Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Minden kornak megvolt a maga fajta háborúja, a maga feltételeivel és sajátos előfeltevéseivel” – írta minden idők legnagyobb hatású hadtudományi szerzője, Carl von Clausewitz a XIX. század elején. Kétségtelen, hogy Clausewitznek igaza volt. Mégis meglepően nehéz jellemezni egy adott korszak háborúit, ez általában csak utólag lehetséges. Még nehezebb megjósolni, hogy milyen háborúk lesznek a jövőben. Amikor a háborúk típusa megváltozik, az új forma szinte mindig meglepetésként érkezik.
A XX. század második felében az amerikai stratégiai tervezőknek egy meglehetősen statikus kihívással kellett szembenézniük: a hidegháborúval, amelyben a szuperhatalmi konfliktusokat lehűtötte a nukleáris elrettentés, és csak a költséges, de mellékfrontokon vívott helyettesítő háborúkban dörögtek a fegyverek. A Szovjetunió összeomlása véget vetett ennek a korszaknak. Washingtonban az 1990-es években a háború koalíciók összeállításának kérdésévé vált. Beavatkoztak egyes konfliktusokba, amikor bizonyos szereplők megszálltak államokat, etnikai erőszakot szítottak, vagy civileket mészároltak le – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent cikkében Mara Karlin, a Johns Hopkins egyetem professzora, a Brookings Institute vendégkutatója, aki 2021 és 2023 között az Egyesült Államok védelmi miniszterének stratégiai tervezésért felelős miniszterhelyettese volt.
A 2001. szeptember 11-i merényletek sokkja után a figyelem a terrorista szervezetekre, felkelőkre és más nem állami csoportokra terelődött. A „terrorizmus elleni háború” háttérbe szorította az állam-állam elleni konfliktusokról való gondolkodást. A háború a 9/11 utáni időszakban erősen körülhatárolt jelenség volt. Gyakran korlátozott léptékű volt és távoli helyszíneken, bizonytalan ellenfelek ellen vívták. Az évszázad nagy részében a hadtudományban egy államok közötti nagyobb háború kilátása az amerikai katonai gondolkodók és tervezők számára kevésbé volt prioritás, és amikor a középpontba került, a kontextus általában egy Kínával való potenciális küzdelem volt, amely legfejjebb csak a távoli jövőben valósulhatott meg.
Az orosz invázió mindent megváltoztatott
Aztán 2022-ben Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Ez lett a második világháború óta a legnagyobb szárazföldi háború Európában. Bár az orosz és ukrán parancsnokság alatt álló erők az egyedüli csapatok, amelyek konkrétan harcolnak egymással, a konfliktus az egész geopolitikai gondolkodást átformálta. Az Egyesült Államok és szövetségesei példátlan pénzügyi és anyagi támogatást nyújtottak Ukrajnának; eközben Kína, Irán és Észak-Korea is döntő módon segíti Oroszországot.
Kevesebb mint két évvel az invázió megindulása után a Hamász végrehajtotta október 7-i brutális terrortámadását Izrael ellen, ami kemény izraeli ellentámadást provokált ki a Gázai övezet ellen. A konfliktus gyorsan összetett regionális problémává szélesedett, amelybe több állam és számos nem állami szereplő vonódott be.
Mind Ukrajnában, mind a Közel-Keleten világossá vált, hogy az a viszonylag szűk hatókör, amely a 9/11 utáni korszakban meghatározta a háborúk definícióját, drámaian kiszélesedett.
A korlátozott háborúk kora véget ért, megkezdődött az átfogó konfliktusok időszaka.
Valójában, aminek a világ ma tanúja, az ahhoz hasonlít, amit a teoretikusok a múltban „totális háborúnak” neveztek. A harcoló felek hatalmas erőforrásokat használnak fel, mozgósítják teljes társadalmukat, a hadviselést minden más állami tevékenység fölé helyezik, a célpontok széles skáláját támadják, és átalakítják saját és más országok gazdaságát. Az új technológiáknak és a globalizált gazdaság mély kapcsolatainak köszönhetően azonban a mai háborúk nem csupán a régebbi konfliktusok szimpla megismétlődései.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!