Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Besétál az ember az étterembe, aztán ott rajoskodik, körbe néz, máris véleménye van, okoskodik, ezt így csinálná másképpen, azt meg úgy.
Ott van például ez a Várkert bazárban felhúzott panorámatetős modern üvegdobozszerű épület, amely Monkey étterem néven üzemel. Meg se merem kérdezni, hogy ezen a helyen, miért pont „majom”, és miért angolul. Lehet, hogy überkonzervatív vagyok, azért kérdezek ilyesmit.
Mi a baj? Miért ne legyen Monkey? Tőlem aztán, legyen, bár „k” nélkül kifejezőbb lenne.
Amúgy a látványt és az idegenforgalmi szükségleteket figyelembe véve úgy jó, ahogy van: praktikus, látványos, funkcionális. Nem is próbál archaizálni, hangulatával, látványával barátságosan „tegezi” a látogatót, mint a svéd bútoróriás. Félezres befogadóképessége imponáló. Csak legyen képzett személyzet, amely képes ilyen tömeget üzembiztosan kiszolgálni.
9
Létezik egy úgynevezett nemzetközi étlap mix, ami a helyi sajátosságokról sem megfeledkezve, megpróbálja keletet és nyugatot egyetlen menübe sűríteni. A világ minden tájáról érkező turisták ízlése, pénztárcája, átlagos gasztronómiai elvárásai határozzák meg az adott menü tartalmát. A Monkeyban az étlap tartalma mintha a fentiekben kifejtettnek ellentmondani látszana, ugyanis egy képzelt „dzsungel” narratívára próbálja felfűzni az ételkínálatot. És így a „majomkodás” is némi értelmet nyer. Nem vagyok meggyőzve, de lássuk az ételeket.
Internaci gasztronómia
A szezonalitást és a nemzetközi ízlést egyszerre célzó spárga hollandi mártással, ha minden stimmel, akkor nyert ügye van a helynek. Itt nincs helye vitának, okoskodásnak: klasszikus fogás, senki nem várja, hogy megreformált, vagy újragondolt kivitelben készüljön. Legyen krémes, habos, aranysárga, mondjuk tárkonyecetes, de lehet citromos ízesítésű, vajas, sok tojás sárgájából készült, nem széteső emulzió, csettintgessen az ember a nyelvével, ahogy a villán megáll a szósz. A spárga, a fehér leginkább legyen vastag, roppanós, nem fás, nem túlkészült.
Ennyi. Nem nagy ügy.
Jobb helyeken vizsgadarab, és teszem hozzá, nem könnyű, de ha már a konyha rászánja magát, akkor szedje össze magát, vagy hagyja a búsba az egészet. Amúgy manapság a szifonok és thermomixek világában már sokkal könnyebb az élet, bár az csak az állagot biztosítja, az sem kevés, de kell bele anyag is. Az itteni dzsungelváltozat úgy látszik, más. Olyan, mint az a férfi, aki a biztonság kedvéért övhöz nadrágtartót is visel, biztos, ami biztos. Szifonból kifújt tartalmatlan hab. Jó indulattal: távoli rokona a hollandinak. A habszerűség alatt elrejtve közepesre sikerült buggyantott tojással, amelynek félig folyós sárgája hivatott pótolni a habszósz tojássárgája hiányosságát. De a panoráma annyira lenyűgöző, hogy semmi nem szegheti kedvünket.
Hazai pályán uszály
Van ököruszály leves és gulyásleves is, ezek inkább a hazai ízeket képviselik. Az ököruszály, vagyis a marha farka tán az egyik leghálásabb leves alapanyag: csontos, cupákos hús, kicsit zsíros is. Hosszan főzve mély ízű és sötétebb árnyalatú leves fő belőle. Az igaz, hogy bármennyire is jól mutat a tányérban, éttermi körülmények között nehéz a kacifántos farok csontról levarázsolni a húst. Otthon kézbe vesszük, lerágjuk, lecuppogjuk, nem részletezem. Megvan ennek a bukéja, csontig leszopogatni a húst, mintha csak a dzsungelben lennénk – otthoni körülmények között elmegy.
De itt a műdzsungelben erről szó sem lehet, és nem is kárhoztatom őket ezért, csak a finom kis ellentmondás miatt jegyzem meg, a levesben nyoma sincs a farokcsontnak, van helyette szabályos kockára vágott, amúgy kifejezetten jóízű, jó állagú főtt marhahús, talán fartő, és nagy, maroknyi csíkokra vágott palacsinta tészta, nevezett fridatto. Azt mondanám, hogy inkább jófajta erőleves, meg is van az intenzitása, mintsem ököruszály. Az a húsos farokcsont mégis csak hiányzik. Viszont […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
