Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!” – hangzik a híres idézet Winston Churchill egykori brit miniszterelnöktől, akinek sokat köszönhetnek a szigetország lakói. 1874. november 30-án, azaz ma 150 évvel született a woodstocki Blenheim kastélyban látta meg a napvilágot egy arisztokrata család gyermekeként. A família eredetileg a Spencer nevet használta, amit csak később, 1817-ben változtattak Spencer-Churchillre. A döntést George Spencer hozta meg, aki nem szeretett volna megfeledkezni egyik őséről, a spanyol örökösödési háború hadvezérétől, John Churchillről.
A későbbi politikus fiatalként kifejezetten lázadó típus volt, ami az iskolai teljesítményén is megmutatkozott. Végül egy szigorú intézménybe, a Harrow-ba íratták, ahol kezdetét vette katonai karrierje. Itt csatlakozott a Harrow Lövészhadtesthez, és már elkezdett jobb jegyeket szerezni, például angol nyelvből és irodalomból, történelemből, illetve az iskola vívóbajnoka is lett. A szüleivel való viszonya ugyanakkor nem volt olyan fényes, mint a jegyei, mivel édesanyja alig látogatta őt, édesapjával pedig keveset kommunikáltak egymással. Mivel aligha kapott szeretetet a szüleitől, a dajkájával, Elizabeth Anne Everesttel került szoros kapcsolatba, akit a naplójában a legkedvesebb barátjának nevezett.
Az iskola elvégzését követően a sandhursti Királyi Katonai Főiskolán folytatta – bár csak harmadjára vették fel –, ahol szintén jó tanulónak bizonyult, később alhadnagyi rangot és tiszteletbeli huszárezredes címet kapott.
A katonaélet mellett londoni lapok haditudósítójaként kereste a kenyérre valót, 1895-ben például Kubába utazott, hogy megfigyelje a spanyolok és a helyi gerillák küzdelmét – ekkor szeretett bele a helyi szivarokba, amiket haláláig előszeretettel pöfékelt. Aztán Indiába vezényelték, ahol elkezdte falni a könyveket, és némelyik különösen megrengette őt keresztény hitében. Köztük Winwood Reade Az ember vértanúsága című kötetet, amelyet olvasva az a világnézet alakult ki benne, hogy az emberiség egy Isten nélküli világban a fejlettebb és fejletlenebb népek közötti küzdelemre van ítélve. Edward Gibbon egyik művének, A római birodalom hanyatlása és bukása elolvasása után pedig a megmaradt vallásos hitét is elvesztette.
Erős ellenszenve támadt a katolikus egyházzal szemben, ám ezen nézetei később valamelyest enyhültek.
A 19. század legvégén tervezett politikai pályára lépni, amikor a Konzervatív Párt színeiben jelöltette magát parlamenti képviselőnek az Oldhamben tartott időközi választáson, amit végül elvesztett. Az 1899-es vereség után az 1900-as általános választáson ismét megkísérelte, hogy bejusson a Képviselőházba, és ezúttal sikerrel járt. Négy évvel később viszont már a liberálisok soraiban állt ki a szabadkereskedelem mellett, illetve szerepet játszott a minimálbért bevezető törvény elfogadtatásában. 1910-ben Herbert Henry Asquith kormányzása alatt belügyminiszterré vált, majd 1911-ben kinevezték az admiralitás első lordjává, amely tisztet az első világháborúban is viselte. 1917 júliusában aztán hadfelszerelési miniszterré nevezték ki, 1919 januárjában pedig hadügyminiszterré és légügyi miniszterré.
Beszédei emlékezetesek maradtak
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!