Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „A nők hiúak, felszínesek, érzelmesek, makacsok és logikátlanok.” Nem egy elfeledett kocsmai bölcselkedésről van szó: az 1940-es évek Olaszországában az alkotmányozó gyűlésen hangzottak el ezek a szavak, hogy tudományosan alátámasszák, miért alkalmatlanok a nők a komolyabb hivatásokra. Aztán eltelt nyolcvan év, és megérkezett a Caracasból induló Glass Marcano, hogy ezt az egész poros sztereotípia-gyűjteményt egyetlen mozdulattal söpörje le a karmesteri pulpitusról.
A mindössze 1996-os születésű venezuelai karmester nem csak azért érdekes, mert nőként érvényesül a frakkos férfiak uralta, kőkonzervatív komolyzenei világban. Ő az élő bizonyíték rá, hogy a karizma és a szakmai mélység nem nemi jelleg kérdése. Marcano a napokban több olaszországi városban – Bolzanóban és Trentóban – áll a Haydn Zenekar élére, hogy Mozart és az argentin Alberto Ginastera művein keresztül mutassa meg: a „maestra” titulus mögött nemcsak tehetség, de halálpontos logika is áll.
A gettóból a pódiumra
A régi olasz vádakból talán csak egy jelzőt tarthatunk meg nála: a makacsságot. De az ő esetében ez nem gyengeség, hanem az az üzemanyag, ami Caracas veszélyes negyedeiből és a venezuelai diktatúra árnyékából a világ legfontosabb színpadaira repítette. Sem hiúság, sem felszínesség nincs a játékában – csak az a fajta „ijesztő intenzitás”, ami miatt ma már a legnevesebb európai zenekarok is őt akarják a pódiumra.
Glass karrierje nem a párizsi szalonokban, hanem a venezuelai José Antonio Abreu-féle „El Sistema” nevű csodafegyver kereti között kovácsolódott. Ez az állami program a zenét használja társadalmi megváltásként: ahelyett, hogy a nyomornegyedek mélyén tűnnének el, a gyerekek hangszert kapnak a kezükbe.
Lázadó voltam, szörnyű gyerek az iskolában. Anyámnak azt mondták, a komolyzene majd megnyugtat
– mesélte nevetve a La Repubblicának adott interjúban, amelyből az is kiderült, hogy míg Európában a konzervatóriumi évek alatt a diákok többnyire csak a kottát bújják, ő az első naptól kezdve zenekarban ült. A fegyelmet és a harmóniát ott tanulta meg, ahol a túlélés volt a tét.
Bár ma már Párizsban él, és rapzenét hallgatva kerékpározik a francia fővárosban, sosem felejti el, honnan jött. Caracasról beszélve nem köntörfalaz: élete nagy részét a Chávez-, majd a Maduro-féle diktatúra alatt töltötte el, ahol a szélsőséges ideológiák csak nyomort és kétségbeesést szültek.
Látom a politikai játszmákat az USA, Kína és Oroszország között – amelyek mind a venezuelai olajra fenik a fogukat –, de én a nézőpontváltásban hiszek. Szerintem az El Sistema éppen azért élhetett túl minden rendszert, mert mélyebben gyökerezik a társadalomban, mint bármelyik aktuális kormány
– vallja a karmester, aki szerint a zene független a politikától.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/01/21/glass-marcano-venezuelai-valsag-karmester-zene-komolyzene/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!