Számos film született már letűnt korok és modern diktatúrák elnyomása alatt szenvedő civilek életéről, ám Andrei Kutsila Amikor a virágok nem hallgatnak című dokumentumfilmje új nézőpontból mutatja be a belarusz állapotokat. Az egy és negyedórás film a kőkemény valóság művészi megformálása, holott néha olyan, mintha egy szürreális dráma lenne, teljesen elrugaszkodva a realitástól.
2020-ban az elcsalt választások Fehéroroszországban tüntetési hullámot robbantottak ki, rengetegen vonultak utcára, és szólaltak vagy lázadtak fel az elnyomás ellen. Igen ám, csakhogy a bátor hazafiak nem érték el céljukat, egy tisztességes, az emberi jogokat betartó rendszer megalakítását. Éppen ellenkezőleg: kemény megtorlás következett. Vlagyimir Putyin leghűségesebb szövetségese, Aljakszandr Riharovics Lukasenka rezsimje, pontosabban az agymosott sereg és a rendőrök lelki és fizikai terrorban tartották a tüntetőket és a családjukat.
Minden szürke
A fekete-fehér, már képileg is borzasztóan lehangoló és nyomasztó film két fiatal nő – feleség és édesanya – szemszögéből készült, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!