Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Vlagyimir Putyin orosz elnök ügyesen el tud menekülni a vereség optikája elől. 2000-ben került hatalomra, tekintélyt sugallva a szakadár csecsenföldi régió elleni háborúban, ahol Oroszország idővel győzedelmeskedett. Határozott vezetőként lépett fel Georgiában, Ukrajnában (a Krím 2014-es annektálásával és 2022-es teljes körű inváziójával) és Szíriában. Putyin egyik hadszíntéren sem ért el tartós sikert. Szíriában pedig Oroszország jelenléte halványul, de Putyin nem vállalja a felelősséget a globális színtéren bekövetkezett kudarcokért. Ő mindig a győztes szerepében szeret tetszelegni − írja a Foreign Policy hasábjain megjelent elemzésében Michael Kimmage, a washingtoni Wilson Központ Kennan Intézetének igazgatója.
Ukrajnával Putyin sikereket mutatott fel. Ezt tette május 9-én − a győzelem napján Oroszországban, az 1945-ös náci kapitulációra emlékezve − vállvetve Hszi Csin-ping kínai elnökkel. Végignézték, ahogy az orosz csapatok felvonulnak a Vörös téren, azt az üzenetet küldve, hogy Oroszország nincs elszigetelve. Legyőzhetetlen. Az orosz állami média szerint Ukrajna az, amelyik meg fog inogni. Az Egyesült Államok az, amely meghajolt Oroszország előtt, elismerve, hogy a NATO terjeszkedése okozta a háborút, hogy az ukrán hajthatatlanság eszkalálta azt, és hogy 2022-ben, amikor a háború elkezdődött, Joe Biden elnök volt az, aki a világot a harmadik világháború szélére sodorta – írta soraiban az elemző.
De Oroszország számára Ukrajna nem Szíria, és nem Georgia. Szíria egy távoli kaland volt, ahol Moszkva visszavonulását a szőnyeg alá lehet söpörni. Georgia várakozó állásponton van, Oroszország és a Nyugat között ingadozva, ami Moszkva számára nem katasztrófa − Ukrajna azonban igen. Ukrajnában az orosz hadserege megrekedt, miközben az áldozatok száma egyre nő. Putyinnak nincs kiút a háborúból − azon kívül, hogy elismeri a vereség egy változatát. A Kreml megpróbálhatja elrejteni a háború nyomorúságát az oroszok elől, de csak annyiban, amennyiben el tudja mondani a háború történetét. Putyin nem tudja ugyanilyen hatékonyan eltüntetni a gazdaság hanyatlásának bizonyítékait. Az oroszoknak sem tud a végtelen putyinizmuson kívül más koherens politikai ígéretet kínálni. Lassan Oroszország kezdi elveszíteni a háborút − írja a lap.
A hosszú háborúk integrált erőfeszítéseket igényelnek. A katonai célok a diplomáciai képességeken és a gazdasági erőn alapulnak, amelyek viszont a politikai akaraton nyugszanak. Oroszország e területek mindegyikén küzdelemben van. Putyin számára az a probléma, hogy a háború katonai és diplomáciai kihívásai súlyosbítják egymást, csakúgy, mint a gazdasági és politikai kihívások. Ha a háború jól menne, vagy ha nyilvánvalóan védekező háború lenne, a diplomácia perifériára szorulhatna, a bizonytalanság és a gazdasági nehézségek elviselhetőek lennének, és a politikai elégedetlenséget el lehetne hárítani. Ilyen volt a Szovjetunió este a második világháborúban. Az Ukrajna elleni nagy szabású háborújával Putyin majdnem ellentétes helyzetben van. Egy autokrata eszköztárával csak halogatni tudja a végső elszámolást.
Komoly katonai dilemmák
Oroszország két komoly katonai dilemmával néz szembe. Az egyik a saját képtelensége az előrehaladásra. Bizonyos technikai értelemben a lendület Oroszország oldalán van, mivel négyzetkilométereket foglal el ukrán területen, de ez a lendület nem vezet sehová. Oroszország hónapok óta sikertelenül próbálja bevenni az ukrán Pokrovszk városát. A kudarcot óriási veszteségek kísérték: a háború kezdete óta a becslések szerint 790 ezer halott vagy sebesült (plusz 48 ezer eltűnt) orosz katonát tudnak felmutatni. Ilyen ütemben 2025 […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!