A Red Hot Chili Peppers a rock and roll utolsó világszenzációja. Ha a tagok heroinozási hajlamán múlik, a Nirvanával együtt megsemmisülnek, és a rockzene lombozatának ez a legmagasabb koronája kihal. Pedig a Chili Peppers az első hat évében nem úgy tűnt, mint ami egy nap a műfaj halhatatlanjává válik, de csak az értük civilben rajongó gitáros-dalszerző, John Frusciante csatlakozásáig. A legnarcisztikusabb és legmegjátszósabb RHCP-észosztókon kívül mindenki kétféle Chili-albumot tart számon: a Frusciante részvételével készült lemezeket meg a többit.

Egy Red Hot Chili Peppers-lemez megjelenése tehát nem feltétlenül nagy szám, az volt 1989-től 1991-ig, az volt 1999-től 2006-ig, és az mostantól,
JOHN FRUSCIANTE UGYANIS TAGSÁGÁNAK MÁSODIK SZÜNETELTETÉSE UTÁN HARMADSZOR IS CSATLAKOZOTT AZ EGYÜTTESHEZ. AZ UNLIMITED LOVE CÍMŰ ALBUM ENNEK MEGFELELŐEN NEM PUSZTÁN EGY RED HOT CHILI PEPPERS-LEMEZ, HANEM A MIRÁKULUM HATODIK MEGNYILVÁNULÁSA, AZ ÉRDEKLŐDÉS IRÁNTA PEDIG ENNEK MEGFELELŐEN MINDENT ELSÖPRŐ.
Miután John Frusciante szólóban elkészítette minden idők talán legkiválóbb pszichedelikus rockalbumát The Empyrean címmel, és teljesítette a Stadium Arcadium World Tour fellépéseit, bejelentette második távozását a zenekarból. Pótlása jó barátjával, Josh Klinghofferrel pedig sokkal jobban sikerült, mint a kilencvenes években a Dave Navarróval előadott rossz emlékű kísérlet: a Klinghoffer részvételével gyártott két lemez hallgatható, néhol érdekes, és egyértelműen minőségi munka, de természetesen a közelébe nem ér a Frusciante-korszakok bármelyik albumának.
A Red Hot Chili Peppersnek John Frusciante olyan dalokat szerzett, amelyek a rockzene történetének mérföldkövei – ha az utolsó mérföldeken is. A tízes skálán értékelve az Otherside, a Don’t Forget Me és a Zephyr Song tízes, az Under the Bridge, a Scar Tissue, a Savior, a Dani California és a Snow kilenc és feles, a Parallel Universe, a Californication, a By the Way meg a Fortune Faded kilences, a Give It Away, a Get On Top, az Easily, az I Like Dirt és a Readymade nyolc és feles, a Road Trippin’, a Can’t Stop és a Tell Me Baby pedig nyolcas értéket vesz fel – ez persze szubjektív, évtizedek során formálódott rajongói álláspont. Egy mindenesetre holtbiztos: a Red Hot Chili Peppersszel összemérhetően soha egyetlen zenekar nem ötvözte a funkzenét a rockzenével, amihez hozzájárul, hogy a szövegíró-frontember Anthony Kiedis olykor énekel, máskor rappel, és mindkettőt meggyőzően teszi, az összhatás Frusciante részvétele nyomán ráadásul pszichedelikus jelleggel is gazdagszik, a zenekar sikerének faktora továbbá Kiedis különös képessége arra, hogy egy nemzedék élményét kifejezze. Semmi kétség: az ezredfordulót követő évtizedben az RHCP a legnagyobbakhoz – a Rolling Stoneshoz, a Dire Straitshez, az AC/DC-hez, a Led Zeppelinhez, a Queenhez, a Pink Floydhoz – vált mérhetővé, nagy szerencséje a nemzedékemnek, hogy ennyire megkéstek: a ma is lemezeket szerző, aktív zenekarok közt alig akad hozzájuk fogható.
A Red Hot Chili Peppers kapcsán a tízes években számos egykori rajongó elkönyvelte, hogy már a múlté, úgyhogy az általános izgalom most nem pusztán egy új lemeznek, hanem Frusciante hazatérésének, a halhatatlan felállás rekonstrukciójának szól, az egyre fokozódó elragadtatás pedig nem alaptalan, az Unlimited Love ugyanis kiváló – nem az eltelt évek ellenére és nem az újraegyesülés örömére, hanem abszolút értelemben.
A nyitódal, a Black Summer nem több mint nívósan abszolvált házi feladat, és mert tárgya a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2022/05/04/a-chili-meg-mindig-mar—rhcp-unlimited-love/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!