Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket, és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.
Seremet Sándort, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatóját a venezuelai amerikai fellépésről kérdeztük: arról, mit mutat meg az Egyesült Államok lépése a világnak, valóban egy korszak lezárását vagy egy új időszak kezdetét jelenti-e, valamint milyen tanulságokat vonhatott le az ügyből Oroszország és Kína – elrettentésként vagy felhatalmazásként értelmezve a történteket. Emellett arra is kerestük a választ, hogy mindez mit üzen a közepes és kisállamok számára a nemzetközi garanciák megbízhatóságáról, illetve milyen kockázatokat hordoz, ha más nagyhatalmak „zöld lámpának” tekintik az amerikai fellépést, és hol jelenhet meg a következő hasonló konfliktus.
Venezuela csak az első lépés?
Seremet Sándor szerint az Egyesült Államok venezuelai akciója nem egy korszak lezárását vagy egy új korszak nyitányát jelenti.
Egyelőre egy egyszeri letartóztatási akcióról van szó, amelynek várt amerikai eredménye az, hogy Venezuelában átalakul a politikai vezetés, Washington pedig hozzáfér ahhoz az olajhoz, amelyet Caracas nemcsak hogy nem képes hatékonyan kihasználni – miután államosította a korábbi amerikai érdekeltségeket –, hanem Kínát is ellátja vele. A művelet teljes mértékben beleillik az »Amerika az amerikaiaké« elvbe, amelynek értelmében Washington megerősíti érdekei érvényesítését a nyugati féltekén. Ez ugyanakkor nem jelent izolacionista visszavonulást, hiszen a folyamatot éppen egy olyan országgal »kezdte meg«, amely mind Kínával, mind Oroszországgal jó kapcsolatot ápol
– fogalmazott a kutató az Indexnek.
Hozzátette: Oroszország fegyverekkel látja el a dél-amerikai országot, Kína pedig legnagyobb hitelezője és olajának legnagyobb felvásárlója. Bár Peking hivatalosan március óta nem vásárol venezuelai olajat, az közvetítőkön keresztül továbbra is eljut oda.
Seremet arra is felhívta a figyelmet, hogy Kína finomítói fontos szerepet játszanak a nehéz, magas kéntartalmú olaj feldolgozásában.
A Maduro-rezsim bukásával ezek a szereplők elveszíthetik jelenlétüket a régióban. Így bár Amerika a saját »kiskertjében« rak rendet, valójában a globális versengésben betöltött pozícióját igyekszik erősíteni – pontosabban riválisai mozgásterét szűkíti saját érdekszférájában, udvariasabb megfogalmazással élve befolyási övezetében
– tette hozzá.
Mindazonáltal Seremet Sándor szerint a hosszabb távú következtetések levonása még korai. A venezuelai eset egyelőre „csak” Nicolás Maduro elnök letartóztatásában érvényesült, amely a látszat ellenére nem egyik napról a másikra valósult meg. Az amerikai haderő már hónapok óta jelen volt a régióban, és Donald Trump részéről sem egyszer hangzottak el fenyegető üzenetek Caracas irányába. Hatalmi tranzit az ellenzék felé egyelőre nem történt: az ország élén Maduro alelnöke, Delcy Rodríguez áll, aki már jelezte, hogy kész együttműködni az Egyesült Államokkal.
Az ellenzék egyelőre nem jutott pozícióhoz, a Nobel-békedíjra jelölt María Corina Machado esetében pedig Trump úgy fogalmazott: nem tartaná alkalmasnak az ország vezetésére.
A venezuelai olajexportra elrendelt tengeri blokád továbbra is érvényben van, ugyanakkor legalább egy tucat tanker elhagyta az ország partjait. A legfrissebb hírek szerint Venezuela kétmilliárd dollár értékben, 30–50 millió hordó olajat ad át az Egyesült Államoknak, amelyet piaci áron értékesítenek tovább. A befolyó összeg felhasználását Donald Trump ellenőrzi majd, hogy az „Venezuela és az Egyesült Államok népének javát szolgálja”.
„Az, hogy mi lesz végül Venezuelával, és mindennek milyen globális hatásai lehetnek, egyelőre egyáltalán nem világos” – jelentette ki Seremet Sándor.
Miért nem mozdul Moszkva és Peking?
Oroszország és Kína, amelyeket az esetleges változások – amennyiben valóban rendszerszintű átrendeződést hoznának – elsőként érintenének, aggodalmukat fejezték ki a venezuelai incidenssel kapcsolatban, ám a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint komolyabb fellépésre nem valószínű, hogy sor kerül.
Egyes értelmezések szerint mindez precedenst teremthet arra, hogy Kína és Oroszország határozottabban lépjen fel saját érdekei érvényesítése érdekében, hiszen a szabályokon alapuló világrend legnagyobb őre maga intézkedett, fittyet hányva a nemzetközi jogi kötelezettségekre. Mások szerint viszont éppen elrettentő hatása lehet. Mindkét álláspontban lehet igazság, a valóság azonban inkább a kettő között helyezkedhet el. Tényleges agresszió – például Tajvan esetében vagy egy esetleges kijevi akció formájában – nagy valószínűséggel nem következik be, mivel az Egyesült Államokkal ellentétben Kínára és Oroszországra súlyos nyomás és szankciók nehezednének, amivel Moszkvában és Pekingben is tisztában vannak
– mutatott rá Seremet Sándor.
Ugyanakkor úgy véli: a kommunikációban és a retorikában a venezuelai eset fontos hivatkozási ponttá válhat, ami kisebb, korlátozott fellépésekhez vezethet olyan térségekben és ügyekben, amelyek a nyugati közvélemény figyelmét kevésbé kötik le, például Afrikában vagy a globális Dél […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!