Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az elmúlt hónapokban több aspektusból is foglalkoztunk a csallóközi maffia brutalitásával. Barak Dávid bűnügyi újságíró a bűnszervezet legelvetemültebb tagjainak gaztetteiről nyilatkozott, míg Horváth Iveta az édesapja szemszögéből világította meg a rémtörténeteket.
Durica Katarina 2018-ban írta meg A rendes lányok csendben sírnak című könyvet, amely rávilágít a dunaszerdahelyi maffia embertelenségére a nőkkel szemben. A regényből színdarab készült, a Vígszínház Házi Színpadán évek óta telt ház előtt játsszák.
Hősi mítoszokat építettek a maffiózók köré
Durica Katarina most arról beszélt az Indexnek, hogy a nők, a fiatal lányok mit éltek át a több mint egy évtized alatt, milyen megaláztatásokat kellett elviselniük abban az időszakban, amikor tucatszám erőszakolták meg a nőket a bűnbanda tagjai.
Somorján nőttem fel, húsz kilométerre Dunaszerdahelytől, több családtagom, barátom lakott ott, így tudtam, hogy mi történik a városban. Azt érzékeltem, hogy húsz év után már Robin Hood-i sztorikat kerekítettek a maffiózók tetteiből, a kisebb jó cselekedeteiket felnagyították, és népi hősként láttatták őket. Miközben hősi mítoszok épültek köréjük, nem volt kérdés, hogy brutális bűncselekmények terhelik őket: emberölések és tömeges nemi erőszak.
„Emlékszem egy konkrét esetre, amikor kozmetikusnál ültem Somorján, és egy nő arról beszélt, mennyire készül a nagy családi rendezvényre, csak azt sajnálja, hogy a fia ezt nem érhette meg, pedig milyen jó gyerek volt. Ledermedtünk, hiszen a környéken mindenki ismerte a fiút, azt is tudtuk, hogy a maffiához tartozott, a rémtetteiről sokat beszéltek a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején. Azt is tudta szinte mindenki, hogy hogyan és miért gyilkolták meg ilyen fiatalon.”
Durica Katarina nem akarta, hogy ezek a narratívák változatlanul éljenek tovább; fontosnak tartotta, hogy elmondja az igazságot. Egy Facebook-posztban olyanokat szólított meg, nőket és férfiakat egyaránt, akik úgy érezték, hogy készek megosztani saját történetüket a kilencvenes évekről.
„Sokan jelentkeztek. A traumát átélők sokszor még húsz év elteltével sem tudnak róla beszélni, ugyanakkor voltak olyanok is, akik nagyon részletesen elmesélték, hogy mikor melyik férfi mit tett velük. Sokan nekem beszéltek először a traumákról, a családjuk, a gyerekeik, a férjük sem tudott róla.”
Bedobták a közösbe
Az írónő szerint pontos számok ugyan nincsenek, de becslések szerint akár több száz nőt is megerőszakolhattak az 1990-es években a Csallóközben. Dunaszerdahelyen a közbeszédben az a narratíva élt, hogy azok a nők, akik a maffia vonzáskörébe kerültek, mind maguknak keresték a bajt, csábító volt számukra a sok pénz, a nagy autók.
„Beszéltem egy olyan ötvenes nővel, aki a saját meghatározása szerint szedett-vedett családból származott, amit ma már úgy mondanánk, hogy diszfunkcionális. Bántalmazás, elhanyagolás jellemezte a gyerekkorát, kamaszként lenyűgözte, amikor az egyik maffiózó étterembe vitte, és azt rendelhetett, amit csak akart. Otthon szinte mindig üres volt a hűtő, ott meg ehetett bármit. Vonzódott ehhez a férfihoz, hiszen megkapta tőle azt, amit otthon sosem, a gondoskodást. Pár találkozás után viszont elvitte őt a haverokhoz, ahol »bedobták a közösbe«. Csoportosan megerőszakolták…”
Az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!