Miután a Moszkva által támogatott Damaszkusz elesett múlt év végén, a fősodrú médiában arról kezdtek írni, hogy az oroszok elveszítették a Közel-Keletet. Ez erősen megkérdőjelezhető, hiszen a Kreml saját maga dönthetett úgy, hogy az ott állomásozó katonai képességeinek nagy részét Kelet-Líbiába helyezi át, s közben a szíriai támaszpontjait is megtartja.
Kétségtelen, hogy a Földközi-tenger kulcsfontosságú szerepet játszott az orosz haditengerészet Közel-Keletre és az Indiai-óceánra való expanziós törekvésében, megkönnyítve az orosz haditengerészet útját az Indiai-óceán melegebb tengerei felé. A mediterrán térség lehetőséget adott az orosz haditengerészetnek, különösen az Egyesült Államokkal szemben, hogy bemutassa működési képességeit, és lehetővé tette számára, hogy állandó jelleggel állomásozzon a Földközi-tengeren, Líbiától Egyiptomon keresztül Szíriáig.
Oroszország továbbra is aktív formálója a közel-keleti, a mediterrán és az észak-afrikai térségben zajló geopolitikai folyamatoknak. Ehhez jön még erősödő kelet-afrikai jelentléte, ami lehetővé teszi Oroszország számára az energia- és tengeri szállítási útvonalak ellenőrzését. Mindez stratégiai partnereivel összehangolt geopolitikai programjának része, amely a Földközi-tenger keleti részétől a Vörös-tengerig, onnan pedig az Indo-csendes-óceáni térségig terjed.
Az orosz flotta Kelet-Afrikában és a Vörös-tengeren
A világ hajózásának 40 százaléka halad át a Bab el-Mandeb-szoroson és a Vörös-tengeren, beleértve a napi 4 millió hordó olajat is. Ez a tengeri folyosó, ahol már a 2010-es években is voltak kalóztámadások, ma a jemeni konfliktushoz kapcsolódó folyamatos incidensek színterévé vált.
A már így is feszültség alatt álló régió egyre jelentősebb helyi és nemzetközi haditengerészeti szerepvállalással rendelkezik. Az Arab Liga országai jelen vannak (Szaúd-Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek), míg Kína és Japán ázsiai hatalmai rendszeresen járőröznek ott, és több országnak, például az Egyesült Államoknak és Franciaországnak is vannak ott bázisai, míg mások (például Törökország és Etiópia) próbálnak ilyeneket létrehozni.
Ez a régió tehát a regionális és nemzetközi hatalmak megújult és összetett kölcsönhatásának színtere. Ebben az összefüggésben Oroszország, amely szintén meghatározó szerepet kíván játszani a régióban, 2020 novemberében jelentette be a szándékát, hogy
haditengerészeti bázist nyit Szudánban, hogy új bázist biztosítson fegyveres erői számára Afrikában és az Indiai-óceánon egyaránt.
Szudán: Oroszország kapuja Afrikába és az Indiai-óceánhoz
2020. november 11-én az orosz kormány benyújtott Vlagyimir Putyin elnöknek egy kétoldalú megállapodásra vonatkozó javaslatot Kartúmmal, amelynek célja egy szudáni haditengerészeti bázis létrehozása. November 17-én az orosz elnök jóváhagyta a megállapodást, megnyitva az utat egy logisztikai bázis létrehozása előtt az orosz haditengerészet számára a Vörös-tenger partján. A megállapodás egy logisztikai bázis és haditengerészeti létesítmények létrehozását írja elő, 300 fővel, és legfeljebb négy hadihajó, köztük nukleáris meghajtású hajók befogadására is alkalmas.
A szudáni kormány beleegyezett abba, hogy 25 évre (és további 10 évre) ingyenesen biztosítja a szükséges kikötői infrastruktúrát Port Szudánban. A megállapodás lehetővé teszi Oroszország számára, hogy szudáni kikötőkön és repülőtereken keresztül importálja és exportálja a bázis működéséhez és az ott horgonyzó hadihajók ellátásához szükséges fegyvereket, lőszert és felszerelést. Ha a bázis biztonságát a szárazföldi szudáni erők biztosítják, akkor Oroszország biztosítja azt a tengeri megközelítések és a légvédelem számára.
Ezenkívül a megállapodás lehetővé teszi az orosz katonai támogatást a szudáni erők számára a tengeri mentésben, a tenger alatti mérnöki munkában és a zóna légvédelmében. Ehhez a Kremlnek ezért mindennel rendelkeznie kell, amire szüksége van egy A2/AD buborék ( Anti-Access/Area Denial – hozzáférést gátló/területmegtagadó képességek) létrehozásához a Vörös-tengeren, amely lehetővé teszi számára, hogy időnként elvágja – vagy a fennmaradó időszakban figyelemmel kísérje – az összes nyugati hajózást és kommunikációt (tenger alatti kábeleket) ezen a stratégiai tengeri folyosón.
A bázis létrehozásáról szóló tárgyalások feltehetően 2017 novemberében kezdődtek a szudáni elnök moszkvai látogatása során. Ha a projekt késedelmet szenvedett is al-Basír lemondása miatt, azt mégsem temették el. Az orosz–szudáni együttműködés még fel is gyorsult egy orosz katonai misszió létrehozásával a szudáni védelmi minisztérium szívében, valamint számos technikai-katonai megállapodás aláírásával. Így, akárcsak a MiG–29-es harci repülőgépek 2008-as, Fehéroroszországon keresztül történő Szudánba szállítása esetében, Oroszország harmadik országokon keresztül különféle fegyvereket és lőszereket szállított Szudánnak, amiért cserébe Kartúm vállalta, hogy Haftár tábornagy csapatai mellett harcoló milíciát telepít Líbiába.
Miután évekig késett, Szudán külügyminisztere idén februárban megerősítette, hogy Oroszország terve első kelet-afrikai haditengerészeti bázisának létrehozására megvalósul. A bejelentés Ali Juszef Ahmed al-Sharif külügyminiszter moszkvai látogatása során történt, ahol találkozott orosz kollégájával, Szergej Lavrovval. A találkozó után Sharif azt mondta, hogy a két ország „teljes mértékben egyetért” egy orosz bázis létrehozásában, „és nincsenek akadályok”.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!