Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) négy orosz légitámaszpont elleni összehangolt támadásról számolt be vasárnap. Az ukrán tájékoztatás alapján több mint 40 harci, illetve felderítő repülőgépet sikerült megsemmisíteniük. A kijevi közlés szerint a Pókháló fedőnevű akcióban Tu-95-ös és Tu-22-es típusú bombázógépekre és Berijev A-50-es felderítő gépekre csaptak le, a csapásmérő drónokat teherautókról indították, és az akcióban részt vevő ügynökök nem sokkal később visszatértek Ukrajnába.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vasárnap este közösségi oldalain „teljességgel briliáns sikerről” számolt be, amelyet állítása szerint Ukrajna egyedül vitt véghez 117 drón segítségével. Ukrajna elnöke az MTI beszámolója szerint elmondta, valamivel több mint másfél év előkészület kellett az akció végrehajtásához, amelyben az Ukrán Biztonsági Szolgálat szerint
a manőverező robotrepülőgépek indítására képes orosz bombázók mintegy 34 százalékát megsemmisítették, melyek összértéke 7 milliárd dollárra tehető.
Ezzel egybecsengően az orosz védelmi minisztérium vasárnap arról számolt be, hogy több repülőgép kigyulladt, miután az ukrán hadsereg belső nézetű (first-person view, FPV) drónokkal „terrortámadást” hajtott végre a murmanszki, az irkutszki, az ivanovói, a rjazanyi és az amuri régió katonai repülőterei ellen. Az akció meglepetésszerűségét és pusztító erejét egyes elemzők a Pearl Harbor elleni támadáshoz hasonlították, amelyet a Japán Császári Haditengerészet hajtott végre az Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájának Hawaii-szigeteken lévő fő támaszpontja ellen 1941. december 7-én.
Richard Pendlebury, a Daily Mail újságírója egy kedden megjelent cikkben az ukránok részéről „az egyik legmerészebb katonai műveletnek” nevezte az akciót, részletesen foglalkozott annak ötletgazdájával és a művelet sikerének titkával. Mint írta, az ukrán légierő három időzónában és több ezer kilométerre az ukrán határtól csapott le négy olyan orosz légibázisra, melyek a Kreml stratégiai bombázóinak adtak otthont.
Bombázók Oroszország mélyén és egy megoldhatatlannak látszó feladat
Az orosz nehézbombázó-flotta a háború 2022-es kezdete óta számos akciót hajtott végre Ukrajnában, jelentős pusztítást okozva és halálos áldozatok tucatjait követelve. A légierő a hidegháború idején stratégiai nukleáris bombázóként tervezett gépeket 2022 után a hagyományos nagy távolságú cirkálórakéták szállítására alakította át, amelyeket az orosz légtérből indítanak, az ukrán légvédelmi rendszerek hatótávján kívülről. Az orosz légierő jelenleg három fő bombázótípust üzemeltet, amelyek mind stratégiai vagy nagy hatótávolságú, valamint taktikai feladatokra is alkalmazhatók.
A flotta legnagyobb és legmodernebb típusa a Tupoljev Tu–160, amely Oroszország legnagyobb szuperszonikus bombázójának számít. A változtatható szárnynyilazású, négy sugárhajtóműves repülőgép akár Mach 2 sebességre is képes, és stratégiai csapásokra, különösen levegőből indított rakéták bevetésére, valamint elrettentésre szolgál. A jelentések szerint ez a típus nem érintett az ukránok akciójában,
a drónok a másik két változatot, a Tupoljev Tu-95-ös és Tu-22-es gépeket érték, melyek Közös jellemzője, hogy képesek a KH-22 szuperszonikus rakéta kilövésére, amely sebessége elegendő ahhoz, hogy elkerülje a legtöbb ukrán légvédelmi rendszert.
A legismertebb és legrégebbi szolgálatban álló típus, a Tupoljev Tu–95 – amely a „Bear” NATO-kódot kapta – egy turbólégcsavaros, nagy hatótávú stratégiai bombázó. A modell az 1950-es évek óta része a szovjet, majd az orosz légierőnek, fő feladata a levegőből indítható manőverező robotrepülőgépek – többek között a H–55, H–101 és H–102 típusok – hordozása. Az első orosz szuperszonikus bombázót, a Tu–22 közepes hatótávolságú gépet haditengerészeti és szárazföldi célpontok elleni csapásokhoz, másrészt regionális hadműveletekben való részvételhez használják.
Az ukrán támadó drónflotta hatótávolságának és pontosságának növekedése miatt a bombázókat Oroszország mélyére, a lehetséges támadásoktól nagyobb mértékben elzárt bázisokra költöztették. Több gépet egészen Szibériáig és az Északi-sarkkörig szállítottak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök válaszul másfél éve azzal bízta meg az SZBU vezetőjét, Vaszil Maljuk altábornagyot, hogy térképezze fel a rejtekhelyeket.
Innentől már csak egy kérdés maradt, amely hosszú időn át megoldhatatlannak tűnt, hogy amennyiben pontos információkhoz is jutnak a gépek helyéről, hogyan lehet azokat több ezer kilométer távolságról, az ukrán rakéták és drónok hatótávolságán kívülről elérni, behatolva a világ egyik legkifinomultabb légvédelmi rendszerébe.
Kellett egy „iroda” és egy főszereplő
A lehetetlennek tűnő feladatra egy hirtelen, elsőre őrültségnek látszó ötlet vetődött fel megoldási javaslatként. Az ukrán katonai vezetők fejükbe vették, hogy miért is ne lehetne behatolni Oroszországba, a kamikaze drónokat teherautókon a légibázisok közelébe szállítani és azokat közelről a bombázókra irányítani. Ezután már csak olyan további kérdésekre kellett választ találni, hogy hogyan lehetne a drónokat az ellenség területére csempészni, azokat biztonságos helyen elrejteni, majd azokat úgy bevetni, hogy a helyszínen tartózkodók ne legyenek biztos áldozatai az azonnali megtorlásnak.
Először is szükség volt egy bázisra Oroszország területén, ahonnan a Pókháló-művelet logisztikáját irányítani, és a támadást indítani lehetett. Információk szerint az ukrán katonai vezetés a Pókháló oroszországi bázisának, vagy ahogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nevezte, „irodájának” helyszínéül Cseljabinszkot választották,
amely több mint 1600 kilométerre található Moszkvától, azonban – ami a művelet szempontjából is fontos lehetett – mindössze 136 kilométerre északra Kazahsztán határától.
Az orosz katonai bloggerek azonosítottak egy raktárat a településen, amely a művelet központjaként szolgált. A havi 350 ezer rubelért – átszámolva másfél millió forintért – bérelt raktárat az ukránok a drónok és azok indítóberendezéseinek összeszerelésére használták. Volodimir Zelenszkij elmondta, hogy az „iroda” az FSZB helyi központjának szomszédságában volt berendezve, de a helyszínről nem árult el részleteket.
Négy ellenséges, orosz légibázist azonosítottak:
- a Belaja repülőteret Irkutszk megyében, Szibériában, több mint 4000 kilométerre Ukrajnától,
- az Olenya légibázist a sarkkörön, Murmanszk közelében, 3200 kilométerre Cseljabinszktól;
- valamint a Diaghilev légibázist Rjazan megyében és egy bázist Ivanovo város közelében, egyenként mintegy 1600 kilométerre az „irodától”.
Oroszország belügyminisztériumának tájékoztatása szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Pókháló-akció összehangolására Artem Timoszijevet jelölte ki. Az orosz források szerint Timoszijev az ukrán Zsitomir városában született, Kijevben élt, majd „néhány évvel ezelőtt” Cseljabinszkbe költözött, ahol „vállalkozóként” dolgozott. A Daily Mail arról írt, hogy Timoszijev a barátai szerint nem titkolta Ukrajna iránti elkötelezettségét, más források szerint azonban igazi „báránybőrbe bújt farkas” volt.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!