Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Habár minden választás, és minden ország más, de a 2025-ös választási naptárnak voltak visszatérő témái és motívumai. A szélsőjobboldal és a jobboldal további erősödése, a polgárok egyre csökkenő bizalma a demokratikus intézményekben, és abban, hogy a liberális demokrácia megfelelően képes reprezentálni a választói akaratot, nagyhatalmi beavatkozás kérdései, Moszkva, Brüsszel és Washington befolyásért vívott küzdelme gyakran kerültek elő.
Az is kirajzolódott, hogy a 2024-hez képest a választók sokkal kevésbé büntették a hatalmon lévő pártokat, kevés országban volt kormányváltás, vagy érdemi hatalmi átrendeződés, amíg tavaly a trend az volt, hogy a kormányok sorra bukták el a választásokat.
Ennek a jelenségnek több oka is lehet, kezdve attól, hogy a megélhetési válságok enyhültek, egészen addig, hogy a liberális demokrácia intézményrendszere egyre hatékonyabban veszi fel a küzdelmet a felbukkanó elit és rendszerellenes pártokkal. Németországban egy nagykoalícióval szorították ki a hatalomból a populista AfD-t, Romániában az alkotmánybíróság diszkvalifikált egy nyíltan magyarellenes,, szélsőjobboldali jelöltet. Azonban Lengyelországban, és Csehországban visszatértek a fősodorral szemben elhelyezkedő politikusok. Nézzük hát 2025 legfontosabb választásait!
Legvitatottabb: egy diktátor, egy szeparatista és egy túlbuzgó bíróság
Már rögtön az év elején befutott egy megkérdőjelezhető választási eredmény. Január 26-án Aljakszandr Lukasenka ismét győzelmet aratott a belorusz elnökválasztáson. A hivatalos eredmény szerint az 1994 óta folyamatosan hatalmon lévő elnök a szavazatok 87,6 százalékát szerezte meg. Kihívói közül egyik jelölt sem képviselt ellenzéki álláspontot. Utolsó ellenzéki kihívója, akit a nyugati országok véleménye szerint Lukasenka 2020-ban választási csalással győzött le, pedig már korábban elmenekült az országból.
Ennél jóval inkább megosztotta az európai közvéleményt a május 18-i, romániai elnökválasztás. A történet úgy kezdődött, hogy még tavaly, az elnökválasztás első fordulójában egy szélsőjobboldali jelölt, Calin Georgescu szerezte meg a legtöbb szavazatot, akit napokkal később az ország választási bizottsága, majd az alkotmánybíróság is eltiltott a versenytől, arra hivatkozva, hogy kampányát Oroszország segítette anyagi, és más eszközökkel, például közösségi médiás nyomulással. A 2024-es választási eredményt az alkotmánybíróság érvénytelenítette, a nemzetközi jobboldal véleményvezérei, és J.D. Vance amerikai alelnök szerint ez felért egy választási csalással. A feszült légkörben megtartott megismételt választáson végül a tradicionális elit tagja, Nicusor Dan győzött, egy hangos kampányban, ahol a szélsőjobb és a mainstream politikai pártok durvábbnál durvább vádakat fogalmaztak meg egymással szemben.
A szomszédságban volt egy másik nagyon feszült, aztán a későbbi eredmény fényében igencsak megosztó választás is. November 23-án azonban nem egy állam, hanem Bosznia-Hercegovina egyik tagköztársaságának (hivatalos nevén entitásnak) elnökét választották. A Boszniai Szerb Köztársaságban azért volt előrehozott elnökválasztás, mert a korábbi elnököt, Milorad Dodikot, a bosnyák szövetségi igazságszolgáltatás elítélte és megfosztotta hivatalától, azzal vádolva, hogy szeparatista, vagyis elszakadna Bosznia-Hercegovinától. A rendkívül szoros versenyben Dodik jelöltje, Sinisa Karan győzött. Azonban az ellenzék szerint az elítélt vezető pártja bizonyos falvakban választási csalást követett el, és így maradt hatalmon.
Legsokkolóbb: NDK és Pinochet kísértetei, visszaszivárgó populizmus
Az egyik legnagyobb meglepetést a németországi szövetségi választások szállították. A 2025. február 23-án megrendezett választáson nyilvánvalóvá vált, hogy az ország két részre szakadása nem múlt el nyomtalanul. A szélsőjobboldali, bevándorlásellenes AfD gyakorlatilag tarolt az 1990 -ig szovjet megszállás alatt álló NDK korábbi területén, amíg az NSZK eredeti, nyugati területén a hagyományos pártok, a szociáldemokrata PDS és az uniópártok (CDU/ CSU) tudtak győzedelmeskedni a legtöbb helyen. Mindez egy szociáldemokrata-kereszténydemokrata nagykoalícióhoz, Friedrich Merz kancellárságához, és – hogy a szélsőjobb vitorlájából kifogják a szelet – durva bevándorlásellenes intézkedésekhez vezetett.
Azonban a jobboldal még ennél is erősebben szerepelt Lengyelországban, ahol a 2023-ban leköszönt Jog és Igazságosság Párt (PiS) jelöltje, Karol Nawrocki egy végletekig kiélezett, és sárdobálásoktól sem mentes kampányban legyőzte a centrista Donald Tusk miniszterelnök jelöltjét, Rafal Trzaskowski-t és lett az ország új elnöke. A liberális oldal ezt úgy értelmezte, hogy Lengyelország nem szakított még teljesen az illiberális múltjával.
Habár európai szempontból indifferens elnökválasztást tartottak Chilében, a nemzetközi jobboldal és a trumpizmus előretörésének fényében azért mégiscsak lényeges fejlemény volt, hogy november 25-én az ország egy olyan államfőt választott, aki nyíltan szimpatizál Augusto Pinochet brutális diktatúrájával, aki 1973 és 1990 között vasmarokkal uralta az országot. A rezsimhez kapcsolódó érdekes történet, hogy a Pinochet-diktatúra brutalitásának örök emléket állítottak az úgynevezett arpilleras faliszőnyegek. Ezek a kézzel készített textíliák a rendszer által elnyomott, eltűnt vagy meggyilkolt emberek sorsát, a politikai foglyok kínzásait mutatták be, ugyanis a sajtó felszámolása miatt az emberek kezében nem volt más mód az igazság közlésére.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!