Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Gáza alig négy kilométer. A szögesdrótos kerítésen, a szántóföldeken túl már a Hamász az úr. Csak halljuk, de nem látjuk a fejünk felett berregő felderítő drónt. Egyébként súlyos csend telepedik Be’erire.
Ez a kibuc volt az egyik első, amely 2023. október hetedikén a terroristák célkeresztjébe került. Gáza öt perc terepjáróval vagy motorral – a lakosoknak esélye sem volt, hogy felkészüljenek a támadásra, vagy meneküljenek. A települést utcáról utcára, házról házra pusztították el. Végül 132 emberrel végeztek, 32 túszt ejtettek, köztük a magyar származású Ilan Weiszt, akiről azóta kiderült, hogy megölték, de holttestét máig nem adták ki.
Kihalt szellemvárossá vált a kibuc
Mi legyen a kibuc sorsa? – a kérdésre még másfél évvel a mészárlás után sincs válasz. Maradjanak mementóként a romok, ahol embereket gyilkoltak meg? Alakítsák át egy részüket múzeummá? Vagy töröljék el végleg a rossz emlékeket? A közösség megosztott. A túlélők többsége még nem tért vissza elhagyatott otthonába. Néhány idősebb lakos ugyan kitart, de a családosok közül még senki nem merészkedett vissza. Egyrészt, mert rettegnek: mi lesz, ha megismétlődik a borzalom? Másrészt, mert nincs hova; az iskola és közösségi terek zárva tartanak.
A természet lassan visszahódítja a kerteket. A kibuc mozdulatlan. Az utcák kihaltak. Az egyetlen teremtett lélek kísérőnk, Danny Majzner, akinek háza légvonalban kétszáz méterre áll a kerítéstől, de csodával határos módon megúszta a támadást. Minek köszönhette életét? Csak a véletlennek. Testvére már nem volt ilyen szerencsés: a második hullámban érkező terroristák rátaláltak.
Húsz perccel korábban beszéltem vele telefonon, mielőtt két golyóval agyonlőtték. Azt mondta, a terroristák már a házában vannak, nem tudja, mit tegyen. Tehetetlen voltam, ha az utcára léptem volna, velem is azonnal végeznek
– idézi fel nővére halálát. Danny azt is elárulja, apja holokauszt túlélő, aki szüleit tízévesen veszítette el. A legfájdalmasabb az volt, hogy nyolcvan évvel később neki kellett elmondania, lányát is meggyilkolták.
13
Néhányan ellenálltak, de egyszerű kézi fegyverekkel nem sok esélyük volt a meglepetésből támadó, állig felfegyverzett terroristák ellen. A kibuc tizenöt fős biztonsági csapata állt szemben legalább 350 fanatikus dzsihadistával. A legtöbben az egyetlen logikus dolgot tették: az óvóhelyeken kerestek menedéket, reménykedve a felmentő sereg érkezésében. Izraelben minden házban kötelező biztonsági szoba építése, – különösen Gáza határában, ahol mindössze 10–15 másodpercük van a becsapódásig – ezeket a vasbeton építményeket azonban rakéták, nem fegyveres támadók ellen tervezték. Gyakran ajtó sincs rajtuk, vagy nem zárhatók; így az óvóhelyek halálos kalitkává változtak.
Halált lehelnek a falak
Be’eri minden elpusztított háza egy kegyetlen történet. Nehéz a szívem, ahogy a kormos falak között járkálok, cipőm alatt csikorognak a törött üvegek. Egy halott ember otthonában, legintimebb terében taposok. Megolvadt telefontöltője még ott a pulton. A csészéje az asztalon. Üzenet a hűtőn. A gyerekek játéka a teraszra hányva. Lövések krátere az óvóhely ajtaján. Félbeszakított életek, amikbe betolakodok.
A magyar származású háromgyermekes családapa, Ilan Weisz otthona is egy a kiégett romok sorában. Teteje beomlott, plafonja fekete, bútorai feldúlva, a nappali fala hiányzik. Vele október hetedikén végeztek. Lánya szintén az óvóhely ágya alatt bújt el, ám mikor rágyújtották a házat, a füsttől fuldokolva az ablakon ugrott ki… egyenesen a terroristák kezébe. Édesanyjával ötven napig raboskodtak a Hamász fogságában, míg az első túszalku keretében kiszabadultak. Vajon ők visszatérnek ide valaha?
Újabb ház, újabb tragédia, ugyanaz a pusztítás. Vivien Silver aktivistaként a palesztinok és izraeliek megbékélésére […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!