2020. július 15., szerdaMa Henrik napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 355,00 Ft | USD: 312,00 Ft | CHF: 332,00 Ft
2020.07.15. Henrik Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 355,00 Ft | USD: 312,00 Ft | CHF: 332,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / A Bambitól kifutott a világból, de úgy verekedett, mint Bud Spencer

A Bambitól kifutott a világból, de úgy verekedett, mint Bud Spencer

Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt… és közben megtaláltam a Hazámat

– írta minden idők egyik legnépszerűbb magyar írója, a szinte teljes életét a természetnek szentelő Fekete István. Valószínűleg alig akad olyan háztartás az országban, amelyikben ne találnánk meg legalább egy-két művét. 2020 pedig dupla évfordulót jelent az őt valaha is olvasóknak, hiszen januárban volt 120 éve annak, hogy Fekete István megszületett, és június 23-án van ötven éve annak, hogy meghalt a budai Tárogató utcában.

Bár a legtöbben a Vuk és a Tüskevár írójaként tartják számon, Fekete István sokkal több ennél: egyrészt nem csupán ifjúsági könyvek szerzője, a felnőtteknek szóló írásai is legalább ilyen jelentősek, ezeket politikai okokból ismerjük kevésbé; másrészt az állat- és növényvilág rendkívül alapos ismerője, okleveles mezőgazdász, vadászati szaktekintély, sőt, forgatókönyvíró. Ő maga úgy fogalmazott: a vadászatot az erdőért szerette, az erdőért viszont nem a vadászat, hanem annak lakói miatt rajongott, akikben soha életében nem kellett csalódnia – ellentétben az emberekkel.

Fekete István a Somogy megyei Göllén született 1900 januárjában. Dédnagybátyja az aradi vértanúk egyike, Damjanich János, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legjobb tábornoka volt, egyik apai ágú őse pedig a francia forradalom menekültje. “Gronsky nagyanyám lengyel őseiről nem sokat tudok. Nem beszélt róluk, de nem is voltam kíváncsi rájuk. Én De la John nagyanyámat szerettem, akinek nagyapja a francia forradalomból szökött meg, egy nagy zacskó francia arannyal, bár fülek nélkül és egy hordóban. Hogy a füleit hol és kik vágták le, azt nagyanyám sem tudta, csak két lányát és egy fiát ismerte. A fiú lett az ő édesapja” – írta a Ballagó idő című életrajzi regényében.

Fia, az ifjabb Fekete István szerint a Göllén töltött tíz év volt apja 70 esztendeig tartó életének legboldogabb időszaka, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy a szívében örökké falusi ember maradt. Mikor Budapesten élt, akkor is egészen vidékies környezetben, a budai oldalon, a Sas-hegy oldalában rendezkedett be. “Hát bizony, én örökké csak vendégnek fogom érezni magam a városban. (…) Az igazi szép élet az volna, amit a szabad időmben élek: puskával, horoggal, hálóval járni a határt reggeltől, este meg leülni a szobában, és írogatni, olvasgatni…” – vallotta meg az Új Idők 1942-es interjújában.

Otthonában Bogáncs kutyájával 1967-ben.

Otthonában Bogáncs kutyájával 1967-ben.

Fotó: Nimród, 2015 (103. évfolyam, 12. szám) Arcanum adatbázis

A természetbe már nagyon fiatalon, alig párévesen belehabarodott. Csavargási kényszere mögött a géneket, elsősorban Sinyi nevű nagybátyját, sejtette. “Alig jött meg a tavasz első szele, Sinyi eltűnt nagyapám házából, és csak novemberre került haza. Mi, gyerekek, aztán szájtátva, borzongó gyönyörűséggel hallgattuk kalandjait. Sinyi bejárta fél Európát, egyszer olasz, másszor lengyel barátokkal került haza.”

Fekete István az elemi iskola első négy évét a szülőfalujában végezte el, majd Kaposváron folytatta tanulmányait. Az új környezet azonban új nehézségeket hozott, egyszer három tantárgyból – latinból, földrajzból és számtanból – is megbukott. “Magam sem értettem magamat. Különösen a számtan lett végleges ellenségem, mert olyan kérdéseket sem tudtam megoldani, amelyeket pedig, ha magam voltam, fejből felírtam a táblára” – emlékezett vissza.

A félévi bizonyítvány kiosztása után “tócsát sírt” a zsebkendőjébe, majd elhatározta, hogy szégyenében elbujdosik otthonról. “Szüleim színházba készültek, és ezt a ritka örömet lehetetlen lett volna ezzel a mocskos bizonyítvánnyal megrontani, tehát vártam, amíg elmentek. (…) Felöltöztem tehát a téli bujdosásnak megfelelően, a bizonyítványt az asztalra tettem.” A kis Pista azonban csak egy Kaposvár határában álló pajtáig jutott, itt érte utol az édesapja.

A rendkívül szigorú, egyébként iskolamesterként dolgozó férfi, Fekete Árpád ugyan – szigorúan pedagógiai célzattal – gyakran elverte a fiút, ám ezen az estén csak kézen fogta, és hazavezette a vacogó gyereket. “És fogta a kezem hazáig, és én csendesen sírdogáltam hazáig. És erre az éjszakára, apám meleg kezére emlékszem, amíg csak élek” – számolt be egyik legmeghatározóbb gyerekkori élményéről a Ballagó időben.

Az első világháború ideje alatt, 1915-ben felsőkereskedelmi iskolába iratkozott, 1917-ben besorozták, 1918-ban hadiérettségizett, és csak egy kis protekciónak köszönhette, hogy nem küldték ki a frontra. Néhány évvel később felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de a dunántúli dombokhoz szokott legényként, annyira nem érezte jól magát az Alföldön, hogy fél év után inkább átkérette magát Mosonmagyaróvárra, ahol aztán mezőgazdászként diplomázott.

Fekete István a lediplomázása évében, 1926 nyarán ismerkedett meg leendő feleségével, Piller Edittel. A 16 éves lány egy budapesti leánygimnázium tanulója volt, a vakációkat viszont a szüleinél, a Baranya megyei Bakócán töltötte, a huszonéves Fekete pedig frissen szerzett diplomájával a zsebében érkezett a faluba, ahol egy birtok segéd-gazdatisztje (nagyjából gyakornoka) lett. A leendő író az uradalom orvosának lányával egy partin találkozott először, megismerkedésük és szerelmük történetét az Egy élet című novellában olvashatjuk.

A fiatal házasok a bakócai esküvő után Ajkán rendezték be első közös otthonukat. Fiuk a Fekete István az édesapám volt című könyvében úgy ír szülei kapcsolatáról: “Igaz ugyan, hogy 41 évig, édesapám haláláig jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, a házasságukat azonban sok mindennek lehetne mondani – de boldognak nem. (…) Nem kétséges, hogy édesapámat teljesen elvakította a szerelem, és nem látta – bár talán nem is akarta látni –, hogy a szép doktor kisasszony, Bakóca egyetlen eladósorban lévő lánya, örökölte szülei súlyos ideggyengeségét.”

A szigligeti Esterházy kastély parkjában feleségével, Piller Edittel 1966.

A szigligeti Esterházy kastély parkjában feleségével, Piller Edittel 1966.

Fotó: Hunyady József / Fortepan

Az ifjabb Fekete István visszaemlékezései szerint a Piller családban mindenki üvöltött, “áldott türelmű” apja pedig “csodálatos önuralommal, de gyakran elszürkült arccal” hallgatta felesége ripakodásait. Ám amikor a saját gyereke kérdezte meg tőle, hogy miért nem válik el inkább az anyjától, felzaklatva kifakadt: “Hogy kérdezhetsz ilyet…? Én még az embereknek adott szavamat sem szegem meg soha, nemhogy azt, amit az Úristennek adtam.”

A róla készült fotókon jól látszik, hogy Fekete István magas, magyarosan széles vállú, igazi vidéken nevelkedett, erőtől duzzadó férfi volt, aki mellett a felesége – de tulajdonképpen bárki – biztonságban érezhette magát. Egyik barátja, Mezey Zoltán azonban azt is megjegyezte: “Félelmetes fizikai ereje ellenére halk szavú, melegszívű és rendkívül békés ember volt. Nyugodtságát soha nem vesztette el.”

Mezey Zoltán még egy Bud Spencer-filmet idéző kocsmai verekedést is felidézett az íróról: egy alkalommal egy szomszédos asztaltársaság az elnyűtt egyenruhája miatt kezdte őt kóstolgatni, majd mikor a zubbonyzsebét is letépték, az egyikük “akkora pofont kapott Fekete Istvántól, hogy székestül a harmadik asztal alatt kötött ki.” Erre persze a kötekedő társaság többi tagja is rávetette magát.

Az első támadóját egyetlen ütéssel letaglózta. A másodikat – még nála is magasabb, testes fiatalembert – mint egy könnyű rongybabát úgy a falhoz vágta, hogy az ájultan elnyúlt. Látva az iszonyatos erőt, a harmadik támadója rémülten elrohant. Fekete István, mintha mi sem történt volna, nyugodtan visszaült a helyére, és így szólt:

– Nem szeretem az ilyen gyerekes cívódásokat… – és újabb sört rendelt.

Kittivel és Wass Alberttel járta az erdőket

Fekete István és Piller Edit házasságból két gyerek született: 1930-ban lányuk, Edit, két évvel később fiuk, István – mindketten a szüleik keresztnevét viselték. Az ifjabb Fekete István 1956-ban elhagyta az országot, előbb Kanadában, majd Chicagóban telepedett le. Lánya, Edit – akit a családban Tupiként vagy Tupikaként emlegettek –  tizennyolc éves korában, 1949 nyarán, elhagyta az otthonát, és a Sacré Coeur-rend tagja lett, majd Ausztriába költözött. “Szándékáról csak édesapám tudott, anyám érthetetlennek és bűnnek bélyegezte ezt. Én pedig őrültségnek tartottam, hogy egy szép, öltözni szerető, társaságot kedvelő, életvidám lány apáca legyen” – írta öccse.

Csend van, nagy a csend most nálunk,

szívünk sötét borulásban,

anyád sír… alig halljuk,

apád sír… meg nem valljuk…

Körülöttünk elmúlás van.

– kezdte néhány nappal később írt, Elment című versét Fekete, amelyben a család életének szomorú mérföldkövéről emlékezett meg.

A harmincas évek közepétől a korszak egyik leghíresebb lapja, a Herczeg Ferenc-féle Új Idők rendszeresen lehozta Fekete írásait, a vadászattal kapcsolatos szövegeit pedig a Kittenberger Kálmán szerkesztette Nimród közölte. És ha már vadászat: az író néhány cimborájával évente párszor többnapos, vagy olykor akár egy-két hetes, vadászatokra ment a Börzsönybe, a Bükkbe vagy Erdélybe. És hogy kik voltak ezek a barátok? Például Kittenberger Kálmán, Csathó Kálmán, Széchenyi Zsigmond és Wass Albert. A források alapján ezek a kiruccanások súlyos kanbulik voltak. Legközelebbi barátja és szerkesztője, Kittenberger, becenevén Kitti életét még regény formájában is megjelentette a hatvanas években.

Fekete ezalatt egy holland származású földbirtokos ajkai birtokán dolgozott, amely szakértelme és felkészültsége révén rövidesen fellendült. Tejüzemet szervezett, búzavetőmagot nemesített, az irányításával tenyésztett merinói kosok számos díjat nyertek – jegyzi fel erről az időszakról az MTI. Elfoglalt gazdatisztként mégis jut ideje írni, bár Ajkáról nyilván esélye sem volt bekapcsolódni a Budapest központú irodalmi életbe.

Budapest, 1960.

Budapest, 1960.

Fotó: Magyar Nemzet, 2004. június (67. évfolyam, 160. szám) Arcanum adatbázis

A Nyugat utálta az életmű csúcsát

Fekete István már 37 éves volt, amikor első regénye, A koppányi aga testamentuma elnyerte a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatának háromezer pengős első díját. A műből harminc évvel később ifjúsági kalandfilmet készítettek, amit 1968. április 4-én mutatott be a Magyar Televízió – ez volt az első színes magyar tévéfilm.

A bemutató másnapján ezt véste fel a naplójába: “A forgatókönyv nem én vagyok, de – JÓ! És ez a fontos.” A naplóbejegyzésben a rendezőről is megemlékezett: “Zsurzs Évának vettünk egy – állítólag gyönyörű pulit. Éva majdnem bepisilt a gyönyörűségtől. Valakinek gyönyörűséget szerezni kétségtelenül nagy öröm – még a feltételezett bepisilés nélkül is…”

Második regényében, az 1939-ben megjelent Zsellérekben a vörös terrorról, a tanácsköztársaság borzalmairól is megemlékezett. Az önéletrajzi elemekkel gazdagított, a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda pályázatán első díjat nyert könyv sok szimpatizánst, ugyanakkor ellenséget is szerzett neki, majd néhány évvel később, 1946 tavaszán – amikor már merőben más szelek fújtak a magyar politikában – a regényt betiltották.

Irodalmi értékekről vajmi nehéz beszélni a regénnyel kapcsolatban. Egyszerűen nincs stílusa, a napilapok népieskedő tárcáinak hangján túl. Csak felületes külső eseményeket látunk, komoly lélekrajzot; klisénél több alakokat, jellemzést vagy akár csak érzékeltető faluleirást sehol sem lelünk. Egy értékes irodalmi ösztönzésből fakadt, divattá sekélyesedett, valódi írói élmények hijján lévő álirodalmiság terméke ez a regény – nagy szegénységi bizonyítvány, hogy ezt kellett (nyilván jobb hijján) egy irodalmi pályázat nyertesének megtenni

– írta róla Schöpflin Aladár fia, Schöpflin Gyula (Nagypál István álnéven) a végóráit élő Nyugatban.

A Képírás egy 2009-es tanulmánya is megállapítja: az irodalmárok nem tudtak mit kezdeni Fekete Istvánnal. “Egyszerűen kívülállónak tekintették, és tartózkodó gyanakvással figyelték, hogy ez a mezőgazdász végzettségű uradalmi intéző miként ontja a legkülönbözőbb műfajú szépirodalmi műveket.” Fekete mindenesetre megpróbált íróként érvényesülni, ezért 1941-ben Budapestre költözött, ahol a Földművelésügyi Minisztériumban szerzett állást.

Az agrárminisztériumi állása mellett Fekete több forgatókönyvet is jegyzett, amelyek közül az egyik Hunyady Sándor-novella, A hozomány alapján íródott Dr. Kovács István lett a legismertebb. A Páger Antallal és Simor Erzsivel forgott adaptációt az a Bánky Viktor rendezte, akit nyíltan antiszemita propagandafilmje, a harmadik zsidótörvény apropóján készült Őrségváltás miatt hat hónap börtönre ítéltek, és aki ezután jobbnak látta külföldön (Németországban) befejezni az életét.

A Filmvilág egy tavaly januárban publikált interjújában aztán Pálfi György, a Taxidermia, a Hukkle és Az Úr hangja rendezője nácikollaboránsnak nevezte Feketét a Dr. Kovács Istvánban való részvétele miatt. A filmes később a Magyar Hangnak nyilatkozva finomított a kijelentésen, ekkor már pontatlan túlzásnak nevezte a saját szavait. Hozzátette: “Ahogy én látom, Fekete Istvántól nem állt távol a Horthy-rendszer alapvetéseinek elfogadása,

ebben a szocialista időkben betiltott filmjében pedig kormányzatilag megálmodott ember-eszményképet jelenített meg, tehát aktívan támogatta az akkori állami propaganda-gépezetet.

Mivel most hasonló korokat élünk, és éppen a Horthy-rendszer restaurációja folyik, legalábbis építészetben, kultúrában (újnemesség kialakításában) stb. mindenképpen, ezért időszerű sajnos ezeket az életutakat megvizsgálnunk és filmesként a hatalommal való viszonyunkat megérteni és újrafogalmazni.”

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2020/06/23/fekete_istvan_iro_tuskevar_vuk_a_koppanyi_aga_testamentuma_zsellerek/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Lehet, hogy érdekel...

Nem nyithatnak ki a hongkongi mozik, a Disneyland is újra bezárt

Nem nyithatnak ki a hongkongi mozik, a Disneyland is újra bezárt

A kínai filmpiac eredetileg július végére nyitott volna teljesen újra, de Hongkongban ismét bezáratták a …