Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Egy valószerűtlen decemberi estén, amikor a hideg levegőt átitatta a sötétség, X visszarakta a Thrones TD 403DD lemezjátszójának frissen polírozott plexijét, és éppen készült ráhúzni a fényesen csillogó porvédőre a Németországból rendelt fekete vászontakarót. Ekkor jegyezte meg felesége, Y: neked a lemezjátszód a szerelmed. És mosolya olyan volt, mint egy darázscsípés.
Jaj, dehogy is, simogatta el X a fekete drapéria redőit, csak hát a plexi védi a hangkart, fontos, hogy sem a 1.4 kg-s masszív alumínium tányért, sem pedig a TP150-es alumínium hangkart ne lepje be a por.
Hallod te magad? – kérdezett vissza Y, akin olyan jól állt a piros színű mikulásos zokni, hogy X úgy döntött: azzal engeszteli ki a feleségét, hogy felteszi Dido No Angel című albumát, de előtte a lemezjátszó fölé érzékin behajló lámpatest felé tartja a red marlbed színű vinylt, mert szerinte éppolyan ünnepi hangulata van a korongnak is, mint neje piros zoknijának. És hozzátette: szerinte legalább olyan ikonikus, mint Sylvia Kristel zoknija az 1974-es Emanuelle filmben.
Y szerint ez most csak kompenzáció, különben se tárgyiasítsák őt, azaz ne állítsák párhuzamba egy erotikus film főszereplővel.
Ezután X – mintha nem akarná meghallani, amit Y mondott – lendületből feltette az albumot, majd megjegyezte: ez nem egy afféle kikényszerített hiba volt, hanem egy bók. És hozzátette: nem kell minden napot és minden órát, megnyerni, No Angel csak annak bizonyítéka, hogy megtörtént az ezredforduló, aminek valahogy látványosabban kellett volna annak idején eljönnie… Akkor többek között ez volt az 1999-es év, ez a 2025-ben most újracsomagolt folktronica, derampop és trip hop jegyeket viselő lemez, ami talán adott némi eleganciát is a kornak. A társfüggőség, a szerelem hajszolása, az önmarcangolás témái mind-mind jól álltak Didónak, de ennél is jobban álltak neki, az a körzővel és vonalzóval készült, mégis érzelemittas slágerek, mint amilyen a Here With Me, a Hunter, vagy éppen a Thank You. Utóbbi felütését Eminem szempilingelte be a Stan című dalába, és futtatta be úgy Isten igazából Didót is. A több, mint 15 millió példányban eladott No Angel a világ egyik legnagyobb példányban értékesített lemeze, a Cola-light generáció nagy klasszikusa, ami nemcsak a hálószobákban duruzsolt, hanem a Váci úti irodaházak akkoriban átadott elegáns recepcióin is.
X töltött a feleségének a céges ajándékkosárból kirántott pannonhalmi repi borból, majd a Thank You után levette a lemezt, és azt mondta: jelölték a 2010-es Brit Awardson, az elmúlt 30 év brit albuma díjra, de azt végül a (What’s the Story) Morning Glory? nyerte el, és hogy ez is milyen jól van így, és hogy ebben továbbra sincs hímsovinizmus: az Oasis lemeze a mainstream pop egyik magaslati pontja. Majd X elővette az album megjelenésnek 30. évfordulójára kiadott ünnepi kiadást, amelyre rápakoltak még öt uplugged számot. Az eredeti coveren két férfi látható, akik egymás mellett haladnak el a londoni Berwick Street-en. A 2025-ös tripla album borítóján ugyanakkor már nem látszik a két alak (DJ Sean Rowley és az albumborító tervezője, Brian Cannon), és erre azt mondta X, hogy valahogy mi is így tűntünk el az utcákról, és éljük álmos kertvárosi életünket, még koncertekre sem járunk, mert hát ott van a Thrones TD 403DD, amely úgyis jobban szól, mint bármi a Puskásban.
Azért az Oasist megnézné Y is, mert anno csak a Szigeten látta, amikor Noel nélkül léptek föl, és az nem volt az igazi.
Ezzel egyetértett X is, és hozzátette: már azon is együtt voltak, és akkor még kimentek a Szigetre, majd lelkesen belekezdett: ugyebár a lemez inverze a debütáló Definitely Maybe-nek, hiszen már nincs meg a kamaszos nyersessége, Noel dalai tele voltak vonós hangszerelésű, balladisztikus kompozíciókkal, és a stadionokra kalibrált himnikus refrénekkel. Az Oasis ezzel a lemezzel ért a pop csúcsára, nem csoda, hogy tíz hétig vezette a brit albumlistát, sőt sikerült betörniük vele az amerikai piacra is. A best of értékű album minden dala kapitális sláger, a Some Might Say és a Don’t Look Back in Anger a lista első helyén landolt, a Roll with It és a Wonderwall pedig másodikok lettek, utóbbi dal harminc egymást követő héten szerepelt a charton, míg a Champagne Supernova a Billboard Alternative Songs listáján a lett az első.
X elővette az 1995-ben Bécsben vásárolt Oasis-pólóját, és szelíden léggitározni kezdett. Y a homlokára lehelt egy csókot, majd magára hagyta a nappaliban.
X utána kiáltott: tudtad, hogy Paul Weller gitározott a Champagne Supernovában? Erre Y érdeklődést színlelve csak annyit mondott: tényleg? Azt pedig már X mintegy magának duruzsolta, hogy az album címe a Bye Bye Birdie című zenés film The Telephone Hour című dalának első soraiban hallható. Az album ún. bricwall masteringgel készült, így az intenzívebb kompresszió miatt hangosabb lett, mint az addig megszokott albumok hangereje.
Hangosabb, ugye, mondta X feleségének, de csak a mastering miatt. Nem állítottam rajta semmit, tette hozzá, miközben speciálisantisztatikus nedves törlővel áttörölte a lemezjátszó dióbarna testét, és az Audio-Technica AT-607 tűtisztító folyadékkal a tűt is megtisztította, majd ráfújt, hogy gyorsabban száradjon. Úgy tűnt, mintha csókot lehelt volna a tűre.
Ha X hangosabban hallgatott egy lemezt, Y eleve azt feltételezte, hogy valami baja van, és ha ezt egy dark-rock lemezzel tette, akkor biztos volt benne, hogy a szokásos mélakórjával terrorizálja, miközben X kizárólag esztétikai szempontból közelített a szintén újrakiadással jelentkező Paradise Lost idén vinyelen is megjelent, remaszterizált One Secondjához. Az átmeneti munkák sokszor afféle kreatív kudarcok, a közönség lefagy az új hangzásoktól, de a Paradise Lost sikerrel integrálta a gót-metálba a szinti-pop esztétikát. Meglepő módon ez lett a zenekar legsikeresebb albuma, ugyanakkor az ezt követő elektro-metálos Host karrierjük legnagyobb bukása lett. Az One Second a dalszerzői teljesítményük egyik […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!