Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A művészvilágot továbbra is, nyílt levélben közzétett bocsánatkérése ellenére is megosztja a Vígszínház egykori igazgatója, Eszenyi Enikő személye. Vannak, akik ma is alkotásra biztatják, lehetőséget adnának neki, ám többen elszámoltatást követelnek. Eszenyi Enikő jövőbeli sorsa a színházi világban továbbra sem tisztázott, az azonban világosan látszik, hogy az elmúlt hat évben, a botrány kirobbanása után a szakma érzékenyebbé vált, és arra törekszik, hogy ne fordulhasson elő újra hasonló eset.
Toxikus légkör
Eszenyi Enikő 2009 és 2020 között állt a Vígszínház élén. Kívülről minden rendben lévőnek tűnt, Eszenyi biztos kezű igazgató képét mutatta. Telt házas előadások, látványos rendezések, markáns vezetői jelenlét. Belül azonban, mint kiderült, egészen másféle légkör uralkodott.
A színházi világban már a botrány kirobbanása előtt, évekkel korábban is keringtek történetek Eszenyi Enikő kemény, sokszor megalázónak tartott vezetési stílusáról. Ezek sokáig félmondatokban, öltözői beszélgetések alkalmával hangzottak el, pletykákba bújva terjedtek.
A hagyományosan hierarchikusnak számító színházi közegben sokan természetesnek vették, hogy egy „zseniális rendező” ordít, nyomást gyakorol, lelkileg szétszedi a társulatot, ha úgy érzi, ez kell az eredményességhez, a siker eléréséhez.
A fordulópont 2020 tavaszán jött el.
Eszenyi újra megpályázta a Vígszínház igazgatói posztját, és ezt több jelenlegi és volt társulati tag nem hagyta szó nélkül. A vádak nem konkrét bűncselekményekről szóltak, hanem egy toxikus munkahelyi légkörről. Megalázásról, kiszámíthatatlan viselkedésről, félelemkeltésről és hatalmi visszaélésekről.
Nyald ki a lekvárt
Az ügy azért robbant akkorát, mert egyszerre sok ismert színész állt elő olyan történettel, amelyről addig senki nem beszélt nyilvánosan, a kritikus hangok, utalások és célzások középpontjában pedig Eszenyi Enikő állt. A magyar kulturális életben ekkor már erősen érződött a nemzetközi metoo-hullám utóhatása is.
hirtelen nemcsak az számított, milyen művész valaki, hanem az is, hogyan bánik a kollégáival.
A név nélkül nyilatkozó színházi dolgozók mellett Fenyvesi Lili rendezőasszisztens és Néder Panni rendező is nyilvános megaláztatásokról és elviselhetetlen, megfélemlítő légkörről számolt be, mondván Eszenyi minden szabályra és minden kolléga ambícióira, érdekeire és méltóságára fittyet hányva vezeti a színházat.
Eszenyi Enikő nem volt még igazgató, színésznő volt, én pedig a partnere, amikor a Lulu című darab próbáján lekvárt kent a hóna alá, és azt mondta, hogy az lesz a jó színpadi megoldás, ha én azt kinyalom onnan. Azt mondtam, kizárt: nincs az a művészet, amiért erre hajlandó lennék. Ebből elképesztő botrány lett. Akkora, hogy sírva rohantam ki az utcára, utánam a társulat és Enikő, aki a melltartójára kapott fel egy bundát
– emlékezett vissza egy 2008-as próbára Telekes Péter színész.
Ehhez hasonló beszámolókat erősített meg nyílt levélben több neves, volt vígszínházi társulati tag – az első körben Bata Éva, Harkányi Endre, Herczeg Adrienn, Hevér Gábor, Járó Zsuzsa, Kerekes József, Kovács Patrícia, Lengyel Tamás, Mészáros Máté, Molnár Áron, Péter Kata, Réti Adrienn, Stohl András, Telekes Péter, Tornyi Ildikó, majd egyre többen csatlakoztak az aláírókhoz.
Bár a szakmai bizottság még Eszenyi pályázatát tartotta a legjobbnak, a társadalmi és erkölcsi nyomás végül akkora lett, hogy Eszenyi Enikő 2020 márciusában visszavonta igazgatói pályázatát, és távozott a Vígszínház éléről.
A történet azonban itt nem ért véget.
Ítélet helyett etikai kódex, megsemmisített dokumentumok
A Főváros vizsgálatot indított, 71 érintettet hallgattak meg. A vizsgálat végül nem klasszikus „ítélettel” zárult, inkább intézményi tanulságokat fogalmaztak meg, miszerint etikai kódexekre, világosabb szabályokra és biztonságosabb munkahelyi kultúrára van szükség a színházakban.
Szerettük volna megismerni az esettel kapcsolatban készült vizsgálóbizottsági dokumentumok tartalmát, ezért megkerestük a Főpolgármesteri Hivatalt, ám megtudtuk, hogy a vizsgálóbizottsági dokumentumok nem tanulmányozhatók. A hivatal tájékoztatásából az derült ki, amit már korábban is hallani lehetett, hogy ezeket valóban megsemmisítették:
A meghallgatások jegyzőkönyvei kapcsán a Vígszínház felügyelőbizottsága 2020-ban arról tájékoztatta a fővárost, hogy a meghallgatások jegyzőkönyveit az adatvédelmi szabályoknak megfelelően megsemmisítette. Vagyis nem a főváros semmisítette meg, hanem a felügyelőbizottság, és az sem valamiféle »eltussolás« szándékával, hanem a hatályos jogszabályok előírásai miatt
– írták. Hozzátették, hogy az adatvédelmi jogszabályok tartalma nyilván képezheti vita tárgyát, de amíg ezek hatályosak, meghatározzák az ügyben a főváros és minden más eljáró szerv lehetőségeit.
Lengyel Tamás színművész, aki az Eszenyi-elszámoltatás egyik legaktívabb képviselője, le is írta véleményét a megsemmisített dokumentumokkal kapcsolatban. A közösségi oldalán kérdéseket intézett a fővároshoz, miszerint ha az áldozatok oldalán állnak,
- miért gazdasági, és nem etikai bizottságot állítottak fel,
- illetve később miért nem hoztak létre a jelentésben javasolt etikai bizottságot a további vizsgálatra?
A színész továbbá arra is kíváncsi, hogy ki viselte az ügyben a felelősséget, és miért nem tudhat meg erről többet a nyilvánosság.
Csendes visszatérés
Az elmúlt években Eszenyi Enikő fokozatosan visszatért a szakmába, miközben minden tette, rendezése és szereplése mögött ott húzódott a botrány árnyéka.
A Kossuth-díjas színésznő botrányt követő színre lépése jelentősen megosztotta a közvéleményt.
- Voltak, akik szerint egy rendkívül tehetséges, de nehéz természetű művészről van szó.
- Mások szerint a „zseniális rendező” mítosza túl sokáig mentette fel a bántalmazó viselkedést.
Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója az elsők között hívta meg rendezni Eszenyi Enikőt. A direktort kerestük ebben az ügyben, hogy megtudjuk, miért döntött így, de nem értük el. Egy 2021-ben, a Blikkben megjelent interjúban viszont így fogalmazott:
azért adott munkát a művésznőnek, mert keresztény emberként bízik a megbocsátás erejében, ugyanúgy, ahogy a bűnbánatban is.
Szerinte Eszenyi „elnémítása” nemcsak a magyar színházi élet vesztesége, hanem egy közéleti erkölcsi kudarc is lenne. Eszenyi soha nem tagadta a vádakat, és sokáig nem kért bocsánatot. Mint fogalmazott: „Egy felfokozott próbafolyamat közben sok minden elhangzik, de mivel profik vagyunk, a helyén kezeljük ezeket a szituációkat, tudjuk, hogy miként kell elválasztani a megszólalásokból a lényegeset a lényegtelentől.”
Sipos Imre színész-rendező játszott a Sylvia című darabban, melyet Eszenyi rendezett 2024-ben, szintén Kecskeméten. Megkerestük a művészt, hogy mondja el a véleményét, tapasztalatait az ügyben, de Sipos úgy fogalmazott, „túl meleg pite” ez ahhoz, hogy beszéljen róla, és nem elég tiszta a kép számára, hogy érdemi véleményt formáljon.
Elkésett bocsánatkérés
Az Eszenyi-botrány akkor került ismét a figyelem középpontjába, amikor 2026 májusában a debreceni Csokonai Nemzeti Színház felfüggesztette Eszenyi Enikő rendezését, a Primadonnák című produkció ugyanis a színház vezetése szerint több társulati tagban is bizonytalanságot és rossz érzéseket váltott ki. A döntést Vadász Dániel igazgató jelentette be a teátrum hivatalos oldalán, hangsúlyozva, hogy a legfontosabb szempont a biztonságos és aggályoktól mentes munkakörnyezet biztosítása.
Vadász hozzátette, hogy a Primadonnák jövőjéről június 30-ig fog végleges döntést hozni. Az igazgató közleményében kiemelte, azért kérte fel rendezni Eszenyit, mert az elmúlt […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!