Beszámolnék még további balatoni kulináris kalandokról. Nem tekinthető mindenre kiterjedő áttekintésnek, mert az igazat megvallva vaktában választottam, éppen amerre jártam, bár nem tanácsos előkészítetlenül nekivágni, mert a magukat igényesebb éttermek közé soroló vendéglátók mintha megegyeztek volna abban, hogy a hét első napjain nem fogadnak vendéget, mert gyaníthatóan az augusztusi főszezon forgalma sem népesítené be a hét mindennapján a vendéglőket.
Nincsenek pontos adataim, de úgy tűnt, hogy a hét eleji napokon is nagy volt a nyüzsgés, mégis mintha a vendéglátók elbátortalanodtak volna, és biztonsági nyitvatartás szerint üzemeltek. Persze, van egy másik lehetséges magyarázat is, hogy személyzethiánnyal küszködnek a vendéglősök, nem tudom, melyik igaz, lehet, mind a kettő.
Kiálltak a halászlé becsületéért
Tihanyban, fentebb a magaslaton, a Felsőkopaszhegyi úton, az Echo Residence részeként, parádés elhelyezkedésű buja kertben, hangulatlámpás, fehérabroszos mediterrán étterem rejtőzik – némiképp hiányos panorámával az esti víztükörre. Egy, az átkosban odabiggyesztett tájidegen épület miatt, de a SHO Tihany Restaurant & fine csárda hősies küzdelemmel feledtetni tudja ezt a szó szerint rajtuk kívül álló látványt becsmérlő anomáliát. Így is marad tóra nyíló tájkép, de aki háttal ül, az sem jár rosszul, kiváltképp az, aki mondjuk hosszas tanakodás után úgy dönt, hogy megpróbálja értelmezni a „fine csárda” meghatározást – mint én, ugye, aki nyilván nem hagyhatom szó nélkül.
14
Végül is a legegyszerűbb magyarázattal beérem: talán nem sértő a csárdákra nézve, ha azt mondom, hogy azok enyhén szólva is nyersebb, rusztikusabb kivitelű, és a nagyétvágyúak számára készült a paraszti konyhát kissé alul értelmezett, gyakran műmájer fogásokkal operálnak, bocs. Milyen a bonyolult, ha ez az egyszerű… De a fine ezt az egészet felemeli, ténylegesen kifinomult szférába helyezi, és ez nem vicc. Ennek ékes bizonyítéka az itt elfogyasztott fonyódi petyeknek titulált balatoni halászlé, belsőségekkel.
Peckesen kiálltak a balatoni halászlé becsületéért, éppen itt volt az ideje.
A halászlé előzetese is telitalálat: pontyikra és -tej rántva, pácolt lilahagymával, citromos majonézzel. Van ebben valami régiesen megbízható, de ugyanakkor a könnyedsége, valamint a savas kísérő – különösen a hagyma – a korszerű finom kategóriába sorolja. The SHO must go on.
Petrányi Borterasz a mennyországban
Van, hogy a fővárosi csillagvárományosok egyike-másika a változatosság kedvéért feladja őrhelyét, ahogy ezt megtette Mede Ádám, a Laurel séfje, és hogy szélesebb körben is kamatoztathassa tudását, balatoni vendéglők kínálatát, ízprofilját alakítgatja. Nevezetesen a csopaki Petrányi pincészet hegyoldalba telepített, kivételes panorámájú éttermének ételeit kreálja, a kifogástalan minőség mellett minden körülmények között kitartó elkötelezett konyhai csapatot épített, amely a Mede-féle kompromisszum-mentességet a napi gyakorlatban alkalmazza.
14
Ha ide feljössz a hegybe, nem hiszel a szemednek, egyfelől a lélekszorongató panoráma, tényleg összeszorul a szíved a látványra, és ennek a természeti jelenségnek megfelelő minőségű minden egyéb, az épített környezethez tartozó objektum is.
A Petrányi borászat, mert ők a vendéglő alapítói, üzemeltetői példamutató gondossággal, kifinomult ízléssel költöztek a szőlőtőkék övezte dombos magaslatra. Bepillantva a mozgatható széles üvegtáblák keretezte hosszan elnyúló helyiségbe, a ropogós fehér abroszokkal terített asztalok bármelyikéhez ülve a szőlőssel határolt távolból felcsillanó víztükörre látni. Nem hivalkodó, otthonosan használja a természeti adottságokat, mintha mindig is itt lett volna. Van története, ezt tükrözi a visszafogott stílusú bútorzat, a tisztaság, rendezettség. Ehhez társul a családias stílusú, bor és ételértő személyzet, amely tényleg szereti a vendéget. Tudom, furcsa, de így van. Van gazdája a helynek.
Nagykanállal illik enni
Kacsamáj, rozmaringos kajszibarack és pirított kalács. A máj „torchon” módon készült, vagyis egyszerűbben szólva konyharuhába hengergetve gőzölik, majd kihűtik, és korong formájúra szeletelik. A lényeg, hogy ez egy kímélő, a máj tényleges ízét őrző eljárás, ami krémes állaggal párosul. Rozmaringos kajszi, önmagáért beszél, a késő nyár búcsúzó ízei, némi nosztalgikus visszatekintéssel, amúgy klasszikus […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!