Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Natalija Kurgyukova az Indexnek adott interjúban egyebek mellett beszélt arról is, hogy:
- mi változott a háború 3 éve alatt Harkivban;
- az ukránok nagy része pontosan tudja, hogy mit kell tennie a győzelem érdekében;
- miért csökken a városban az autók száma;
- van-e házhoz szállítás Harkivban;
- lehet-e tiszta egy háborús csapások sújtotta város;
- mi történne, ha megszállnák a várost az oroszok.
Kezdjünk talán azzal, hogy Harkivot, Ukrajna második legnagyobb városát Oroszország a háború első napjaitól kezdve próbálta elfoglalni. Miben különbözött a helyzet a városban akkor, 2022. tavaszán, és most, 2024. májusában?
A háború első heteiben Lvivben találtam magam, ahol egy projekt miatt tartózkodtam, és csak a háború harmadik hetére sikerült visszatérnem ide. Gyógyszereket szállító teherautót szerveztem le, és azzal együtt érkeztem haza. Ez már márciusra sikerült, és szerencsém volt, mert ekkor már nem repültek az orosz repülőgépek. A legszörnyűbb időszak Harkivben éppen előtte volt, amikor a várost bombázta az orosz légierő. Nem sokra rá a házamat is eltalálták, de az már egy rakéta volt, nem repülő.
Talán a fő különbség a két évvel ezelőtti helyzethez képest az, hogyan viszonyulnak hozzá az emberek. Harmadik éve élünk háborúban. Nem teljesen helyes Harkivot előfrontvárosnak hívni, mert ez inkább egy front menti város. Minden nagyon közel van hozzánk. Nemcsak azt érzékeljük, amikor a város irányába szállnak a rakéták, hanem a fronton történő háborús eseményeket is halljuk. Már a hang alapján meg tudjuk különböztetni a különböző fegyverek típusait, és ez alapján értjük, hogy mennyire veszélyes lehet ott tartózkodni. Például, hogy hová esett, milyen messze száll, pontosan mi repül felénk – és így tovább. Vannak helyi közösségi csatornák, amelyek ezekről folyamatosan tájékoztatást tudnak adni.
Ezért az emberek pontosan tisztában vannak a veszélyekkel, vagyis aki marad, az tudja, hogy miért teszi, és ez az ő személyes, tudatos döntése. Munka, életkörülmények, életkor vagy elvi pozíció. Lehet, hogy ez nagyon propagandisztikusan fog hangzani, de ez a valóság: az ukránok nagy része pontosan tudja, hogy mit kell tennünk a győzelem érdekében. Van, aki harcolni megy, és van, aki tudja, hogy akkor lesz hatékony, és akkor lehet hasznos, ha a helyén marad.
Tehát alapvetően a helyzetértékelés változott, az emberek megszokták az állandó háborús helyzetet. És mi a helyzet fizikailag a városban?
A médiában azt lehet olvasni, hogy most hirtelen milyen rossz lett a helyzet Harkivban. Az igazság az, hogy Harkivban alapvetően a helyzet szinte semmit nem változott. Korábban is állandóan orosz tűz alatt voltunk, és most is. A háború kezdetén még orosz repülők is szálltak a fejünk felett, és deszantos alakulatokkal is próbálták bevenni a várost. Utána Harkiv északi részét tüzérséggel is lőtték, amíg nem sikerült kirakni az oroszokat a harkivi régióból. Ezután rakétákkal lőtték a várost, és ezen kívül kapjuk még tőlük a Sahed drónokat és az irányított légibombákat. Ilyen vagy olyan formában 2022 óta támadás alatt vagyunk.
Természetesen most a média felfokozott figyelme hozzájárul ahhoz, hogy több ember hagyja el a várost ezekben az időkben. Ez mind sajtóhisztéria, mert a front már majdnem egy hónapja stabilizálódott Vovcsanszk környékén, és a határ menti településekről evakuáltuk az ott élő lakosságot. A front jelenleg nincs hatással a város helyzetére. A fronttól teljesen független, hogy hány rakéta vagy hány drón támadja Harkivot nap mint nap. A városban a hangulat továbbra is katonai, továbbra is feszült, hiszen a háború folytatódik.
For those of you missing Kharkiv or wondering what it’s like in the city…
Posted by Maria Avdeeva on Wednesday 22 May 2024
Az elején utalt rá, hogy vannak, akik ilyen vagy olyan okokból nem mennek el a városból. Ezek szerint sokan vannak, akik menekülnek Harkivból?
Becsléseket fogok mondani, de értse meg, hogy pontos számok nem állnak senkinek a rendelkezésére. Békeidőben Harkiv egy másfél milliós lélekszámú város volt. A mi nagyon hozzávetőleges becsléseink alapján a háború első heteiben a lakosságból csak mintegy 400 ezren maradtak Harkivban. Aztán a harkivi régió felszabadítása utáni évben sokan visszatértek, és a város lakossága egymillió körüli lélekszámra emelkedett vissza. A különbség jól látható: 2022. tavaszán például katonai járműveken kívül nem nagyon lehetett gépkocsikkal találkozni a városban, a helyzet utána sokat javult. Persze ez nem hasonlítható mondjuk Kijev vagy Lviv autóforgalmához, de hát más helyzetben élünk. Most ismét csökken az autók száma az utakon, és a gyalogosok száma az utcán.
Az életkörülmények és a munkahely például nagy hatással vannak a maradásra, még a veszély miatt is. A biztonságosabb ukrán városokban, mint amilyen Lviv vagy Kijev, túl sok az álláskereső, túlkínálat van, és nem könnyű ott munkát szerezni. Mivel sokan elmentek Harkivból, itt deficit van a jó szakemberekből.
Ami talán még különbség a korábbi időszakhoz képest, hogy korábban napközben nem volt annyi légiriadó, mint most. Korábban is sok volt, de most lényegében állandó légiriadós veszélyben élünk. Lehet, hogy egy-két percre törlik a légiriadót, majd ismét meghirdetik. Voltak napok, amikor 20 órán keresztül légiriadó volt.
Éppen most is, miközben felvesszük ezt az interjút, a városban légiriadó van érvényben. Itt vagyok az irodában, de a figyelmeztetés miatt olyan helyre vonultam a szerkesztőségben, ahol nincsenek ablakok.
Látni kell, hogy mindez nem pusztán arról szól, hogy az ember menjen vagy maradjon. Ez a békeidőkhöz képest nagyon nagyon más döntéshozatali rendszer. Elindul a munkanapod, hopp, légiriadó, ezért otthon maradsz, dolgozol otthon, amit tudsz. Közben vége a légiriadónak, így indulsz az irodába, de menet közben megint légiriadó. Kiértékeled a kockázatokat, és eldöntöd, hogy most akkor továbbmész, hogy beérj, félreállsz valahová vagy hazamész. És így, minden egyes nap.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!