Az Egyesült Államok és az Európai Unió több országa – köztük Magyarország – elismerte az egykori szerb tartomány függetlenségét. Az egykori anyaország, Szerbia erős szövetségesével, Oroszországgal a háta mögött erre nem hajlandó.
A legutóbbi népszámlálást 2011-ben tartották, a szerbek azonban bojkottálták. A becslések szerint az idénre tervezett újabb népszavazás előtt 1,8 millió lakosa van a Magyarországnál kilencszer kisebb, alig tizenegyezer négyzetkilométer területű országnak.
A népesség több mint 90 százalékát albánok, 5,3 százalékát szerbek alkotják, a többiek bosnyákok, törökök és romák. Egy évszázada Koszovóban 290 ezer albán és 115 ezer szerb élt.
A jugoszláv elnök, Tito 1980-ban bekövetkezett halála utáni gazdasági válság a nacionalizmus feléledésének malmára hajtotta a vizet. Alig egy évvel később a pristinai egyetemen kitört zavargások hullámai szétcsaptak a tartományban.
A szerbek ekkoriban kezdtek menekülni az őshazájuknak tartott Koszovóból, ahol a mohácsihoz hasonló csatát vívtak a törökökkel a mai Pristina melletti Rigómezőn 1389-ben.
Az ütközet kimenetele vitatott, tény viszont, hogy az oszmán birodalom évszázadokra leigázta Szerbiát.
A néhai Jugoszlávia kilencvenes évekbeli felbomlása után Szerbia a koszovói szakadárok függetlenedési törekvéseire a terület albán lakossága elleni brutális fellépéssel válaszolt, amelynek csak a NATO 1999-es katonai beavatkozása vetett véget. Az egykori – a Vajdasághoz hasonló – szerb tartomány 2008-ig az ENSZ felügyelete alatt állt.
A népesség többségét alkotó albánok zöme az önállóság híve. A megbékélés a régóta kisebbségbe szorult szerbekkel várat magára. Az északi, szerb többségű területeken élők közül sokan nem hajlandók elismerni a koszovói intézményeket. Ennek egyik példája volt a rendszámháború.

A viharos múlt
Az ókorban a térség a római birodalom ellenőrzése alatt állt, ahol illír vagy trák eredetű nép, a dardani élt. A szlávok a 6. században kezdtek letelepedni a területen, amely lassan kicsúszott a római/bizánci ellenőrzés alól, és vitatott határvidékké vált. Szerbia a 12. században szerezte meg az ellenőrzést Koszovó felett, amely a szerb birodalom központjává vált. Ebben az időszakban számos szerb ortodox templom és kolostor épült.
A rigómezői csata után az oszmán uralom öt évszázadra bekebelezte Szerbiát. Ebben az időszakban a vallási és etnikai egyensúly a muszlimok és az albánok javára billent.
Szerbia a balkáni háborúk után, közvetlenül az első világháború előtt, 1912-ben szerezte vissza „őshazáját” a törököktől, majd 1946-ban Koszovó a jugoszláv föderáció része lett Szerbia tartományaként.
Teljes autonómiáját 1974-ben ismerte el a jugoszláv alkotmány. Koszovó saját kormányt és törvényhozást kapott. Nem sokkal később már teljes önállóságot követeltek a szakadárok, Belgrád azonban 1981-ben kemény kézzel elfojtotta a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kulfold/2023/02/17/koszovo-fuggetlenseg-szerbia-albanok-szerbek-kisebbseg/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!