Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után néhány hónappal egy harmincéves amerikai doktorandusz eldöntötte, hogy kém lesz. Kevin Chalker, a washingtoni Johns Hopkins egyetem diákja, aki korábban japánban dolgozott, dzsúdózott az országos élmezőnyben és amatőr bokszolóként is megmérette magát, egy virginiai Marriott szállodában ment át fél tucat felvételi beszélgetésen.
2003 őszén a CIA első olyan évfolyamának tagja lett, amelyet 9/11 után toboroztak. Fedőneve – véletlenszerű algoritmussal generálva – Fred E. Snappleton volt, aki a The New Yorkernek mesélte el kalandos életét.
A szolgálat legendás kiképzőbázisán, a Farmon töltött hónapok után megkapta az első megbízását tartalmazó, saját nevére címzett borítékot. Évfolyamtársainak többsége Irakba készült. Chalker azt hitte, nyelvtudása miatt Kelet-Ázsiába küldik. A borítékban azonban ez állt: CP/IRANNUC – ellen-proliferáció, az iráni atomfegyverprogram elleni munka. Egy fizikából közepessel végzett, Ázsiában és a bokszringben otthonos tiszt került az egyik legérzékenyebb technológiai frontvonalra, a Közel-Keletre.
Vagy átáll, vagy meghal
A Bush-kormány belső vitát folytatott arról, miként akadályozzák meg, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Chalker szerint a Pentagon kommandós akciókkal ölte volna meg a kulcsfontosságú iráni tudósokat. A CIA viszont azt javasolta, hogy állítsák át őket, ahogyan az amerikai kémek egykor a szovjet fizikusokat. A logika pragmatikus volt, ha a tudós elfogadja az ajánlatot, kifaggatható, és hosszú távon értékes adatokat szolgáltat, ha elutasítja az ajánlatot, akkor pedig még mindig meg lehet ölni. A Fehér Ház az ügynökség javaslata mellett döntött. Így indult a Brain Drain fedőnevű program.
A stratégia humánusnak is lett volna nevezhető, ha nem a célzott likvidálás gyakorlata lebegett volna az irániak feje felett. Az iráni sajtó az elmúlt két évtizedben legalább 18 tudós halálát tulajdonította az amerikai és izraeli titkosszolgálatoknak: Ardesir Hoszeinpur 2007-ben sugárzásos vagy mérgezéses körülmények között halt meg Iszfahánban, Maszud Ali Mohammadit 2010-ben egy parkoló motorkerékpárra szerelt bomba ölte meg Teheránban, Dárjus Rezaeinezsád fizikusra 2011-ben, miközben feleségével hozták el kislányukat az iskolából, motoros bérgyilkosok nyitottak tüzet. És így tovább. Chalker ajánlata ebben a közegben szinte kegyelmi aktusként hatott:
Az egyetlen feladatom az volt, hogy elhitessem velük, hogy biztonságban vannak, és rávegyem őket, hogy hadd vigyem ki őket az egész családjukkal együtt.
Washington ezeket a gyilkosságokat nem vallotta be. Egykori ügynökségi tisztviselők viszont elismerték, hogy a CIA időnként olyan adatokat adott át a Moszadnak, amelyekkel lokalizálni lehetett egy-egy tudóst – az információcserét szándékosan úgy építették fel, hogy egy esetleges későbbi washingtoni kormányzatnak maradjon tagadási lehetősége.
Bernadine és a hűtlen kezelő
Amikor Chalker bekerült az iráni részlegbe, a mintegy kétszáz ott dolgozó tisztből mindössze öten voltak terepmunkára kiképezve – közülük ketten elvonóra jártak. A frissen végzett újonc így hamar a részleg egyik legtapasztaltabb terepoperatőre lett.
Snappleton, úgy néz ki, lesz alkalma kitűnni
– mondta neki szárazon a főnöke.
Az első kulcsfigura fedőneve Bernadine volt. Egy iráni fizikus, aki évekkel korábban átadta Washingtonnak azt az 1980-as évek végi dubaji találkozó részleteit, amelyen Irán megvásárolta Abdul Kadir Kán pakisztáni atomtudóstól az atombomba tervrajzait. A CIA fizikusai idővel egyre gyanúsabbnak találták Bernadine gyakran értelmetlen jelentéseit és azt, hogy miután évekig nem fogadott el pénzt, hirtelen milliókat követelt az információkért. A szolgálat azt feltételezte, hogy kettős ügynök.
Aztán Bernadine egy nap telefonon jelentkezett, személyes találkozót kért. Főnökei Chalkert jelölték ki a feladatra, tudva, hogy az európai helyszínen akár csapda is várhatja.
Chalker egyedül, fegyvertelenül érkezett.
A hivatalos eljárás az lett volna, hogy a két ügynök az utcán találkozik, egy előre megbeszélt – olasz ételekről szóló – párbeszéd után pedig külön indulnak el egy közeli szállodába. A csapdától tartva azonban Chalker eltért a forgatókönyvtől és maga kísérte a fizikust a szállodába, majd a szobájában órákon át faggatta az idős tudóst, aki döbbenten hallgatta: sosem kért pénzt, és azok a tudományosan értelmetlen jelentések sem tőle származtak.
Az amerikai Oak Ridge Nemzeti Laboratórium fizikusai később ellenőrizték a fizikus által átadott új adatokat – stimmeltek. Mint kiderült, Bernadine korábbi ügynökségi kezelője volt az, aki hamisította a jelentéseket, és lopta a Bernadine-nak szánt pénzt. A CIA állítólag kétmillió dollárt szerzett vissza, az érintett tiszt pedig börtönbe került. Miután a fizikus tisztázta magát, a CIA elhatározta, hogy kimenti Iránból.
A kimenekítés azonban nem ment simán. Amikor Chalker hónapokkal később egy közel-keleti városban próbálta kivinni Bernadine-t, egy helyi amerikai kolléganő – aki a konspirációs szabályok ellenére a férjezett neve mellett hamis útlevéllel bérelte a fedett lakást – lebukott. A helyi titkosszolgálat azonosította, és jelentette a lakás címét az iráni Forradalmi Gárdának. Ha Chalker követi a tervet és beteszi a lábát az épületbe valószínűleg azonnal elrabolják. Az utolsó pillanatban fordult vissza a reptérről, miután nem pontosan az előre megbeszélt titkos jelzéseket kapta a helyszínen.
Bernadine-t később egy másik európai városból sikerült kihozni. A belső CIA-távirat „kivételes teljesítményért” jutalmazta Fred E. Snappletont – 2500 dolláros bónusszal.
Az iráni Oppenheimer egy Hudson-völgyi feljelentésben
2006-ban Chalker kapott egy telefonhívást miszerint egy Hudson-völgyi kisváros rendőrségéhez bejelentés érkezett, hogy egy 70 éves iráni származású tudós prostituáltakat keres. Maszud Naragi Michiganben és a Case Westernben végzett, majd hazatérve az iráni atomenergia-ügynökségnél dolgozott, később rövid házassággal szerzett zöldkártyával – és nem jelentéktelen mennyiségű készpénzzel – tért vissza az Egyesült Államokba. New York állam északi részén mérnöki céget vezetett.
Mielőtt Chalker leült vele az FBI ügynökei mellé, rákérdezett a központban: kiderült, hogy Naragit évekkel korábban már egyszer kihallgatta a CIA, és arra jutottak, hogy semmi érdemlegeset nem tud mondani az iráni atomprogramról.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!