A festőzseni, aki szinte valamennyi modelljét magáévá tette

Nem könnyű leparkolni Bécs 3. kerületében, majdnem egy kilométerre sikerült csak a manőver a Belvedere palotától, és természetesen az osztrák főváros meglehetősen anakronisztikus megoldása, az úgynevezett Parkschein (parkolójegy) megvásárlása is külön tortúrát igényelt. Ha valaki nem tudná, mi az a Parkschein: egy téglalap alakú sárga papírcetli, amelyen különböző rubrikák vannak, és be kell jelölnöd, hogy mennyi ideig szándékozol parkírozni az autódat az adott helyen. Két óra a maximális időtartam, ez 6,80 euróba kerül ebben a kerületben. 

Ezzel nincs is gond, és ahogy gyorsan kiderült, a Belvedere kincseinek megtekintése nemhogy  megért  6,80 eurót, de kis túlzással még a tizedesvesszőt is nyugodtan elhagyhatták volna…

Minden pénzt megér a Belvedere

A gyönyörű palotát 1714 és 1723 között Savoyai Jenő herceg, Buda visszavívója megbízásából és pénzéből Lukas von Hildebrandt tervezte és építette. A barokk remekmű később átkerült Mária Terézia tulajdonába, majd kétszáz évvel később, 1955. május 15-én a Felső-Belvederében írták alá az osztrák államszerződést. Aminek úgyszintén volt indirekt hatása hazánkra, hiszen  az államszerződés értelmében kellett kivonulniuk a szovjet csapatoknak Ausztriából, és ennek köszönhetően került gyakorlatilag 

Mármost a Belvedere napjainkban olyan kulturális gyöngyszem, amelyhez fogható egészen biztosan nem található még egy Budapest 250 kilométeres sugarú környezetében. És ugyanúgy több napot igényel a teljes bejárása, mintha a Louvre-t, a Pradót vagy a British Museumot vennénk célba – éppen ezért mi megelégedtünk a Felső-Belvederével, ahol a földkerekség egyik leghíresebb – és legértékesebb – festménye, Gustav Klimt A csók című képe látható.

20

Galéria: A Belvedere palota BécsbenFotó: Szollár Zsófi / Index

Gerstl volt az előzmény, Klimt a csúcs

Ahogy belépünk, egy kevéssé ismert festő, Richard Gerstl Nevető önarcképe ragadja meg a figyelmünket, nem is véletlenül. Hiszen még élénken élnek bennünk a tavaly ilyenkor tett oslói kirándulás emlékei, az Edvard Munch Múzeum, és természetesen a világ egyik leghíresebb festménye, az 1893-ban készült A sikoly. Nos, az 1907-1908-ban készült Gerstl-önarckép összetéveszthetetlenül magán viseli az expresszionizmus norvég óriása, Munch hatását. Utólag már nem tudjuk, mivé nőtte volna ki magát ez a szikrázóan tehetséges ifjú művész, ha 25 éves korában nem ragadja el a halál. 

Így is előhírnöke tudott lenni a maga mintegy nyolcvan festményével az 1910 körül felbukkanó nagy generációnak, az Oskar Kokoschka, Egon Schiele és főleg Gustav Klimt nevével fémjelzett nemzedéknek. Ezek a művészek már nem törődtek a külcsínnel, sokkal inkább a belbecs érdekelte őket, ahogy ez a képeiken is átsejlik.

A korabeli konzervatív kritikusok megpróbálták földbe döngölni őket, de Schielééket ez nem nagyon izgatta, járták a saját útjukat. 

Schiele egyik remeke, az 1917-ben keletkezett Az ölelés (Die Umarmung) is ezt az érzelmi kavalkádot tükrözi. Ez már a szecesszió tombolásának időszaka, annak a stílusnak, amelynek kétségkívül Gustav Klimt volt a legnagyobb mestere. 

Klimt híresen imádta a macskákat és a nőket, és a pletykák szerint gyakorlatilag valamennyi modelljét magáévá is tette. Hogy ezt miként sikerült ennek a nem túlzottan jóképű, kissé slampos festőnek? Roppant körmönfont, egyszersmind pofonegyszerű praktikával: a megörökítésre szánt hölgyeket szimbolikusan és a szó szoros értelmében is aranyba, ezüstbe, platinába burkolta, és a valóságosnál jóval szebbnek ábrázolta. Csoda-e, hogy hálásak voltak a dámák a kor legnagyobb festőművészének?

Tizennégy utód házasság nélkül

Klimt sohasem festett önarcképet, fotó viszont fennmaradt róla. A sors […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/03/17/belvedere-kiallitas-gustav-klimt-egon-schiele-monet-van-gogh-/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!