A Barbie egy csoda. Először is abból a szempontból, hogy a film marketingcsapata valami fenomenális munkát végezve elérte, hogy a fiatal TikTok-generációtól kezdve a kopaszodó 40-es férfiakon keresztül mindenki, aki él és mozog, a mozik felé vegye az irányt. Még az is könnyen észreveheti, hogy július 20-ától elkezdték adni a Barbie-filmet, aki barlangban él, és nincs bekötve hozzá az internet, csütörtök óta ugyanis a plázák teli vannak a nagyon lelkes, Barbie-egyenruhába öltözött nézőkkel, akik talpig rózsaszínben, csapatostul vonulnak a nyár legjobban várt újdonságára, amelytől jó eséllyel beszakadnak a pénztárak, és óriási box office-siker lesz.
Pedig néhány évvel ezelőtt nem állt még ilyen jól a Mattel híres figuráján alapuló produkció szénája, 2009-ben még a Universal Pictures próbálkozott élő szereplős adaptációval, majd egy, a Sony Pictureshöz való átvándorlás után egymás után váltogatták a lehetséges rendezőket és főszereplőket, többek közt arról is szó volt, hogy Amy Schumer vagy Anne Hathaway bújhat a címszereplő rikító rucijába. Aztán a Sony bottal üthette Barbie nyomát, a jogokat megkaparintotta a Warner Bros. Pictures, akik 2019-ben becastingolták Margot Robbie-t, majd bejelentették író-rendezőnek a Greta Gerwig–Noah Baumbach-párost.
Aki picit ismeri a készítőket, tudhatja, hogy mindketten az elvontabb filmjeikről híresek, míg Gerwig a Lady Birddel alkotott egy örök érvényű független filmet, addig Baumbach olyan kreatív megmozdulásaival vétette magát észre, mint A fantasztikus Róka úr szkriptje, és az is előfordult, hogy az egymással amúgy romantikus kapcsolatban álló nő és férfi összedolgoztak, ennek lett a végeredménye a kritikuskedvenc Frances Ha. Mindebből kiindulva mertük tehát remélni, hogy a Barbie sem egy, a Hasbro akciófiguráin alapuló, Transformershez vagy G. I. Joe-hoz hasonló rettenet és pofátlan reklámfogás lesz, hanem valami elvont, merész és soha nem látott. Többnyire a Barbie-film fel is ért az elvárásainkhoz, ennél nagyobb őrültséget mozivásznon még soha nem láttunk.
A Barbie már a nyitójelenetével megmutatja, hogy elég meta történetre számíthatunk, amikor is a narrátor azt ecseteli, hogy a fiatal lányok életébe mekkora változást hozott a plasztik Barbie baba megjelenése, amivel onnantól, hogy a kezükbe kaparintották, a többségük éjt-nappallá téve játszott. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy akivel? Lehet, hogy pontosabb, mert ahogy a Toy Story-filmek, úgy a Barbie is élettel tölti meg a babákat, sőt, továbbmegy annál, hogy a játékszereket holmi gyerekszobákban ábrázolja. Ehelyett felépít nekik egy már-már utópisztikus, fiktív és nyilván nagyon színes, harsány és boldog országot, Barbielandet.
Barbieland, a csodák csodája
Itt élnek a Barbie babák és Ken figurák, egy olyan társadalomban, ahol a feminin értékek a fontosabbak. A különböző Kenek csak azért élnek, hogy valamelyik Barbie rájuk mosolyogjon, köszönjön és integessen. Ebben a helyzetben van a Ryan Gosling által alakított Ken is, aki a Margot Robbie-féle Barbie-ért epekedik. Csak aztán történik valami, a főszereplő Barbie baba az állandó pizsipartik és bulik álomvilágából kénytelen lesz felébredni, mert a valóság beköszön az ablakán. Barbie elkezd a Barbielandben megszokottnál és illőnél emberibb tulajdonságokat mutatni, narancsbőre lesz, és még a halál gondolatán is elmorfondírozik.
Mondtuk: a Barbie egy őrült film.
Csak hab a tortán, hogy az igazi őrület akkor veszi kezdetét, amikor Gosling Kenje és Robbie Barbie-ja fogják magukat, és elindulnak a való világba, hogy megkeressék azt a lányt, aki felelős a címszereplő balsorsáért.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!