irodalmi előadás, sok zenével),
képes volt egyensúlyt teremteni, és nem is akárhogyan.
John Malkovich és Anastasya Terenkova produkciója, a The Infamous Ramirez Hoffman intenzív darab. Szépsége, hogy ehhez nem kellett erőlködnie az előadóknak. A zenét egy kamaratrió szabta méretre végtelen könnyedséggel, miközben arcátlan profizmussal terelték a nézői fókuszt, formálták a hangulatunkat.
John Malkovich a világ legtermészetesebb módján adott elő egy valóban brutálisnak nevezhető történetet, mintha csak a meggyes piskóta receptjét olvasná fel. Persze akadt egy-két pillanat, amikor érzelmileg ő is elmélyült a sztoriban, de tárgyilagos maradt, a zenére bízta a hangulatfestést.
A vele készült interjúnkban sokat mesélt a zenéről, miért is imádja az élő hangszereket az előadásain. Úgy véli, a zene képes felfedni azt az igazságot, amit a szavak nem. Erre az alapgondolatra húzta fel ezt az előadást is, ami telt házzal futott a Magyar Zene Házában, de nem mondhatjuk, hogy a közönség csupán azért tapsolt, mert a legendás John Malkovich állt a színpadon. Azért tapsoltunk, mert jó volt, egyszerű és erőteljes. Az egyszerűsége tette érzelmileg kegyetlenné, mondandójában emlékezetessé.
Mellékhatás
Budapest / Centrál Színház / rendező: Horgas Ádám
Gáll Anna
Idén több előadást láttam az Edinburgh Fringe Fesztiválon öt nap alatt, mint itthon a teljes évadban, de azért Magyarországon is megnéztem néhány produkciót 2024-ben, s ezek közül a Centrál Színház decemberben debütált produkciója, a Mellékhatás volt a kedvencem.
Lucy Prebble 2012-es színdarabja Horgas Ádám rendezésében került színpadra. A két főhőst, Connie-t és Tristant Gáspárfalvi Dorka és Fehér Tibor alakította, a két orvost Mertz Tibor és Botos Éva formálta meg. A produkció azonkívül, hogy végig fenntartotta a nézők érdeklődését, úgy volt interaktív, hogy nem akarta „ráerőszakolni magát” a közönségre. Egyszerre volt szórakoztató és végtelenül elgondolkodtató, érdekes és nyomasztó, az elcsépeltnek indult szerelmi történet pedig váratlan fordulattal zárult, így a finálé sem laposodott el. Épp ellenkezőleg.
Ki ölte meg az apámat
Budapest / Jurányi Ház / rendezők: Kovács Domokos, Szenteczki Zita
Péter Alvarez
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/12/25/az-ev-kedvenc-eloadasai-szinhaz-2024/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!