2025. február 16., vasárnapMa Julianna napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 401,00 Ft | USD: 382,00 Ft | CHF: 424,00 Ft
2025.02.16. Julianna Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 401,00 Ft | USD: 382,00 Ft | CHF: 424,00 Ft
Kezdőlap / Külföld / Trump és a Közel-Kelet: békegalamb vagy elefánt a porcelánboltban?

Hirdetés

Trump és a Közel-Kelet: békegalamb vagy elefánt a porcelánboltban?

Ha a Közel-Keletet a globális és regionális erőterekben nézzük, egyes szereplők pozíciója e folyamatok jelen állása szerint meggyengült (USA, Irán, Oroszország), másoké erősödött (Kína, Törökország, Izrael), egyik újraalkotja magát (Szíria), s más regionális szereplők jelenleg el nem kötelezettként a stabilitás megtartását és az ennek köszönhető prosperálást remélik (Öböl-országok).

A leköszönő Biden-adminisztráció alatt az Egyesült Államok súlya a Közel-Keleten csökkent. Ez nem feltétlenül érdekérvényesítő erejének gyengülése okán történt így, hanem fókuszváltása miatt. Washington nem szakadt el teljesen a Közel-Kelettől; átrendezte prioritásait és pozícióit, hogy a délkelet-ázsiai térségben Kínával versenyezve megőrizhesse érdekeltségeit.

Ennek során az USA által elhanyagolt Közel-Keleten az említett geopolitikai változások következtek be, melyekre az új Trump kormánynak oly módon kell reagálnia, hogy azzal visszanyerje abban a térségben is nagyhatalmi súlyát és tekintélyét. 

Hirdetés

Nagy kérdés, hogy ezt tárgyalásokkal éri el, erődemonstrációval vagy katonai eszközökkel.

Sikerként könyvelhette el, hogy közbenjárásának és fenyegetéseinek hatására Gázában január közepén létrejött egy tűzszüneti megegyezés, amit viszont beárnyékolt, hogy annak hatálybalépéséig további palesztin civileket öltek meg az izraeliek. Tovább csökkentette a „béketeremtés” eredményességét, hogy a gázai megállapodás aláírása után a ciszjordániai területekre helyeződtek át a katonai műveletek.

Az ünnepelt tűzszünet a békét nem hozta el, a zsidó államnak sem sikerült megsemmisítenie a létezésére továbbra is veszélyt jelentő fegyveres erőket. Ráadásul egyre romlik a zsidó állam megítélése a világban, és a Nemzetközi Törvényszék „háborús bűnök” elkövetése miatt elfogatóparancsot adott ki Netanjahu ellen. Izrael katonai műveletei során Gázában eddig több mint 46 ezer civil halt meg, és százezerre tehető a sebesültek száma.

Izrael tartós önmérsékletre bírásához úgy tűnik, hogy nincs meg az akarat az új amerikai adminisztrációban. Sőt, Izraelt stratégiai céljaiban segíteni látszik. A zsidó állam számára egy végső győzelem után lehet majd csak békéről beszélni. A térségben lévő ellenségei szintén így gondolkodnak. A tűzszünet a felek számára csupán időnyerés a további összecsapások és a „végső győzelem” előtt. 

Egy ilyen felállásban a békegalambot lelövik, ennek okán „sasként”, erélyes ráhatással lehet csak elmozdulást elérni a tartós rendezés irányába.

Trump személyiségéből is adódóan ekként szándékozhatott fellépni a közel-keleti békemissziójában. Efféle erélyes ráhatásként értelmezendő, amikor Trump a Hamásszal szemben kilátásba helyezte, hogy a „pokol kapui fognak megnyílni”, amennyiben nem engedik el a túszokat. Ezen túlmenően „Izrael halálos ellenségének”, Iránnak is üzentek. Alelnöke, J. D. Vance azt fejtegette, hogy Izraelnek „a lehető leggyorsabban” meg kell nyernie a gázai háborút (még a tűzszünet érvénybelépése előtt), hogy a zsidó állam és a szunnita arab államok végre egységes frontot alkothassanak Irán ellen, és hogy a „szúnyogcsípések helyett végre tisztességesen odacsapjanak”. E kijelentéseknél ugyanakkor már felmerülhet, hogy többről van-e szó, mint egy csupán jobb belátásra ösztönző fenyegetésről. Egy január végi nyilatkozata szerint Trump a tárgyalásos rendezést preferálná, de ha Izrael megtámadja Iránt, „azzal sincs problémája”.

Ezzel szemben az akkor még alelnökjelölt múlt év október végén ezt nyilatkozta: „Az Egyesült Államok és Izrael érdekei nem mindig fedik egymást; nem akarunk háborút Iránnal.”

Kérdéses, hogy e fenyegetések célja az elrettentés, vagy egy háborús eszközökkel történő rendteremtés kilátásba helyezése, melynek során az Egyesült Államok és Izrael, valamint az Ábrahám-megállapodásokhoz korábban csatlakozott szunnita Öböl-államok egy új erőteret hoznának létre a térségben. 

Irán mindenesetre e fenyegetéseket komolyan vette, és a januárban a perzsa állam és Oroszország között aláírt stratégiai partnerségi megállapodás akár válaszlépésként is értelmezhető. E széles körű és hosszú távú megállapodás keretében az oroszok katonai támaszpontokat is létrehoznak a perzsa állam stratégiai részein.

A Teherán–Moszkva-szövetséget Alexander Dugin úgy értékeli, mint Eurázsiában egyedülálló stratégiai entitást egy multipoláris világrendben. A befolyásos orosz filozófus rámutatott a geopolitikai szuverenitás fontosságára, melyet az ilyen kétoldalú kapcsolatok erősítenek. Hangsúlyozta, hogy a két szövetséges országnak egyidejűleg az egyedülálló eurázsiai régió részeként is kell tekintenie egymásra.

Egy Irán–Oroszország katonai szövetség megtámadása ellentmondana a trumpizmus azon alapelvének, hogy a globalizmust tekinti ellenségének és a nemzetközi kapcsolatokban elismeri a szuverenitást:

Ha az általam vezetett nemzetközösséghez önként csatlakozni akarsz, élj annak […]


A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kulfold/2025/01/30/donald-trump-kozel-kelet-kulpolitika-izrael-iran-hamasz-palesztin-sziria-haboru/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Kényszerleszállást kellett végrehajtania egy tenerifei járatnak, de az utas mégis meghalt

Kényszerleszállást kellett végrehajtania pénteken a brit Jet2 légitársaság Teneriféről Nottinghambe tartó járatának, mert egy utas rosszul lett. Bár …