Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Egy nyomozó alaposságával nézte végig Bata Tímea, a Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállítás kurátora azt a 25 ezer darabból álló üvegnegatív-gyűjteményt, amely a XX. század eleji magyar fotótörténet értékes, kevéssé ismert együtteseként 1921-ben került a Néprajzi Múzeum tulajdonába.
Ezek a törékeny üvegnegatívok 82 vidéki fényképész műhelyében készültek, és mivel 700 települést érintenek, az első világháború utáni Magyarország teljes területét lefedik. Így képet kaphatunk a korabeli fényképészet működéséről és színvonaláról, de megőrizték a vidéki élet gazdagságát és érdekességeit is.
Azt is megmutatták, amit nem akartak
Ezeken az üvegnegatívokon ugyanis olyan részletek is látszanak, amiket igazából nem akartak megmutatni, de hogy ezt megértsük, először nézzük a korabeli fényképezési technika sajátosságait.
Az 1890-es évektől az 1920-as évekig a fényképet leginkább fényérzékeny zselatinos ezüsttel bevont üveglapra, vagyis az említett üvegnegatívra rögzítették. Az előregyártott üvegnegatívokat tasakban, dobozban árusították, és ez a technológia forradalminak számított, mert nem igényelt hosszú beállást. Az üvegnegatív, amelyről később a fotográfus előhívta a papírképet, sokszor több információt is tartalmazott, mint a megrendelőknek átadott, később generációkon keresztül őrzött fotográfia.
19
A kiállítás címe, a Vágatlanul, éppen erre, a negatív képek teljességére utal. Az üveglemezeken nemcsak a megörökített személyek láthatók, hanem mindaz, amit a megrendelők által hazavitt, kivágott papírképekről már eltüntettek:
a háttérbe tolt paravánok, a szűk hely miatt egymás mögé csúsztatott vásznak, a fotózásra várakozók árnyai,
a retusasztalok, lámpák, olykor a fényképezőgép vagy a műterem kirakatfala is. Néhány képen a textilhátteret tartó kezek is felfedezhetők. Ezek az apró, rejtett részletek emberközelivé teszik a száz évvel ezelőtti fotográfusok világát, a fényképezés körülményeit, és új nézőpontból mutatják meg a fényképezés folyamatát – azt a pillanatot, amikor a kép még nem „készült el”.
Hiányzó családtagok
A Vágatlanul húsz, különböző felszereltségű és stílusú vidéki fényképészet világát idézi fel, a körmendi Steindl Károlytól a sátoraljaújhelyi Bartizek fivérekig, a mezőkövesdi, de osztrák származású Weissbach nővérektől a szolnoki Papszt Piroskáig. A látogatók betekinthetnek abba, hogyan változott a fényképezés társadalmi szerepe az 1890-es évektől az első világháború végéig, amikor
a fényképészek műtermei a polgári és paraszti világ sajátos találkozóhelyeivé váltak.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!