Szeptember 30-án Szlovákiában, október 14-én pedig Lengyelországban tartottak parlamenti választásokat, ahol mindkét esetben két nagy politikai visszatérésről beszélhetünk: Szlovákiában a 2018-ban megbukott Robert Fico alakított kormányt, míg Lengyelországban vélhetően a lengyel belpolitikába visszatérő egykori miniszterelnök, Donald Tusk fogja majd vezetni az országot.
Ezzel pedig alapjaiban változhat meg a Visegrádi Együttműködés (V4) dinamikája,
Nem véletlen, hogy a választások eredményét teljesen másképp kommentálta a magyar kormány: míg a szlovák választás után Orbán Viktor arról írt közösségi oldalán, „nicsak, ki tért vissza”, addig a lengyel eredmények kapcsán már nem osztotta meg nézeteit.
Lengyelországban ugyanis az eddig kormányzó, a magyar kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló jobboldali-populista Jog és Igazságosság (PiS) hiába nyerte meg a választásokat, mivel elvesztette többségét a Szejmben, így egy három pártlistából álló ellenzéki koalíció jöhet. Ráadásul Donald Tusk sokszor negatív példaként említette a magyar kormányt és politikai rendszerét – pedig régebben jó személyes viszony jellemezte kettejük munkakapcsolatát.
Így elviekben az orosz agresszió kezdetéig olajozottan működő Budapest–Varsó-tengelyt egy Budapest–Pozsony-tengely válthatja fel, hiszen kampánya során északi szomszédunk régi-új vezetője hasonló nézeteket fogalmazott meg, mint a magyar kormány – legyen szó az Ukrajnának szánt támogatásokról vagy például az Európai Unió jövőjéről –, míg Tusk ezzel teljesen ellentétes ígéreteket tett.
De mégis miként hatnak a (lehetséges) kormányváltások a V4-beli politikára,és a V4 EU-ban foglalt szerepére?
Ha jön Tusk…
Mint fentebb említettük, a V4-ben az ukrajnai háborúig gyakran egy Budapest–Varsó- és közös történelmük miatt többnyire egy Pozsony–Prága-tengely húzódott: a PiS-kormányok, illetve az Orbán-kormányok is politikailag fontos szerepet szántak a közép-kelet-európai együttműködésnek, és az orosz agressziókig a cél egy blokk létrehozása volt az EU-n belül, hogy a V4-országok érdekeit erélyesebben érvényesíthessék az uniós döntéshozatal során.
Azonban ez a projekt a Krím félsziget nemzetközi jogokkal szembemenő 2014-es orosz annektálása, majd a 2022 februárjában megindított orosz invázió után lendületet vesztett.
Lengyelország történelmi hagyományai miatt Oroszországra mindig is veszélyforrásként tekintett, emiatt támogatta, sőt, olykor kezdeményezte a Vlagyimir Putyin vezette rezsim elleni szankciókat, míg az Orbán-kormány – sokáig Németországhoz hasonlóan – Oroszországban az olcsó energiát nyújtó kereskedelmi partnert látta.
Ennek ellenére a magyar kormánynak uniós szinten továbbra is fontos partnernek számítottak először a Beata Szydlo, majd a Mateusz Morawiecki vezette PiS-kormányok – többek között gyakran együtt vétóztak meg uniós döntéseket, emellett retorikailag támogatták egymást szofteuroszkeptikus nézeteit.
Azonban a Jaroslaw Kaczynski vezette párt valószínűleg ellenzékbe kerül – ráadásul a lengyel sajtó már párton belüli átrendeződésekről, belső konfliktusokról beszél –, miközben az egykoron az uniós tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanácsot, majd az Európai Néppárt (EPP) pártcsaládot vezető Tusk teljesen mást gondol az EU-ról, Ukrajnáról vagy a jogállamisági kérdésekről, mint a magyar miniszterelnök.
Ráadásul a Fidesznek Tusk EPP-elnöksége alatt romlott meg a viszonya a pártcsaláddal, ami először a Fidesz tagságának felfüggesztéshez, majd kilépéshez vezetett,
és időközben a kettejük közötti személyes kapcsolat is megromlott: míg 2010-ben Orbán első hivatalos látogatása az akkori lengyel miniszterelnökhöz, Tuskhoz vezetett, addig az elmúlt években olykor már személyes sértegetéseket intéztek egymáshoz. Tusk a 2022-es magyar választásokon Márki-Zay Péter meghívására az ellenzék oldalán mondott beszédet a március 15-i kampányeseményen.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!